Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

A birtoklás mosolygó rabszolgái

2007.06.08. 10:36 | keksz* | 6 komment

 

Képzeljünk el egy eltúlzott látomást egy gyárról, ahol a futószalagok mellett arctalan emberek milliói végzik megállás nélkül ugyanazt a monoton munkát. Nincs arcuk, csak egy széles mosoly (smile) a szájuk ősi helyén, amit az üzembe való belépésükkor pecsételték oda (de az is lehet, hogy már így születtek – talán genetikailag öröklődik?). Ha egyáltalán még érzelmeknek lehet nevezni a bennük lejátszódó fiziológiai változásokat, akkor az valami öröm-szerű érzés. Ezt a hatást a gyár (nem személy, intézmény!) érte el, hosszú és fáradtságos befolyásolási és elszemélytelenítő hatásokkal. A munkások élvezik az életüket, mert azt hiszik, nekik ez a lehető legjobb, és kiváltságos helyzetben vannak. Mosolygó rabszolgák…

Elég negatív kép, mi? De sajnos kicsit sem irreális. A gyárat XXI. századnak nevezik és a  „Fogyasztói Társadalom”-nak kikiáltott tanács vezeti, a munkások pedig a hétköznapi emberek, azaz mi vagyunk.

------FINE-------

 

Ebben a cikkben ennek a kicsit sem pozitív képnek a hatásmechanizmusaiból szeretnék felvillantani pár jellegzetességet. Próbálom megmutatni az egész eredetét, nevezetesen a birtoklás utáni vágyat. Továbbá azt, hogy ez a kényszer miben mutatkozik meg napjainkban (bár erre számos példa található mocsokdream cikkeiben). Arra azért nem vállalkozok, hogy megmagyarázzam az okát, esetleg utalást teszek rá. Az is további cikkek témája lesz, hogy hogyan élünk ebben a világban.

 

Az ember szeret birtokolni. Ez fajspecifikus, azaz csak ránk jellemző. És mivel sosem elégül ki a vágy, egyre nagyobb mértékűvé válik (mindig újat és újat, többet és többet akarunk birtokolni). Persze több szintje van a birtoklás után vágyunknak: tárgyakat, másokat (hány kapcsolatot tesz tönkre, hogy a másikat birtokolni akarjuk), tudást, igazságot. Az utóbbi kettővel még nincs is akkora gond (bár egyes nézetek szerint ez meg lehetetlen), a baj ott kezdődik, hogy az emberek 93%-a (nem reprezentatív statisztikai adat) a legprimitívebb szinten megragad, azaz a tárgyak, fizikai dolgok birtoklásánál. Elgondolkodhatunk azon, hogy vajon mennyit ér az az élet, ahol csak ezen javak megszerzése a cél? Az emberek fokmérője csak a birtokolt tárgyak összességével / értékével mérhető? Az, hogy milyen gondolataim vannak, nem számít semmit, mert azt nézik meg először (és másodszor, harmadszor…is), hogy mim VAN? Az vagyok, amit megeszek / megveszek / birtoklok?

 

Sokan bizony benne élnek ebben a hazugságban, és ez irányítja az életüket. Keressünk csak pár olyan tényezőt, amit az ember megtesz azért, hogy ezt a hazug képet fenntartsa, és elnyerje olyan embertársai elismerését, akikkel semmilyen viszonya nincs. Inkább elhanyagolja a családját, barátait, a valódi emberi kapcsolatait. Pluszmunkát vállal, adósságokba keveredik, hogy megteremtse az anyagi hátterét a birtoklási vágyának. És még hősként kiállltja: „Mennyi mindent megteszek, hogy a családomnak mindene meglegyen!” A kisgyerekének és a feleségének nem kell az a „minden” (ha meg mégis, az annál rosszabb), elég pár kedves szó, közös program, közös nyelv, megértés stb.

 

És az a legszörnyűbb következménye, hogy az ember függővé válik. Aki birtokol, az fél elveszteni a vagyonát. Aki fogyaszt, az rabszolga annak ellenére, hogy a szabadság illuzórikus álhatása alatt áll. Azt hiszi, ő dönt, választ, pedig csak mindenféle külső manipulálások bábja. A reklámok mesterségesen gerjesztenek szükségletet („Lehet, hogy jó, amid van, de van ennél még jobb, még újabb. Lehet, hogy jó a 3 éves kocsid, de ha igazán értékes akarsz lenni, vegyél újat.” stb.). Ennek a kivédése csak reális önismerettel, kritikus gondolkodással, létező életcélokkal, értékekkel lehetséges.

