Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

ateizmus = teizmus?

2007.06.15. 02:17 | mocsokdream | 17 komment

Napjainkban a sok szektás és kisegyházas hitbuzgóság mellett megtalálható az ateisták népes csoportja is. Kezdjük talán azzal, hogy mit is jelent ateistának lenni. A lényeg, hogy nem hisznek semmilyen természetfeletti erőben, istenségben, nevezzük bárhogyan. Vagy azért nem hisznek, mert nem látják bizonyítottnak a tényt, vagy azért nem, mert egyszerűen csak nem hisznek. Ez a "nem-hit" lehet azért, mert nem foglalkoztatják ilyen dolgok, teljesen hidegen hagyják. De pont ellenkezőleg is elképzelhető a dolog, valaki pusztán azért lesz ateista, mert túlságosan is sokat foglalkozott az ilyen dolgokkal.

Véleményem szerint az ateizmus teljesen megegyezik a teizmussal, ha annak a szemszögéből nézzük, aki hisz, vagy nem hisz. Ugyanis mindkét esetben hisz az illető. Csak egyik esetben istenségben, másik esetben a semmiben. Ha valaki ténylegesen tud hinni, tehát tökéletes a hite, akkor azt kell, ogy mondjam, hogy teljesen mindegy, hogy miben hisz.

Ezt gondolom, de mégis kicsit ellentmondásba ütközöm, ugyanis feljebbvalónak tartom azt a gondolatot, hogy valaki valamiben hisz, és nem a semmiben, tehát, ha valaki teista. Az ember gondolkodik (általában). Gondolkodása, élete során eljut számos olyan problémához, amelyet teljesítenie kell, meg kell oldania. Ha foglalkozik a problémáival, akkor rájön, hogy nem lehet nagyon megoldani őket, illetve nem is megoldani, hanem memagyarázni. Sokat foglalkozik ezekkel a dolgokkal, akkor a végén teljesen kétségbeesik. Miért is van ez az egész? Az ember tökéletlen, ezt mindnki tudja, és természetesen közhely is. Mivel tökéletlen ezért képtelen mindent megmagyarázni. A magyarázatot egy idő után arra fogja, hogy van valami felsőbb erő, ami megfogalmazhatatlan, nevezzük például istennek. Ez az abszurdum az egészben. Egy megfogalmazhatatlan, meghatározatlan dolog magyarázza, értelmezi az ember számára a helyzetet. Mint egy kapaszkodóléc. Ezek a teisták, de vannak, akik ragaszkodnak, ahhoz hogy van mindenre észszerű magyarázat, és nem hagynak fel azzal, hogy azt meg is találják. A feljebbvalóságot, felsőbrendűséget azért mondom, mert foglalkozik a problémával, és egy olyan magasságba jut el, ami már szinte felfoghatatlan, és éppen ezért már átadja magát annak az értékrendnek, amit az istenhit képvisel. Természetesen ez egy idealizált állapot, mert szerintem igen kevés olyan ember van, aki ezt a szintet eléri, ugyanis vannak olyanok is, akik csak megmagyarázzák maguknak, hogy ezen már bőven gondolkodtak, de tulajdonképpen eszük ágában sem volt. Belemagyarázzák magukba, hogy gondolkoztak ezen, pedig nem. Ugyanez igaz a másik oldalra is. Könnyelműségből azt állítják, hogy van, vagy nincs. Csak hogy tartozzanak valahová a kettő közül. De mondanom sem kell ez a legrosszabb állapot, mert ez nem ingázás a kettő között, hanem primitivizmus, aminek negatív értelmét talán nem kell ecsetelnem. Oka? A társadalom annyira más problémákra helyezi a hangsúlyt, hogy már ezek a gondolkodási dolgok "elavultak". A gondolkodás kiment a divatból, és éppen ezért kevesen is teszik azt, vagy csak annak látszatát keltik.

A hit és a nem-hit sokszor egybeolvad. Személyes ismerőseim között is van/vannak olyanok, akik egyszerűen annyira ateisták például, hogy tökéletes keresztények benyomását keltik. Hogy mitől ez a dolog az talán az ellentétek összemosódásából következik, de ebbe majd talán máskor mennék bele.  

