Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

A parkolópályás kulturpubertások

2007.06.14. 09:32 | keksz* | 1 komment

 

Ebben a cikkben a személyiségfejlődésben, az életkori szakaszokban és az ezekből fakadó feladatokban, szerepekben létező zavarról fejtem  ki negatív gondolataimat. Elsősorban a 18-25 év közötti ifjúkat, fiatalokat, előfelnőtteket (vagy én már nem is tudom, milyen kifejezés illik rájuk) jellemző probléma – lévén hogy a felnőtt világba való belépés hibáiról van szó.

 

Először is szükséges a címben megnevezett két szó értelmezése. A pszichológia, a szociológia vagy akár a pedagógia is egyaránt használja ezeket a fogalmakat. A kulturpubertás kifejezést azért vezették be, mert a fogyasztói társadalom sajátosságai, a meghosszabbodott és tömegessé vált oktatás (felsőoktatás, felnőttoktatás, továbbképzések, OKJ-s képzések) miatt kitolódott a serdülők (=pubertások) életkora. Azaz 18-25 éves ifjak úgy viselkednek, mint a középiskolások (semmi fejlődés, javulás, változás nem tapasztalható náluk). Tehát a jelenség kulturális-társadalmi okokra vezethető vissza (ezekről később). A ’parkolópályás’ jelzőt szorosan összeköthetjük velük. Ezt a kifejezést is több tudomány használja, és arra a jelenségre utalnak, hogy ezek a fiatalok félreállnak a parkolópályára és nem képesek bekapcsolódni a társadalmi munkamegosztás, a felnőttség forgalmas világába. Ezt úgy érik el, hogy különböző elfoglaltságokat választanak (lsd. képzések, újabb és újabb felsőoktatási szakok folyamatos fogyasztói…), amikkel mesterségesen halogatják ezt a felnőttségbe való belépést.

 

És még egy jelenség, ami sajátos, ellentmondásos színezetet ad az egész problématerületnek: az akceleráció. Ez testi és lelki felgyorsulást jelent. Azaz egyre hamarabb érnek a pubertások (13-18 év), prepubertások (10-13 év). Például a menstruáció első időpontja száz éve még 15,5 év volt, ma 12,5 év, de egyre hamarabb élnek meg olyan tapasztalatokat, helyzeteket, amik a lelki életüket is felgyorsítja. Ezek okairól is egy kicsit később. Tehát egyre gyorsabban éretté válnak a felnőttség feladatára, mégis kitolódik ennek az elvállalása. Ezt értem én ellentmondásos helyzet alatt.

 

Már annyit emlegettem, így esedékessé válik az okok feltárása. Nem vállalkozhatom a teljességre, csak felvetek pár lehetségest. Említettem, hogy társadalmi-kulturális okai vannak elsősorban. Ez a viszonylagos jobb életkörülményeket, megfelelő (akár eltúlzott) táplálkozást, a felgyorsult életritmust jelenti. Ezek alapján adott a biztonságos testi alap, és a gyerekek képesek az ingergazdag környezet hatásait befogadni, arra koncentrálni. Tehát olyan élményeken mennek keresztül, amik egy-egy nagy löketet adnak a személyiségfejlődésük menetének. Ezért érik el hamar a serdültség, s akár a felnőttség potencionális állapotát. Az, hogy mégsem lépnek be, a parkolópályázás következménye. Erre pedig megvan a lehetőségük, mert a szülők állják a díjakat, a társadalom elfogadja (sőt büszke is rájuk, hogy ennyit tanulnak). Sőt a mai világban meg is van az ütő kártyájuk: azért tanulnak ennyit, hogy „több lábon álljanak”, „versenyképesek legyenek”… Persze ezek álindokok, amiket át sem gondolnak.

 

De akkor mit csinálnak ahelyett, hogy a felnőttség feladatait végeznék (de legalábbis gyakorolnák azt)? Mert hogy nem tanulnak, nem fejlesztik magukat, nem alapozzák meg a jövőjüket, az biztos. A válasz: Buli, haverok, vodka! Azaz az önirányítás parányi felsejlése sem látszik, ehelyett folytatják a középiskolában megszokott üres életritmust tevékenység, alkotás, mélység nélkül. Csak mindezt még nagyobb szabadsággal. Szegény szülők otthon gürcölnek, hogy küldhessék a pénzt a nagyvárosban tanuló gyereküknek, akiről szentül hiszik, hogy valami értékeset tesz. Hát értékes koktélokat és röviditalokat fogyaszt mindebből (sőt a Diákhitele egy részéből is). Az emberi kapcsolatai is olyan kidolgozatlanok, mint egy 12 évesnek, a párkapcsolatai is változnak havonta. Ráadásul nem képes azokra az alaptechnikákra sem, amelyek egy önálló család fenntartásához kell (főzés, javítás, életrend, beosztás stb…). A munkáról elég homályos fogalmai vannak. Főnök, igen az szeretne majd egyszer lenni. Mondjuk úgy a tanulmányai befejezése után rögtön (az lehet 29-35 év körül lesz?). Azt hiszi, hogy az majd olyan lesz, mint a diákszövetkezetes munkák. „Nyáron pár szórólapot bedobok a kukába, s aztán felveszem érte a pénzt”. stb. stb.

 

A felnőttség kritériumai egy másik cikk témája, de szorosan ideköthető. Előzetesen csak annyit, hogy az életkori, testi, szexuális és morális jellemzők mellett igazán a pszichikus mutatók döntik el. Abban pedig nagyon nagy hiányosságok vannak, hiszen még kulturpubertások.

 

És hogy mi a következménye? Elég szomorú kép: félek, hogy akik akkor nem tudták ezt a belenövést elkövetni, mikor itt az ideje, azok később se fogják tökéletesen elsajátítani a felnőtt szerepét. Pubertásszülők lesznek, megbízhatatlan munkaerők, alkotásra képtelen személyek. Kati nénik, Feri bácsik, akik a gyereket rábízzák a nagyira, s aztán 35-40-45 évesen is bulizni járnak, a munkát utálják, s ennyi az életük…

 

Címkék: függőség felsőoktatás világ hiány szemét pesszimizmus fogyasztóitársadalom

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr5798420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.01.30. 15:11:33

"A mai társadalmi feltételek között a fiatalok viszonylag nagy hányada túlságosan hosszú ideig - a késői adoleszcenciában, sőt fiatal felnőttként is - az identitáskeresés helyzetében vesztegel. ERIKSON ezt a pszichikus alapszituációt identitásdiffúziónak nevezi, és a személyiség regressziójának tartja.
A személyi és társadalmi azonosságtudat kialakítását korunk robbanásszerű tudományos-technikai forradalma nehezíti, mert szinte naponta új távlatokat, esélyeket, változatos új szerepeket kínál a felnöveknőknek, vagy éppen az esélytelenség érzését váltja ki belőlük. Talán ennek tudható be, hogy az iparilag fejlett társadalmakban pszichoszociális moratóriumot - döntés-előkészítési haladékot - nyújtanak az új generáció számos csoportjának. A regresszióban lévő fiatalok azonban vég nélkül meg szeretnék hosszabbítani ezt a haladékot. Elhárítják a felelősség vállalását, az elkötelezettséget, laza, korlátozásoktól mentes életmódot folytatnak, gyakran a szülők anyagi segítségére támaszkodva. Nem tesznek erőfeszítéseket társadalmi identitásuk kivívására, élettervük kimunkálására."

/Murányi-Kovács Endréné - Kabainé Huszka Antónia: A gyermekkori és serdülőkori személyiségzavarok pszichológiája, Bp., Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002, p.176-177./