Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

Gyorsan lassút!!!

2007.06.11. 22:53 | mocsokdream | 4 komment

Gyakran van olyan kérdésem, ami a miértet feszegeti, mert nem tudom felfogni. De lehet, hogy ez csak az én szegénységi bizonyítványom...

Sokszor, szinte minden nap , találkozunk olyan hirdetésekkel, amelyekben a következő fogalomcikkeket fedezzük fel: "...egy hét alatt angolul...", "...már az első hajmosás után...", "...2 hét alatt 15 kilógramm..." Monadom sem kell, hogy mindenkinek a figyelmét felkeltik az ilyen és ehhez hasonló mondatfoszlányok.

A fenti mondatokban vajon mi a közös? Az egyértelmű, hogy mindegyik valamilyen szolgáltatást, terméket akar értékesíteni, továbbadni. De nem is az az érdekes, hogy mit árulnak, hanem, hogy milyen módszerekkel. A felkínált dolgokat olyan körítéssel látják el, amelyek, véleményem szerint, azt hangsúlyozzák, hogy a kívánt cél érdekében gyakorlatilag nem kell semmit sem csinálni, semmi erőfeszítésébe nem kerül az illetőnek, aki kihasználja a lehetőséget. De miért van az, hogy az emberek arra építenek, hogy minél gyorsabban, minél kevesebb energiabefektetéssle minél jobb, több dolgot érjenek el? Vagy csak én vagyok annyira gyengeelméjű, hogy a sokszor hangoztatott mondatot ("könnyebb mindig az egyszerűbb utat választani") nem fogadom el? Valóban csak ez lenne a baj?

Itt alapvetően az a baj, hogy az embereknek annyira felsűrűsödött az elfoglaltságuk, hogy már nem jut mindenre idő, amire szeretnék. Az egy dolog, hogy ezt tudják-e, vagy nem, de ebben a rohanó világban leülni egy percre és pihenni, az nagy kincs. Rohan az idő, mindent gyorsabban akarunk megcsinálni, és természetesen minél többet. Itt feltehetjük a kérdést: Mi az ok-okozat összefüggés? Egyre többet vállaltunk, és ezért rohan a világ, vagy mert nagy emberkék azt mondják, hogy rohanjon a világ, és ellátnak minket azokkal a lehetőségekkel, hogy véletlenül se maradjon egy szabad percünk sem.

Minél gyorsabban, minél többet. Nyílván ez a szükséglet az ember ősi ösztönébe bele van építve, de kétlem, hogy ennyire felgyorsult volna ennek az ösztönnek a kibontakozása az utóbbi időkben. Elég csak arra gondolni, hogy mennyi felesleges kacat van körülöttünk, amivel gyakorlatilag nem csinálunk semmit. Ez a rosszabbik verzió, vagy ki tudja. A másik eshetőség az, hogy körülöttünk vannak, és használjuk őket. Kiszolgálnak minket. Elveszti az értékét az a cselekvés, amit helyettünk egy gép megcsinál. Valami hasonló analógiával való továbblépést vélek felfedezni abban is, hogy most már nem elég, hogy kiszolgálnak bennünket a gépek, elveszti a cselekvés az értékét, hanem elvárjuk azt is mint továbblépést, hogy ne csak ki legyünk szolgálva ,immár említhetem, hogy társadalmi szinten, nemcsak otthonainkban, hanem a szolgáltatás gyors legyen és eneregiamentes. Az ember nyílván többre vágyik, és mivel a teljeskörű kiszolgálás már megvan, jöhet a tehermentesítés következő fokozata.