Összefoglalásként: Az ateista is hisz, de még nem jutott el oda, (és ez nem lenézés), hogy beismerje magának ezt. Az élet dolgai pedig ingázást is okozhatnak a két állapot között, mert a gondolkodásunk témája, formája nem állandó, mert számos dologtól függnek, számos dolog irányítja őket, olyanok is, amikre nem is gondolnánk...

Címkék: vallás világ ateizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr5298935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

proteus · http://taxismundi.blog.hu 2007.06.16. 06:31:32

ajánlott olvasmány: Dosztojevszkij: Ördögök :-)

IGe · http://vilagnezet.blog.hu/ 2007.06.16. 10:35:21

Mindenki Semmiben Sem Hívőként születik és ez a legősibb legelső hit, vallás. Einsteinnek is ez volt a vallása:

Albert Einstein
Én egy mélységesen vallásos hitetlen vagyok; ez egy új vallásféle.

Levél Hans Muehsamhoz (1954. március 30.); Einstein Archívum 38-434

Meg az enyém is ez. Ha az ateizmusról többet is meg akarsz tudni érdemes átolvasnod a blogom ateizmussal foglalkozó cikkeit:

vilagnezet.blog.hu/tags/ateizmus

Minek hinni Istenben, vagy bármiben, ha tudhatod is?

Az ateizmus és a teizmus fölött is eljárt már az idő. Kinövi mindkét butaságát az emberiség.

Geréb János · http://konyhafilo.blog.hu 2007.06.16. 12:56:01

Itt meg egy ateista és teista beszélgetnek
konyhafilo.blog.hu

joy01 · http://danikepek.freeblog.hu 2007.08.07. 09:38:41

Baromság. "Az ateista is hisz, de még nem jutott el oda, (és ez nem lenézés), hogy beismerje magának ezt." Ezt te honnan vetted? Általánosító és leegyszerűsítő gondolkodás, nem vártam volna tőled ezt.

"feljebbvalónak tartom azt a gondolatot, hogy valaki valamiben hisz, és nem a semmiben, tehát, ha valaki teista."
Na ez megint nokomment... Végiggondoltad, mielőtt leírtad?

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.08.16. 13:11:16

Kedves joy01!

Kvázi ha a semmiben hiszel, akkor nem hiszel...
A második kiragadott részlet, pedig a teljes írással érthető meg, ugyanis azért tartom feljebbvalónak, és azt tartom feljebbvalónak, ha végigjárta azt az utat, amit leírtam.

Fűzfánfütyülő Rézangyal · http://spiri.blog.hu/ 2008.01.20. 16:27:02

Ha semmiben sem hiszel, akkor olyannyira bizonytalan vagy, hogy még önmagadban sem hiszel... az pedig a legmeredekebb lejtő. Bizalomvesztés ez, kezdve önmagunkkal, folytatódik a többi emberrel és kicsúcsosodik a világban - Istenben. De elég egyszer hitpadlót fogni, feldolgozni, és utána képessé válunk hinni. Akár Istenben is.

