Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

És az idősekkel ki foglalkozik?

2007.07.26. 13:36 | keksz* | 5 komment

Sajnos a mai globalizálódó világban az emberi kapcsolatok egyre jobban elhidegülnek. Ennek legnagyobb károsultjai az idős emberek, a nyugdíjba vonultak, hiszen a többévezredes funkcióik (pl. felhalmozott tudás és élettapasztalat átadása) mára érvényüket vesztették. Sokak számára nyűg, kolonc az ilyen ember, pedig lehetne ellene mit tenni. Különösen káros, hogy fölöslegesnek érzik magukat, ugyanis az eriksoni pszichoszociális fejlődéselmélet szerint ennek az életstádiumnak az a legnagyobb kihívása, hogy megtalálják az integritást, és ne essenek kétségbe az eddigi életükkel kapcsolatban. Megpróbálják korábbi tapasztalataikat értelmezni és meggyőzni magukat, hogy az életük értelmes volt. Sok szempontból van probléma az idős emberekkel (pl. gazdasági ellátás, egészségük…), itt most a lelki életük problémáival foglalkozunk.

Mi vezet odáig, hogy egy idős ember ennyire elhanyagolja magát, leépüljön? Mert nem csak egészségügyi, vagy neurobiológiai elváltozások okozzák ezt. Még nyugdíjba vonulása előtt átesett az ún. fészekhagyási szindrómán, amikor is a gyerekei kirepültek a családi fészekből, és önálló életbe kezdtek. Ez azért rossz, mert egy szociális szerepet veszt el (nevezetesen a szülői teendőket), és hirtelen megszakad az eddigi feladata (pl. csak kettejükre kell főzni, nem kell korán kelni, hogy bepakolja a szendvicset, stb…). De az igazi megpróbáltatás még csak ezután jön. A nyugdíjba vonulás még drasztikusabb változásokat hoz az életébe. Megszűnik a munkahelye (ezért nem érzi már magát fontosnak, sőt azt érzi, hogy az ő munkájára semmi szükség). Szép lassan megszűnik szinte az összes munkahelyi kapcsolata (már az időjárásról is alig tud kivel beszélgetni). Ezek oda vezethetnek, hogy elkezdi magát elhanyagolni, bezárkózik a négy fal közé, agresszív és mogorva lesz. Természetesen különböző megküzdési stratégiákkal reagálhat erre a helyzetre (hiszen sokan le tudják küzdeni ezt a problémát).

Nagyon jó, ha a nagyi kötöget, a papa pedig barkácsolgat, szerelget, avagy a kerttel foglalkoznak (már ha van). Az agyuknak is fontos, hogy folyamatosan ingereljék (pl. keresztrejtvény, könyv), hiszen ami nem funkcionál, az elsorvad.

Csak az a baj, hogy ezen tevékenységek közben is kudarc érheti őket, hiszen már nem annyira pontos és precíz a kezük, már egyre gyorsabban fáradnak. Ezek azt a szörnyű érzést okozzák, hogy már nem vagyok ura magamnak. És sajnos a családtagok is sokszor kihasználják őket (gondoljunk a kunyeráló unokákra, akik addig kedvesek vele, amíg megkapják az ötezrest; vagy a családtagok, akik elvárják, hogy ő mosogasson, takarítson, hiszen úgyis annyi szabadideje van)…

 

 

 

 

 

 

 

 

Pedig nagyon könnyen lehetne kialakítani valami ilyesmi idilli helyzetet. Hiszen érdekes történeteket tudnak mesélni a múltból. Például a kedves olvasó tudja, hogyan ismerkedtek össze a nagyszülei? Sőt a gyereknevelésben és a kislurkók szocializációjában is fontos szerepet töltenek be. Ők folyton beszélgetnek a gyerekkel, mesélnek neki (ezzel nyelvi és illemi mintákat adnak át), kérdezgetik őt (így lehetősége van a gyereknek az önkifejezés és a szociális interakció gyakorolgatására) stb. A helyzet az sajnos, hogy a szülők is inkább berakják a gyereket a bugyuta tévé elé, mintsem hogy elengednék a vidéki nagyszülőkhöz egy hétre. Hallottam olyan szülőt, aki azzal érvelt, hogy itt a hűvös szobába nem éri semmi baj a gyereket, bezzeg egy falun annyi veszély van, akár a fáról is leeshet…