"Jómunkához idő kell!" - hangzik a mondás. Ezzel személy szerint én is egyetértek. Alapos odafigyeléssel lehet elérni valamit, nem pedig könnyelmű semmittevéssel. Ez önmagában is abszurdum: Nem csinálok semmit, de azért elvárom, hogy nekem jobb legye. Milyen gondolkodás ez? Ha valamit el akarok érni azért tenni is kell valamit. Persze mindig az egyszerűbb utat kellene választani, de hát ez lenne az egyszerűbb út, hogy gondolkodás nélkül ebben az értékvesztettségben evickélünk? Nemcsak a cselekvés értéke veszik el, hanem az ember saját értéke is, saját önbecsülése is. Inkább átgondolom, hogyan lehetne pár kilót leadni a táplálkozásom átalakításával, minthogy norbiápdét szeletet egyek. Nekem ez nem kell. Ez a dolog odáig fog elfajulni, amit már sokan megjósoltak, hogy az ember géppé válik, minden emberi kihal belőle, és automatizálódik.

Ezzel a dologgal az életünk valójában egyszerűsödik, gyorsul, gördülékenyebbé válik, de közben összetett problémát vet fel, amit az egyszerűsödés mellett már csak egyre halványabban látunk. Lelassul előttünk minden, mert ha már valami gyors, nagyon gyors, akkor egyre inkább lassúnak tűnik. Majd ha lelassultunk, akkor újra lesz lehetőség a gyorsulásra, és kezdhetjük az egészet elölről.

Címkék: függőség világ realizmus fogyasztóitársadalom

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr897044

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_Cicero_ 2008.02.04. 04:01:42

Érdekes meglátás. Valóban, a mai világ arról szól hogy minél jobb hatásfokon cselekedjünk, avagy ha mi nem vagyunk elég jók, csinálja meg egy gép. Én azon szoktam fantáziálni ritka pillanataimban, hogy egyszerűen meg kéne állítani az időt! Ki kéne élvezni ezt a másodpercet az időből! Nem csak úgy, hogy rátekintünk és elkapjuk a fejünket! Fel kéne állni, körbejárni, megnézni a fáról lehulló levelet, a felhőket az égen, a napfényt az utcakövön, a mosolyt vagy indulatot az emberek arcán, a csillogást a barnahajú nő szemében. Végül pedig megnézni magunkat, hogy mindez ami körülvesz ebben a pillanatban,milyen hatással van ránk? Talán akkor minden másodperc jó/rossz élmény lenne. Persze kellemetlen pillanatokat nem szívesen élünk át, de akkor talán jobban tudunk tanulni belőle.A rohanó világ ettől óv, nem akarja ,hogy eltöprengjünk kicsit. Annak semmi 'anyagi' haszna sincs ugyebár?! De néha magunkra is kéne gondolni, és megtanulni örömet okozni apróságokkal önmagunknak és környezetünknek. Nem csak a hasznot kéne nézni.

Mandula 2008.02.05. 10:12:32

Nem az időt kell megállítani. Nekünk kell megállni, a nagy rohanásban. Megállni és körülnézni. És nem csak nézni, hanem látni is ahogy a fáról lehull a falavél, "felhőket az égen, a napfényt az utcakövön, a mosolyt vagy indulatot az emberek arcán, a csillogást a barnahajú nő szemében."

Amíg vannak emberek, akiknek erre igényük van, addig nincs veszve a világ :).

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.02.05. 12:33:51

Mindkét hozzászólással egyet tudok érteni.

Nem az a gond, hogy az idő lenne kevesebb (sőt tudósok kimutatták, hogy lassul a világ), hanem hogy minden fölösleges anyagi hasznot hajkurászunk, ahogy DaTa említi.

Viszont erre nem az a válasz (és ebben pedig Mandulával értek egyet), hogy megállítom az időt és még egy százhuszadik dolgot teszek (szemlélem a lehulló levelet). Hanem tudok tényleg prioritásokat tenni az életemben. Ekkor csak öt dologgal foglalkozok (pl. nem vállalom el a tizenkettedik címzetes feladatot), de azokkal mélyen.

És idő az, ami értékessé teszi a pillanatot (kellemes élményt). Sokkal többet ér, ha érzem, hogy el fog múlni, és nem is lesz az életemben még sok ilyen...