Nyitott szemmel járva, valóban emésztve a világot sokféle lehetőség felmerül - ezek közül szerintem az egyik legmagányosabb út az ateizmus. A másik az agnoszticizmus, mert az agnosztikus még a döntésében is határozatlan, üres. Nem is igazán az a kérdés, hogy mi az igazság a színjáték mögött, hanem, hogy mi hogyan dolgozzuk fel azokat a döntéshelyzeteket, amikkel szembesülünk. Ezzel eljutottam egy másik bejegyzésetek témájához, a szabad akarathoz. Ha mélyebben belegondolsz, sok döntésünk újabb döntéshelyzeteket produkál, és ez gyűrűzik tovább - a döntések folyamát pedig mi tereljük - önmagunkat adjuk hozzá. Konfrontálódunk, következtetéseket vonunk le, tanulunk előző hibáinkból, alakulunk, formálódunk - folyamatosan új emberré. Ki gyorsabban - ki csigalassúsággal, de végülis a döntéshelyzeteinken keresztül mi határozzuk meg magunkat - végülis mi dönjük el, milyenné válunk. Legyen szó a környezet által generált helyzetről, vagy olyanról, ami belőlünk fakad - tökmindegy ebből a szempontból.
Csak ez a folyamat általában nem tudatos. És ez azért szabadság, sőt azt merem mondani, hogy szabad akarat - csak a lassú víz partot mos tipikus esete, látványos lázadásértelmezésű szabadosság helyett.
Mi az élet értelme? Számomra az, hogy olyan állapotok felé tereljem a saját döntésfolyamomat, ami végül olyan embert farag belőlem, akinek a bőrében a legjobban, legfelszabadultabban érzem magam. Itt megjelenik a szabadság az útban, és természetesen a célban is.
Mellesleg, akárha döntünk is valahogy, az esetek döntő többségében megvan a szabadságunk, hogy végigvigyük azokat, vagy kiszállunk. Szabad akaratomból olvastalak el? Igen. Bármikor dönthettem volna úgy hogy nincs kedvem tovább olvasni - sőt kommentelnem sem lett volna kötelező. Viszont mivel én szeretnék olyasvalakivé válni, aki szereti és ki is tudja fejezni magát, ezért úgy döntöttem, leírom a véleményem - és így teljesen szabadnak is érzem magam.
Neked sem lett volna kötelező végigolvasnod amit írtam, mégis megtetted. Csak nem volt talán tudatos, hogy élhetsz a lehetőséggel.
Ahogy változunk, ismerjük fel, hogy vannak alternatívák, amivel eddig nem is számoltunk.
Érdemes hát nyitottan élni és tényleg gondolkozni néha. Nem mindig azért, mértékkel, nehogy megártson és beforduljunk tőle. :)

Mandula 2008.01.20. 22:54:15

"Szerinted van szabad akarat? Vajon mennyire megszabott egy ember sorsa? "
"starttól a cél" eléréséig?”

"Lehet, hogy a példám nem a legjobb, de leírom. Van három nadrág. Egy fehér, egy fekete és egy szürke. Én kiválasztom magamnak a szürkét és felveszem. Te választhatsz, a fehér és a fekete közül. Te is a szürkét szeretnéd, de az már az enyém. Csak a fekete és a fehér közül választhatsz. "
Ha a három nadrág helyett csak a kettő közül választhatsz, bármelyiket is választod, nevezheted-e ezt szabad akaratodnak?
Azt hiszem az emberi elme nagyon korlátolt.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.20. 23:40:49

Szervusz Rézangyal!

Valóban magányos út a nyitott szemmel járóknak az ateizmus és az agnoszticizmus, de ha valóban 'nyitott' szemmel járnak, akkor a magányosság egyfajta érték is megjelenik, ugyanis gondolkodni kezdenek, foglalkoznak a problémával, és ez már önmagában is egy nagy érték!
Te milyen kategóriába sorolnád azokat az embereket, akik még azon sem gondolkoznak el, hogy egyáltalán hisznek-e valamiben?:)

A szabad akaratról való véleményedhez:
"Nem is igazán az a kérdés, hogy mi az igazság a színjáték mögött, hanem, hogy mi hogyan dolgozzuk fel azokat a döntéshelyzeteket, amikkel szembesülünk."
Érdekes dolog, és magamban is megfogalmazódott már a 'döntés döntést generál'-elmélet. Mégis úgy vélem, hogy a következő döntéseket nem ismered, ha nagyon előre látó vagy, akkor sem fogod ismerni mondjuk a 101. esetet. Tulajdonképpen a döntés az egy kényszer, bármit váálaszolsz is. ezt kifejtettem a szabad akaratos posztban. (Bár el kell mondanom, hogy eléggé filozófikus alapokra helyeztem, a gyakorlati életben nem nagyon használható elmélet...) az előzőleg idézett mondatot nagyon mély és bölcs szerintem, az én értékrendem szerint, mert vaalóban az egyengeti az Én útját! Erről is van egy poszt Szilveszteri újjászületés címén.
"Szabad akaratomból olvastalak el? Igen. Bármikor dönthettem volna úgy hogy nincs kedvem tovább olvasni - sőt kommentelnem sem lett volna kötelező." :) Előtted van a poszt --> mondjuk két lehetőség van: elolvasod vagy nem. Nos a 'döntés döntőhelyzetet', ezáltal döntést generál-elmélet szerint. Ezt a döntéskényszert nem Te húzod magadra, hanem az előző cselekedeteid. Még egyszer mondom, roppant elvont, és használhatatlan, csak gondolkodásra jó:).

