Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

Konstruktív negativizmus

2007.07.14. 09:54 | keksz* | 6 komment

 „Miért nem pozitív?” – kaptuk már többször az ehhez hasonló kérdéseket a negativ.blog.hu oldal kapcsán. Ezért úgy érzem, én is egy kis magyarázattal tartozom (illett volna nekem is az első cikkeim között egyfajta „árszpoétikát” írnom). Szóval miért is kell negatívnak lennünk?

Azért, mert a pozitív jóval életképtelenebb a negatívnál. A pozitív ember kényelmesen hátradől a foteljában (van neki nem is egy!), és mindennel megelégedve nincs már mit tennie, csak nosztalgiázik a szép dolgokon és ellágyul a Jó látványától. Ő a Jón élősködik, nem tesz érte semmit. Éppen ezért felületes, kritika nélküli gondolkodása percről percre egyre jobban rozsdásodik, és ez egyenesen vezet az értelmetlen vegetálásáig.

Ezzel szemben a negatív ember fel-alá járkál a sötét szobájában, ahol nincsenek kényelmes fotelok (nem tudna a tükörbe nézni, ha egyszer is beleülne egy ilyenbe). Nyitott és érzékeny a világ, az emberek és saját maga minden rezdülésének, minden problémájának a felfogására. Ő sosem elégszik meg a jelenlegivel, tudja, hogy az lehetne jobb is. A tragédiája pedig az, hogy azt is tudja, hogy nem lesz jobb, de Sziszüphoszként mégis éjjel-nappal próbál ez ellen tenni valamit. Tevékenykedik, ez a lényege a negatív embernek: felismeri a problémát (ez minden újításnak, jobbításnak az alapja) és alkalomadtán tesz is ellene valamit (ha mást nem, leírja a hibákat, hogy más is foglalkozzon a kérdéssel). Ő a Jót szolgálja, és tesz is érte valamit: ő teszi le a Jó újjáépíthetőségének az alapjait. Lehet, hogy a munkálatokat nem ő végzi, de egyfajta magasrendű ellenőrként felügyeli azt. Így lesz a negatív emberből konstruktivista. Az is lehet, hogy egész életén át vért izzadva dolgozik (el is felejt elaludni, álmodni), és mégsem készül el a nagy építmény. De úgyis jönnek vízfejű pozitívok, akiknek ez is jó lesz. Szépen belakják és hagyják tönkremenni az építményt. Aztán egyszer egy kósza negatív vándor átutazóban észreveszi a problémát, letelepszik, és az egész életét rászánja a felújításra. És így tovább, és így tovább….

Összefoglalva:
A pozitív: passzív, élősködő, megelégszik a silánnyal is, langyos, lusta, nem gondolkodik
A negatív: aktív, építő, mindig jobbat akar, hideg is – meleg is, lelkes és kitartó, gondolkodik

Megjegyzés (2007.07.17.): Mivel erős asszociációs szálak vannak mindenki agyában a negatív-pesszimista-depressziós-morgolódós stb. fogalmak között, ezért felhívom a figyelmet arra, hogy el kell vonatkoztatnunk ettől. Mivel kozmikus nagyságokról beszélek, átfogóan értem a negatív gondokodást (nem apró kis döntésekben, hanem a világhoz való hozzáállásban), nem pedig az egyszerű hétköznapi viselkedésünkben (hangsúlyozom: itt viselkedést-nem-befolyásoló gondolkodásról van szó). Mindennapi életünkben törekedni kell a harmóniára, észrevenni a kis csodákat stb. Ez így van! De valahol mélyen ennek a negatív gondolkodás az alapja (és ez csak látszatellentéthez vezet, aminek az oka a fent említett megkövesedett képzettársítás: az embereket összezavarja, hogy egy kellemes állapotnak valami negatív dolog legyen az előfeltétele). Ezeket mindenki gondolja még át!

Címkék: világ pesszimizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr81117847

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.07.15. 16:33:04

"A tragédiája pedig az, hogy azt is tudja, hogy nem lesz jobb, de Sziszüphoszként mégis éjjel-nappal próbál az ellen tenni valamit."

Elhamarkodott az összehasonlítás. Sziszüphosz feladata büntetésből fakad. Céltalan munkát végez, amiben benne van a végtelenség. Sz. nem próbál meg a saját sorsa ellen tenni semmit sem, mert elfogadta azt.