Persze sok öregember feltalálja magát, és kitalál olyan dolgokat, amivel megvédheti a lelki szükségleteit. Mindenkinek alapvető igénye, hogy emberek között legyen. Ezért buszoznak, piacoznak, járnak templomba, orvoshoz annyit az idős emberek. Hiszen ott emberek között lehetnek, beszélgethetnek másokkal. Ráadásul még adnak is magukra ilyenkor (megfürödnek, szépen felöltöznek, igényesen kommunikálnak…). A baj csak akkor kezdődik, ha már nem akarnak senkivel kapcsolatba lépni, elhanyagolják magukat. Tegyünk ez ellen, beszélgessünk pár szót velük az utcán! Hiszen felelősek vagyunk értük!

Címkék: világ pszichológia felelősség fogyasztóitársadalom

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr80125771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Swahol Laura 2007.07.26. 19:49:02

Nekem nagyon tetszett ez az iras. Foleg mert az en csaladomban is vannak oregek.

De ne felejtsuk el, hogy Hitler a zsidok, a ciganyok es a buzik utan az oregeket lovette volna arokba, hogy kiirtson minden tarsadalmilag haszontalan tenyezot.

Bar meg fiatal vagyok, ezert nem ertem, hogy a katolikus iskolaba ahova jarok (nem szeretnem elmondani a nevet), miert viselnek az osztalytarsaim kozul olyan sokan nemet haborus kituzoket, jelvenyeket bulikon.

Talan haragszanak a nagyszuleikre?

Maga 2007.07.28. 13:55:00

Ez igaz ... de sajnos sok idős ember sem tudja elfogadni, és kellő méltósággal kezelni a kialakult helyzetet ..

Vargabéla 2007.07.28. 14:22:56

Majd ha megöregszel, kisleányom, és túl vagy a sokaid műtéteden, tiszta férc a tested, gépek tartanak életben, magad alá fosol, legyengülve, elráncosodva, elhülyülve, remegő fejjel, akkor próbálj meg nekem méltóságról beszélni! Majd meglátjuk ki nevet a VÉGÉN.

Maga 2007.07.29. 09:29:21

Megvannak a magam tapasztalataim. Sokféle ember van, maradjunk annyiban.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.07.31. 17:50:19

Swahol Laura!
Teljesen igaz, hogy gazdasági szempontból (ha ilyen szemmel néznénk a kérdést) haszontalanok az öregek. Az állatvilág ezt a kérdést megoldja: a ragadozók és a betegségek őket viszik el leghamarabb. Ezek "farkastörvények". De szerencsére az ember erkölccsel és humánummal rendelkezik, így bizonyos értékek szerint tud élni (pl. ilyen érték az idősek iránti felelősségtudat). Társadalmilag nem tartom annyira haszontalannak őket, hiszen a törzsi kultúrákban az ő feladatuk minden felhalmozott tudás átszármaztatása a felnövekvő generációra. Igaz, a Teszkó és Mekdonálc társadalmában elvész az idősek feladata és így a tiszteletük is...
Hogy a sok kis elkényeztetett, gondolat nélküli, erkölcsileg visszamaradott hülyegyerek miért hord ilyen jelvényt? És miért egy olyn iskolában, ahol még valami határozott értékek szerint nevelnek? Költői kérdés... És engem egy új cikk megírására ihlet...

Vargabéla!
Mi, fiatalok ezt nem tudjuk megérteni, mert hál'istennek még nem érint bennünket. Ez is sok új kérdést vet fel (nekem az eutanázia jutott eszembe..). Ebben az esetben tényleg nincs sok mindent tenni, éppen ezért nem írtam erről cikkben...

Csárdáskirálynő!
Hajaj, de még milyen sokféleképpen kezelik a helyzetet! A sokféle ember sokféle beilleszkedési stratégiát használ: öngyűlölet, rosszindulat, védelembe vonulás, függővé válás, konstruktív megküzdés. A legjobb persze az utóbbi. És itt jön a mi feladatunk: bármilyen rosszul is kezelik, találjunk nekik ki olyan ötleteket, ami a konstruktív megküzdéshez vezet. Például utazzunk el velük ifjúkoruk fontoshelyeire...