A gondolkodás befordulást eredményez-e? Hát erről érdemes lenne egy hosszabb posztot írni, mert érdekes téma.

Köszi a véleményért, és nyugodtan belém lehet kötni:)

üdv
mocsokdream

Fűzfánfütyülő Rézangyal · http://spiri.blog.hu/ 2008.01.21. 16:37:01

Hogy milyen kategóriába? Ösztönlény kategóriába. Az a fajta életfelfogás meg aztán végképp kiszolgáltatott - mert az ilyen emberek mindig valaki másra ruházzák a saját életükben való döntések felelősségét- rokonra, ismerősre, kártyajósra, asztrológusra, és ha elég béna a pszichológus, akkor akár arra is - bár ez utóbbi azért ritka.

Egyetértek vele, hogy a saját döntéseid vezettek el a következő döntéshelyzetekig. Ez még nem zárja ki a szabadságot - ha kicsit előrelátsz és úgy döntesz, hogy olyan döntéshelyzeteket vonjon magával, amit te akarsz - olyan láncot indítson el, amit magadénak érzel, és ad egy bizonyos fokú konfortérzetet, biztonságot és elégedettséget. Azaz úgy nincs meneküléskényszered, szabadnak érzed magad.

Spirituális olvasatban ez annyit jelentene, hogy te teremted meg jelen cselekedetteiddel a múltadat, és egyúttal előrevetíted a lehetséges jövődet.

Minél tágabb annak a spektruma, hogy milyen döntéshelyzeteket generálhatsz akár úgy, hogy logikusan levezetve a gondolataidból indul ki, vagy csak az érzéseid után mész, annál szabadabb vagy, a szabadság, mint lehetőség olvasatában.

Ha a szabadság, mint érzés jelenik meg, az úgy érhető el, hogy olyan döntéseket hozol, aminek az eredménye közelről és huzamosabb idő után felidézve is elégedettséggel tölt el.

Nyilván ehhez kell egy olyan hozzáállás, ami nyitottan, örömmel tudja elfogadni a részlegesen jó döntéseket is - pl aki minden döntésében megtalál valami hibát és azt nagyítja fel, az soha a büdös életben nem fogja szabadnak érezni magát - rossz döntései árnyékában él. Kvázi nem is fog hinni a szabadságban.

Van a szabadságnak egy mondjuk úgy művészeti oldala is - minél kreatívabban és egzaktabban tudod kifejezni magad a rendelkezésekre álló eszközökkel, annál szabadabb vagy. arra próbálok ezzel kilyukadni, hogy az előző döntéseid, a rendelkezésre álló idő, vagy az aktuális erőforrásaid ugyan meghatároznak, de minél jobban tudod ezeket az erővonalakat hiányukban megteremteni, létezésük esetén hasznosan, mondjuk konkrét célok elérésében felhasználni, annál szabadabb vagy, mert a korlátaid nem korlátok többé, hanem eszközök.

Még annyi az ösztönösséghez és nem-gondolkodáshoz, hogy az a véleményem: nem kell kapkodni, és nem kell minden terhet
egyszerre a nyakunkba venni. Valószínűleg azok az emberek, akik nem tudnak továbblépni az ösztönlény-szintről, annyi problémát vettek a nyakukba, hogy menekülésképpen végletesen fordulnak el a megoldásuktól, mint egy hatalmas és megoldhatatlan Gordiuszi csomótól. Szerintem lenéző kritika helyett sokkal inkább célszerű az ilyen embereket különféle eszközökkel - de semmiképpen sem új terhet képezve nekik - finoman segíteni, hogy végül legalább elkezdjék bogozgatni az életüket.