 

A nyelvben megjelenő változások is követik a gondolkodás változását: a korábbi igés szerkezetek helyett egyre több a birtoklást kifejező szerkezet. Pl. „most van egy órám, találkozhatnánk”; „van egy ötletem”; „van egy problémám” (ki az, aki azt használja, hogy gondban vagyok?).

 

Vagy vegyünk egy másik esetet. Az emberek többsége hajlandó arra a logikátlan tettre, hogy a birtoklás kedvéért kisajátít valamit. Így egy olyan tárgyat, amely természetes környezetében értékes, képes kiszakítani onnan, és bevinni a saját életébe, szobájába stb. Persze azt már nem veszi észre, hogy megfosztva környezetétől a tárgy elveszti eredeti jelentését, jelentőségét. Ezért találom ezt ellentmondásosnak. Azért, mert birtokol valamit (esetleg uralkodik is rajta – bár legtöbbször az ilyen tárgy uralkodik a birtoklón), még nem az övé annak a lényege. A lényeg önálló, objektív, megfoghatatlan, birtokolhatatlan. Szerintem tudni kell elengedni az értéket, mert csak akkor élhetem át a varázsát a vele való találkozásnak. Csak akkor érték az számomra, ha tudom, hogy tőlem független, és nem az én irányításom alatt áll. Erre a jelenségre igen jó példa akár az állatkert is. Mennyivel nagyobb élmény az, ha egy erdei séta során szembenéz velem egy őzike, majd elfut, mint az, ha kimegyek a kertembe és nézegetem a ketrecben tárolt befogott állatot.

 

A cikk vége felé eljutok oda, ahol minden más kezdődik. A fogyasztói társadalomnak láthatóan az egyik legjelentősebb kiváltója a birtoklás utáni vágy. A fogyasztás is a birtoklás egyik formája. Ráadásul a legelemibb, legprimitívebb formája. Hiszen aki így cselekszik, nem képes filozófiai távlatokban gondolkodni, hanem csak a legegyszerűbb fizikai síkon él. Így az emberek azon lelki szükségletét, hogy átfogják a világot, annak értelmét, a legfőbb Igazságokat, azok ezt csak ezen az állati szinten képesek megtenni. Nevezetesen bekebelezik, azaz szimbolikusan magukévá teszik a világot az evés, ivás során. („Der Mensch ist, was ißt.”)

 

A fentebb felvázolt folyamatoknak a végső következménye a fogyasztás-centrikus szemlélet, a fogyasztói társadalom kialakulása.

----Da capo al Fine---

Címkék: függőség világ szemét pesszimizmus fogyasztóitársadalom birtoklás

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr894828

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_Cicero_ 2008.01.25. 02:25:54

Egyet kell értenem veled, valóban valami ilyesmi állhat a fogyasztói társadalom mögött. Az élet felgyorsulása lehet a másik tényező mögötte, mivel mindent azonnal akarnak. Nem halandóak hosszas sétát tenni az erdőbe, esetleg napokat eltölteni, vagy csak egyszerűen elmenni oda hogy őzet lásanak, hanem a közeli állatkertbe mennek ahol megnézhetik azonnal. Maga a pillanat lényege, az élmény esszenciája szűnik így meg. Persze aki nem ért egyet nyílván azt mondja, h nem teszi meg mert nincs rá ideje h mászkáljon, amikor itt is van...van,de ugyanolyan? A saját anyagi létünk rövidsége is rohanásra hajszol minket,minél többet, minél rövidebb idő alatt megszerezni.Persze hogy nincs az emberi életnek értéke ha csak abból áll az egész hogy ki mennyi tárgyat tud maga köré halmozni egy élet alatt!!! Az ember élete redukálódik: születés, tanulás,munka,reprodukció,öregkor, halál.Nem tudjuk a valós élményt megosztani,mivel annak elmondása interpretáció,de az is jó lehet éppen.A legjobb viszont a közösen megélt élmény. Nincsenek hosszú távú célok,csak pillanatnyi igények.Talán régen volt ez máshogyis...talán. Ami biztos ,hogy ez így nem jó. A modern társadalom a romlás világa,az értékek pusztulása, és a szemét értékké válása.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.01.26. 12:56:20

Kedves DaTa!