Megemlíteném, hogy Albert Camus Sziszüphosz mítosza című művében kifejti, hogy Sz. egy boldog ember. Sz. az istenek tagadása, istenekkel való szembe helyezkedés miatt kapta ezt a hálátlan feladatot. A kő görgetésével is azt bizonyítja, hogy képes a rábízott feladatot elvégezni, így a kő tolásával, a magasságba való törekvéssel is a saját célját, az istenek megvetését akarja megvalósítani. Így önmagát akarja megvalósítani, ami egyértelműen boldogságot okoz egy embernek. A probléma persze bonyolultabb, és így nem fogható fel, de lecsupaszítva ez a lényeg.

koleb 2007.07.16. 14:21:31

Nem értek egyet a negatív és a pozitív emberképeddel. A pozitív ember ugyan is ne passzív fotelben ücsörgő lusta valaki. A pozitív ember az, aki észreveszi a világ negatívumait, és hisz benne, hogy jobbá lehet tenni, lehet változtatni. Van értelme a küzdelemnek.
A negatív ember ezzel szemben látja ugyan a problémákat, azonban túlságosan lusta ahhoz, hogy felemelje a seggét a fotelből, és legalább egy szalmaszálat arréb rakjon. És hogy mind ezt mért nem teszi meg? Mert nem látja semmi értelmét a harcnak. Nincs meg a reménykedés és a hit képessége.

béla 2007.07.20. 01:23:00

tökéletes. amiről ez a cikk szól az a kritikus és kritika nélküli ember ilyen-olyan finomításokkal.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.04.19. 08:09:37

Önkritikaként megjegyzem, hogy a negatív emberben is vélek felfedezni egy hiányt (bár ez nem feltétlenül hiba). A negatív ember mindig tudja, mit nem fogad el, mi nem tetszik neki, mi ellen lázad, viszont nem mindig találja meg az ebből kivezető utat. Tehát észreveszem, hogy az eddigi életem rossz, viszont nem tudom, mit és hogyan változtassak meg rajta.

De ennek nem a pozitív ember az ellentéte! Egyrészt ő nem ismeri fel a hibát, így paradox dolog lenne, hogy kijelölje az új utat (neki kényelmes amúgy is a régi, jól bejáratott, még ha rossz felé is vezet). Másrészt pozitívsága miatt nincs meg benne az a kreativitás, hogy konstruktív alternatívát ajánlhasson....

Mandula 2008.04.20. 09:03:47

Tegnap, elhangzott egy mondat, milyenek vagyunk mi, magyarok. Egyik bűnünk a kishitűség, másik meg az irigység. Sajnos az összetartás sem erényünk, és még sorolhatnék sok mindent
Akinek nincs önbizalma, hite saját erejében, az önmaga ellensége. Az irigy ember meg másoké. Aki úgy akar mások fölé emelkedni, hogy a magánál értékesebbet eltiporja, ettől még az Ő értéke nem fog növekedni. Marad csak egy szánalmas emberke, akiből hiányzik az Emberség. Sajnos a becsület, már régen kiment divatból. Az emberi méltóságról pedig, sokan azt sem tudják mit jelent. Vágyakozunk egy szebb és jobb világra, de a lépteink nem arra visznek.
Ember, kérlek, csak egy percre nézz magadba.
Ha azzal foglalkoznánk, miként lehetnénk mi magunk jobbak? És mit tehetnénk azért, hogy másoknak is jobb legyen? Az életünk minősége megjavulna.
Én hiszek ebben.

Jerome Moro 2012.02.05. 17:23:03

Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, ellenkezett, szembeszállt) mindennel és mindenkivel. Gyakran önmaga, pár perccel azelőtti, véleményével. Utálták is emiatt, gyilkos harcokat vívott minden házibulin és szilveszteri mulatságon. Egyetlen esélye az életben apám volt. Apám nagy egyetértő („zselé”, „súlytalan”, „igénytelen”). Ha könnyelműen, értékelhető kijelentést tett, anyám ragadozóként lecsapott és (isten tudja miért, talán a világegyetem egyensúlyát akarta megőrizni) az ellenkező oldalt védte. Jóapám próbált idomulni és szépen átkúszott az egyetértésbe, erre viszont anyám váltott az ellenkezőjére. Halálra voltak ítélve, már az alapoknál elbuktak: - mert bár apám mindenben egyetértett, azzal nem tudott, hogy „NEM KELL EGYETÉRTENI”