Visszatérve azokra, akik gondolkodó emberek, időnként hasznos azért kikapcsolni, és átmenni agyilag molylepkébe - üdítő tud lenni egy gond(olat)terhelt időszak után. Pl mondjuk ha porszívózol, nem feltétlenül kell különféle dolgokon agyalni. A terheknek is van határa. Aztán persze, ha kipihentük magunkat, természetes és jó érzés újra beindítani a kerekeket.

Nem téged kritizállak személyesen, hanem általam hiányosnak vagy hibásnak vélt következtetések másik oldalát szeretném megvilágítani. Véletlenül se vedd magadra.
Mindemellett bár a blog neve: negatív, én a pozitív életszemléletet propagálom, ha nem haragszol, én ezzel tudok hozzájárulni a gondolatokhoz, csupán ezzel rendelkezem, nem is adhatok mást.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.21. 18:08:28

Semmi gond! Azért vannak a posztok, hogy közösen megbeszéljük a dolgokat, esetleg kicsit vitázzunk. Teljessebb képet kap az ember, ha több véleményt ismer meg!

Egyébként ez szép kis összefoglaló számomra a szabadságról:) De úgy gondolom, és ez most futott végig a neuronrendszeremen, hogy a szabad akarat és a szabadság az két teljesen különböző dolog. A szabad akarat véleményem szerint a döntés a döntést szül dolog miatt, a mindenképpenkellválasztani miatt nem lehet szabad. Viszont a szabadságot, ahogy Te mondod különbözően lehet megélni, kihasználni. És talán a szabadság maga mögé tudja utasítani a döntéskényszerből kifolyó 'korlátoltságot, és ezáltal egy fokozatos, lépcsőzetes szabadságképet kapunk a kihasználtság alapján.

Véleményed szerint a szabad akarat egyezik a szabadsággal? Ha igen mire alapozva? (Tényleg érdekel!)

üdv
mocsokdream

Fűzfánfütyülő Rézangyal · http://spiri.blog.hu/ 2008.01.21. 18:36:49

Hát ha eltér, akkor abban tér el, hogy az egyikben nincs akarat, a másikban megjelenik. De mi az akarat? Erős késztetés valaminek a megtételére.
Akkor mondjuk valakire, hogy akaratos, ha gyorsan szeretne megoldani valamit és valahogy a szó emiatt számomra kifejez egyfajta mély és kényszeres elégedetlenséget a jelen helyzettel. Mikor jelenik ez meg? Pont amikor a korlátot látja az ember az eszköz helyett. Az esetek döntő többségében az idő ez a korlát, de sokszor más is. Mi van ilyenkor? Minden, csak éppen szabadság nem.
Talán pont ezért problémás a kifejezés, mert a két oldala ellentétes jelentéstartalommal bír. És mint olyan, így nincs is igazán értelme.

Viszont mivel a szabad akaratot a sorsunk feletti szabadságot jelző kifejezésben szokták értelmezni, így én is abban használtam. A sorsunkat terelni pedig lehet a döntéseinken keresztül, lassan, finoman, törődéssel. De ez a magatartás egy idő után olyan szabadsághoz vezet, ahol az akarat, mint koncentrált erő, nem igazán jelenik meg, vagy csak igen kifinomultan és moderáltan (bár az inkább már vágy), esetleg nagyon nagy stresszhelyzetben.

Ha arról az oldalról közelítjük meg a szabad akaratot, hogy szabad-e akarni - hát persze, hogy szabad - de szokták mondani, hogy akarni a wc-n kell.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.21. 23:20:55

huhh most kurvára ideges lettem, mert szegény rézangyalnak írtam egy hosszabb kis gondolatsort, és ez a net ledobott. Bocs Angel, holnap megírom mégegyszer:)

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.22. 10:04:14

Na jó reggelt!