Nagyon jól látod a helyzetet, és köszönjük az értékes továbbfűzéseid!

Nem is szűnik meg az élmény esszenciája, hanem az igényszint csökken radikálisan: megelégszik az egyén egy felületes, giccses, semmilyenélménnyel (sőt még azt is mega-valaminek éli meg). És ez tényleg a felgyorsulás okozta Felületesség miatt van. Erről mocsokdream írt egy jó cikket:
negativ.blog.hu/2007/06/11/gyorslassu

Ami a mi felelősségünk, az hogy tegyünk ellene valamit: előszöris önmagunk legyünk kritikusak, és saját sorsunk irányítói (negativ.blog.hu/2007/06/09/gnothi_szeauton_ismerd_meg_onmagad)
, másodszor pedig elérni ezt pár embertársunknál is...

_Cicero_ 2008.01.29. 02:31:40

Kedves keksz* !

Habár a blog szellemisége , és címe "negatív", ennek ellenére szeretném megkérdezni mit jelent számotokra az érték? Mi az ami szerintetek fontos, amit meg kell őrizni, terjeszteni? Röviden, mi jó van még ebben a világban? Mit keressünk életünk során? Tudom ,hogy elég nehéz kérdések, de szerintem a blog színvonlához illik.

Szóval mi az ami pozitív ? :)

u.i. : próbáltam erről egy eszmefuttatást összehozni:cognitio.blog.hu/2008/01/29/az_ertekrol_1

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.29. 08:46:43

Szervusz DaTa!

Erre szerintem nem tudnék én speciel válaszolni, és szerintem keksz* is csak homályos foltokban, bár ő jobban meg tudja foglalmazni ezeket a dolgokat. de talán annyi, ami most így mindenképpen eszembe jut, az az hogy az idő egy eseményből értéket kreálhat. Majd kifejtem bővebben szerintem. Az írásaidat meg el fogom olvasni, meg hozzá is fűzök, de addig még nem jutottam el.

üdv
mocsokdream

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.01.29. 14:19:00

Kedves DaTa!

Értékek mellett általában mindenki elköteleződik. Ez nagyon sokszor tudattalan (hiszen a szocializáció során a környezetünk értékeit is magunkévá tesszük), de sok értéket mi határozunk meg (pl. élettapasztalat, olvasmány stb. hatására)

Mi, a negatív szerkesztői (mocsokdream és keksz*) is meghatározott értékekkel rendelkezünk (valószínű nagyon hasonlít egymásra, de én csak a saját értékeimről beszélek). Illetve nem beszélek, mert tényleg nehéz megfogalmazni. S talán éppen ezért a "negatívság": ez egy technika, amely segítségével azt mutatjuk meg, amit elutasítunk (s ebből következik, ami mellett elköteleződünk).

Bővebben erről majd a cikkednél kommentelek, mert ahhoz a témához kapcsolódik. Nem is tudom, hogy jött ez a fogyasztói társadalomról szóló cikkünkhöz...Mintha kicsit önreklám lenne ;-) (ne aggódj olvassuk a te blogodat is...)

Vidám üdvözlettel: keksz*

_Cicero_ 2008.01.30. 01:09:51

Kedves keksz*!

Ne haragudj, ha reklámnak tűnt, nem annak szántam. Csupán azért ide írtam, mert a cikkben a modern ember értékvilága került szóba. A negatívságról csak azért kérdeztem, mert (és ez nem sértés akar lenni) a legtöb cikketekben kritikát közöltök, azzal foglalkoztok ami rossz. Ez nagyon jó, mert ahogy írtad, kiálltok a cáfolat mellet. A "jót" kicsit röviden közlitek.Csak azt akartam kérdezni, hogy terveztek-e olyan cikket amely tisztán az általatok valamilyen téren képviselt nézetről lesz szó, amiben maga a cáfolat lesz az állítás? :)
off vége (elnézést érte)