Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

Ölni akarok!

2007.07.28. 13:04 | mocsokdream | 29 komment

Mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy manapság a mai világban a gyilkosság, az ölés egy hétköznapi kifejezés hétköznapi tartalommal. Ma elvenni valakinek az életét az gyakorlatilag azzal egyenértékű, hogy lemegyünk a boltba kenyérért. A háború, a fegyverek hétköznapjaink átlagos eseményévé váltak. Akár a híradóból, ahol mellesleg csak negatív eseményeket közöl velünk szellő pityu, akár a gyerekek a mindenféle számítógépes játékokból. Mindenki már hedsátot akar osztogatni az utcán is. Általánosan elfogadott tény, hogy ámériká bombáz egy országot. Az európaiak meg nyalják a seggüket, mert kiküldenek jelképesen 30 katonát.
 
Ha mindenki mindenhol találkozik az erőszakkal, a gyilkolással, akkor egy idő után már gyakorlatilag természetessé válik. Természetessé válik egy olyan dolog, ami egyértelműen a másik szabadságát korlátozza. De mit is jelent a halál? A halál az emberi élet végét jelenti, és semmilyen bizonyíték sincsen arra, hogy a halállal elkezdődik-e egy új dolog, vagy végérvényesen megszűnik. Vége van az egyszerű földi életnek. Jelenleg az az általános elfogadott vélemény, hogy „egyszer élünk” vagy valamilyen vallás, amiben hiszünk, az ígér egy szebb, jobb halál utáni létet. Nos a halál, akár tetszik, akár nem, hozzátartozik az élethez. Elkezdődik az élet a születéssel (egyesek szerint már a fogantatás pillanatában, de ez részletkérdés. Elkezdődik, vergődik egy sort az életében az ember, és meghal.

Mit jelent a halál a „valaki” számára?

A közösség számára a halál egy veszteséget jelent. De a mai világban valóban veszteséget jelent? Senkit nem érdekel a másik ember halála. Heidegger mondja azt, hogy amíg a halál más emberrel történik, addig mindig csak a másik ember haláláról beszélünk. Ha esetleg a mi halálunk vagy a rokonunk halálával kellene szembe néznünk, akkor egy pillanat alatt sajátunknak érezzük a dolgot, és a hirtelen számunkra semleges halál valóságossá, negatív dologgá válik. Eddig a heideggeri filozófia. Kicsit így érzi az ember, nyugodtan haljon meg bárki bárhol, az engem nem érdekel, de ha meghal a rokonom, akkor meg mindenkinek a kurva anyját. A gyilkosság is egy elfogadott dolog lett. Legfeljebb annyit mondunk róla, hogy „hogy tehetett ilyet?”. Ha valaki a halottal bármilyen kapcsolatban állt, az még többnyire veszteségként fogja fel a dolgot. Azért mondom többnyire, mert például valakit hidegen hagy a brazil gyerekek legyilkolása.

Az egyén számára a halál egy félelmet kelt, ha nem tudja elfogadni a dolgot. A legtöbb ember nem attól fél, hogy mi lesz a halál után, mert az majd kiderül, hanem attól fél, hogy itt kell hagynia az egész világot, minden szerettét, mindent, amit alkotott a világban. A számára is a veszteség a fontos. A saját életünket legtöbbször a sajátunknak érezzük. Ez hülye mondat, de így kell kijelenteni, hogy még egy fontosabb tartalommal bírjon. A mi életünk a sajátunk, nem másé. Ha ezt elveszik tőlünk, akkor a hozzánk legközelebb álló dologtól fosztanak meg minket. Az élet mindenki számára egy érzés. Mindenki számára más érzés.

Mit jelent egy gyilkos számára a halál?

Elvenni mástól az életet. A gyilkosságtól legtöbbször az ember valami jobb dolgot remél. Szerez pénzt, nem buktatja le a barátját stb… Ilyenkor nem gondolja át, hogy mit jelent az, hogy ölni. Az elsődleges cél érdekli, hogy milyen áron, az nem érdekes. Elképzelhető, hogy a cselekedet után tudatosul benne, hogy ölt. Elvett egy olyan dolgot, ami nem az övé, amit már nem tud visszaadni. Nem tudom milyen érzés lehet, mert még nem öltem.