Ez egy érdekes dolog. Az akarat az szerinted valamilyen korlát, amit le akar küzdeni. Véleményem szerint, ha ebből a szempontból nézzük a dolgot, akkor az akarat az inkább az, ami lehetőséget lát az akadály leküzdésében. Talán ebben van az akarat lényege. Emiatt ez az elégedetlenség nem feltétlenül negatív értelemben gondolandó.
Azt viszont nem nagyon értem, hogy ez a korlát miért éppen az idő lenne. Itt arra gondoltál, hogy az élet végessége, tehát ezzel együtt az idő múlása a korlát? Mert ezzel együtt egy verseny kialakulna, hogy gyakorlatilag minél több dolgot akarjunk, és mindig egyre több dolog akarása teljesüljön. Mi lehet azzal az emberrel, aki mondjuk csak egy dolgot akar az egész életben elérni. Mondjuk egy járni képtelen kisgyerek egész életben járni szeretne, és benne van az a hit, ami meglátja a lehetőséget, és ezért akar. Ki az a hülye, aki úgy akar valamit, amiben biztos, hogy nem fog létrejönni? (mondjuk én ilyen hülye vagyok több esetben is)

Sorsunk felő valő döntés: Ez természetesen egyénfüggő. De úgy gondolom, hogy akár feltételezünk egy előre megszabott sorsot, akár nem, annyi biztos, hogy az én ÉN-értelmezésem tükrében (negativ.blog.hu/2008/01/01/szilveszter_2036)
ez egy képtelenség. Ebben az értelemben a szabad akarat változtatgatni tud csak, de alapjában változtatni nem. Hogy ezt értsd, olvasd el a linken szereplő írást.

Visszatérve a blog nevéhez, a negatívhoz. Ez ttulajdonképpen nem csak a pesszimizmus, realizmus szemszögéből érthető, hanem a fényképezőgép filmjének a negatívjára is értjük. Tehát egyfajta indirekt felvetéssel szeretnénk minél szélesebb körben egy gondolati struktúrát elterjeszteni, aminek alapján eljuthatunk pozitív eredményre is. Tehát egy másféle megközelítési mód.

üdv
mocsokdream

Fűzfánfütyülő Rézangyal · http://spiri.blog.hu/ 2008.01.22. 14:01:31

Helló :)

Miért az idő? Mert azonnal akarjuk a megoldást. Az akarat általában türelmetlen.
Nem azt mondom, hogy küzdjünk az ellen, hogy akarjunk, egy kényszeres küzdelemmel az akarat ellen éppúgy az akaratos oldalunkat erősítjük.
Csak azt mondom, élvezhetőbb életet élhetünk, ha megelőzzük azokat a helyzeteket, ahol kényszeres helyzetben vagyunk, tehát ösztönösen akarni kezdünk. Persze ha jön egy erős kényszer, nyomás - cselekszünk. De az, hogy erőfeszítéseket teszünk célok elérésére, szerintem nem akarat, inkább szándék. Abban benne foglaltatik a türelem is. Akarattal senki sem fog megtanulni pl újra járni, inkább odafigyeléssel, türelemmel, környezetre érzékeny és következetesen kitartó szándékkal.

Nos, szerintem könnyebb azt mondani, hogy lehetetlen terelni a sorsunkat, mint megpróbálni és kitartóan kifejlesztenünk az arra való képességünket.
Az alapokban történő változtatás elhatározás kérdése, odáig kell hozzá eljutni, hogy tényleg nagyon gyűlöljük magunkat azért, amilyenek vagyunk - és önmagunk alapokban történő összeomlasztása cseppet sem veszélytelen dolog. Ha a felépült bábeltornyunkat módszeresen ledöntjük, roppant kiszolgáltatottak leszünk a környezetünknek és a berögződött rutinok hiánya miatt meglátjuk az őrület határmezsgyéjét.
Ki vágyik erre az élményre és ki vállalkozik rá? Kétlem, hogy sokan.
Ennek ellenére létezhet ilyen eset, csak ritka mint a fehér holló.

Tehát a negatív nem is jelent negatívot, csak a pozitív fonákját, nem...? Sőt a negatív akár pozitív is lehet, ha tágan értelmezzük? Ez kicsit olyan, mint ha azt mondanám, hogy élet=halál... :)

Üdv :)

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.24. 22:30:58

Hali Rézangyal!

Nos egy kicsit paradox helyzetbe kerültünk szerintem:)
Az idő korlátszerepét megértettem. Viszont az, hogy próbáljuk meg elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben kényszeresen akarnunk kell, azzal pont, hogy akarunk megint:). Érdekes dolog ez! Természetesen könnyebb így az élet, nyílvánvalóan én sem ezen morfondírozom áltaalában, mert akkor rövid úton becsavarodnék, hanem csak elméletileg érdekel a kérdés.

Egyébként azt mondom, hogy akarattal megtanulhat valaki járni, mert az akaratban talán benne foglaltatik, hogy bármilyen eszközzel, töürelemmel stb. felvesszük a harcot.

A sorsunkat lehet terelni, de attól az Én az Én marad:) Kicsit pofozgatjuk, változtatgatjuk, módosítgatjuk stb, de a gyökereiben nem tudjuk megváltoztatni, de legalább a cél adott, hogy minél jobban fejlesszük önmagunkat, változtatgassuk az általunk helyesnek vélt módon.

Természetesen, ha valaki összeomlik, akkor rettentően befordulhat saját magába, és éppen ezért két dolog lehetséges:
1) Nem hagyja, hogy kiszolgáltatottá váljon. És mindent megtesz azért, hogy begubózodjon, de elképzelhető, hogy egy idő után nyitottá válik.
2) Kiszolgáltatottá válik, és esetleg a környezete megpróbálja felépíteni a tornyot, bár kisebbet, de tartósabbat.

Nagyon érdekes kérdés jutott eszembe az írásod olvasása közben: Ki vágyik arra, hogy őrült legyen? (Talán majd megér egy posztot:)

A negatívra ismét visszatérve, arra akartam kilyukadni, hogy negatívan ábrázolunk bizonyos témákat, és ezáltal esetlegesen egy vita bontakozódik ki, aminek kapcsán sok véleményt megismerünk, és alakíthatjuk sajátunkat. A téma felvetésnek a célja, hogy vélemény formálódjon az emberekben, és hogy gondolkozzanak! Erre utal A gondolatok örvénye című rövid céljegyzet!

Jóéjt!
mocsokdream

Fűzfánfütyülő Rézangyal · http://spiri.blog.hu/ 2008.01.25. 02:28:18

Szia mocsokdream :)

Tulajdonképpen nem érdemes lovagolnunk akár a negatív, akár az akarat szavon, nyilvánvaló, hogy te is mást értesz alattuk és én is. Más élményeket társítottunk hozzájuk, amikből nem pontosan ugyanazokra a következtetésekre jutottunk. Talán még egyelőre túl szegényes is a nyelvezetünk arra, hogy az emberekben található erőket pontosan meg tudjuk fogalmazni. Pl neked az akarat fogalmába belefér a türelem. Nálam a kettő kizárja egymást.

Hogy hogyan érezhetjük szabadnak magunkat, már leírtam – és szerintem az a fontos, hogy képesek legyünk az életünket szabadnak megélni – és akkor nem is fog igazán izgatni minket, hogy van-e szabad akarat, vagy nincs. Élünk és virulunk, hirtelen belső értéke lesz a dolgoknak, látszólag mi tereljük az életünket és boldogulunk. Akkor meg egyáltalán miért foglalkoztatna, hogy van-e eleve elrendelés vagy nincs? Hiszen a helyén van minden. Miért olyan lényeges, hogy learatjuk-e érte a pálmát, vagy a sorsot, akár Istent magasztaljuk örömünkben? Ha biztonságban érezzük magunkat, és tényleg működőképes életet élünk, akkor tkp mindegy is.

Aki összeomlik az nincs mese, kiszolgáltatott. És igényli a környezet törődését. És szépen a „lassan járj, tovább érsz” kifejezés fényében kénytelen felépíteni magát az alapoktól. Még akkor is egyedül van ezzel a problémával, ha kap külső segítséget. Ha ilyen helyzetbe kerülünk, vagy vannak dolgok, amin összedőlhet az életépítményünk, akkor első lépésként érdemes kiépíteni némi bizalmi helyzetet magunk köré és önmagunkba is vetni némi hitet. Aztán szépen megoldani a buktatóinkat. Időnk van rá, csak hajlamosak vagyunk ellustulni és azt hinni, hogy a szándékaink kajtatása fontosabb.

Erről egy mondat jut eszembe a mindenható című filmből, amit nem tudok pontosan idézni, de Morgan Freeman szájából hangzik el, aki Isten szerepét alakítja. A mondat így hangzik: „Vajon tudják az emberek, mit akarnak?”
Szerintem sok esetben nem – érdemes a hosszú távú döntéseinknél kicsit magunkba nézni és felgöngyölíteni, mit miért akarunk. Ugyanakkor kiértékelni, amit elérünk (ha úgy véljük, nem mi tereljük az életünket, akkor a sorstól, Istentől…stb megkapunk), és a tapasztalatok fényében alkotni új szándékokat.

Bár szerintem annyira nem vészes a helyzet, sokan úgy élik az életüket, ami szerintem a leírtak fényében egy (de meglehet, hogy nem az egyetlen) működőképes megközelítés. Persze jócskán akadnak olyanok is, akiknek ez a téma komolyabb gondot okoz. Nekik meg segítsenek azok, akik tudnak élni, hogy sínre kerüljenek. Közös világban élünk végtére is, és ha képviselhetünk pozitív értéket egymás számára, miért ne tennénk? Jó hatással van az arra is, aki ad magából és arra is, aki elfogadja azt.

Amennyiben a konstruktív vita, vagy a görbe tükör, akár kritika, vagy a környezet egy frappánsan bemutatott karikatúrája visz afelé, hogy kiteljesedettebb életet éljünk, akkor helye van. Ellenben ilyen esetben nincs helye reklamációnak. Így én sem fogok szólni egy árva mukkot se, még akkor sem, ha alapvetően más módszerekkel szeretem megoldani a problémáimat. :)

Üdv :)
Rézangyal

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.26. 10:09:43

Szervusz Rézangyal!

Szerintem nem igazán felesleges dolog, mert máris megismertük egymás véleményét, és ezzel együtt gazdagodott a személyiségünk, mivel beszélgettünk. Bár eltértek bizonyos értelemben a véleményeink, de mégis egy építőjellegű társalgás alakult ki, azaz egy pozitív dolog:-)

"...szerintem az a fontos, hogy képesek legyünk az életünket szabadnak megélni – és akkor nem is fog igazán izgatni minket, hogy van-e szabad akarat, vagy nincs. Élünk és virulunk, hirtelen belső értéke lesz a dolgoknak, látszólag mi tereljük az életünket és boldogulunk. Akkor meg egyáltalán miért foglalkoztatna, hogy van-e eleve elrendelés vagy nincs? Hiszen a helyén van minden. Miért olyan lényeges, hogy learatjuk-e érte a pálmát, vagy a sorsot, akár Istent magasztaljuk örömünkben? Ha biztonságban érezzük magunkat, és tényleg működőképes életet élünk, akkor tkp mindegy is."
Ezzel a gondolatsorral mélyen egyetértek, és szerintem elég jól összefoglalja a problémát. Hogy érdemes-e ezzel foglalkozni? Szerintem igen, mivel edzünk az agyunkat, gondolkodásra bírjuk, akár az unalmas előadáson, akár egy séta közben, akár csak fekve az ágyon. Természetesen az állandó használattól mellékhatások léphetnek fel, amit már beszéltünk, de úgy érzem, hogy aki valóban ismeri önmagát az meg tudja állapítani a gondolkodás-pihenés közti arányt.

Egyébként a fogalmi zavarral kapcsolatban ajánlom keksz* egy bejegyzését, ami pontosan erről a "kifejezőképteleenségről szól. A kommenteket is érdemes átolvasni. negativ.blog.hu/2007/10/01/gyilkos_szavak

üdv
mocsokdream