Tételezzük fel a klasszikus Bűn és bűnhődésben megírt esetet, ahol Rogya egy olyan embert öl meg, aki megérdemli. És kíváncsi arra, hogy mi játszódik le a lelkében, ha szerinte jogosan cselekszik. Aki olvasta a regényt, az minden bizonnyal megérti ezt az esetet. Én most ezt az esetet gondolom tovább. Mi történik bennem, akkor ha egy olyan embert ölök meg, aki tegyük fel semmiféleképpen nem érdemelné meg a halált, és engem smmilyen cél sem vezérelne, csak az, hogy megismerjem a gyilkosság érzését. Én annak a híve vagyok, hogy át kell élni ahhoz, hogy véleményt alkothasson az ember. Ilyennek tartom a gyilkosságot is. Ezt a kérdést csak az tudná megmagyarázni, aki már így ölt. De ezekről az emberekről nem kapunk információt, mert a rendőrség, meg a bíróság rögtön életfogytiglanra ítéli őket, mondván, hogy teljesen céltalan volt a tettük. Ha valaki csak a napi bevételért ölt, azt lehet, hogy egyszer kiengedik a börtönből, mert hát meg volt a gyilkosságra az indoka. Aki ok nélkül öl, annak pedig nincs. Bizonyára vannak olyan emberek, akiket az ölés érzése érdekelt, és meg is tették azt. Bizonyára börtönben csücsülnek, vagy meg is ölték őket. Ők ismerik azt az érzést. Jól tudom, hogy valószínűleg sosem fogok embert ölni, de rettentően űz a kíváncsiság, hogy milyen ölni, és az ráadásul bosszant, hogy vannak olyan emberek, igaz csak kevesen, akik mindenféle cél nélkül öltek, és ők tudják, amit én nem. Nem fogok ölni, de ölni szeretnék!

Címkék: szabadság világ filozófia gyilkosság realizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr59127024

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

killermechanic 2007.07.28. 13:39:06

Első!

Szecső 2007.07.28. 14:19:43

Először a kis farkaddal játszál, az majd megnyugtat. Aztán ha ölni szeretnél gyerek ki a nyócba este haverokkal megmutatjuk.

Kekszfan 2007.07.28. 14:24:18

Egyébként Keksz írásai sokkal jobban tetszenek. Ez egy kicsit szinvonaltalan volt, aláakasztott a blog szinvonalának.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.07.28. 16:54:40

Kekszfan!

Nem közigényt elégítünk ki, mi arról írunk, ami minket foglalkoztat. Az íráskészség pedig más tészta, különböző emberek vagyunk. Ebből következik, hogy a színvonal miatt nem fogunk olyat írni, ami mindenkinek tetszik. De engem nem zavar, ha csak az övéit olvasod, annak is örülök.

üdv

mocsokdream

abasc 2007.07.29. 00:02:21

Na,ez mar sokkal erdekesebb!Keksz haverod elozo,rossz magyarsaggal es oly sok rossz indulattal irt cikke utan,a tied mar melyebb hurokat penget.Tudva,hogy benned van a gyilkolas genje,/hiszen szuleid AVH-sok voltak/,a gyilkolas szelleme kisert.Azonban,ha a Te szived tiszta,mindettol el tudod szakitani magad,ugy nem fog tobbe vonzani az "Oles Demona"

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2007.07.29. 12:32:39

Kezdjük abasc-kal a gyakorlást! Igazából őérte sem kár, az ő szülei is ávéhások voltak. Sőt, mindenki ávéhás volt, aki 1989-ben már betöltötte a 35. életévét. Az most azt jelenti, hogy minden, jelenleg 53 évesnél idősebb ember ávéhás volt!!! Tűzre velük, megoldódna az ország problémáinak 75%-a! Talán több is!

Na, félre a tréfát, nagyon elgondolkodtató kis írás ez. Nem mondom, hogy tetszik/nemtetszik, mert nem ez a szerepe. Bevallom, engem is foglalkoztat az ilyesmi, de azért mégis szerintem örülhetünk, hogy nem olyan környezetben élünk, ahol bárki csak a fíling kedvéért gyilkolhat.

abasc 2007.07.29. 13:20:42

TINY!
Nagyon gyenge kis beszolas!Latszik,hogy honnan josz,mit kepviselsz es,hogy mily szandekok vezerelnek illetve vezerlik az itt irogato negativ/sotet egyedeket.."Ki log a lolab!"
A "kornyezet",amiben elunk,mas szoval az altalatok teremtett kultura nem taplalja-e folyton az oldoklest,a filmjeitek,a gyerekeknek keszult orult gyilkos virtualis jatekokon keresztul?
Most szaladj,kezd durkalni az aktaidat,a Feketlistakat ajanlom!

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.07.29. 16:29:28

abasc!

Eddigi kommentjeid alapján úgy vélem, nem ez a blog való neked. Mi itt olyan kérdéseket boncolgatunk, amelyek többé-kevésbé közel állnak a filozofálgatáshoz. Ha nem tudsz elszakadni térben és időben jelenlegi helyzetedtől, akkor arra kérlek, hogy olyan oldalon irogass, ahol a hozzád hasonló gondolkodásúakkal jobban megérted magad!

A műveletlenséged alól viszont nem ment fel semmi...Az még elmegy, hogy alaptalanul ÁVH-zol, de mi ez a hülyeség a gyilkolás génjéről?? Remélem, erről majd felvilágosítanak olyanok, akik értenek ehhez. Én nem merek erre vállalkozni, de ha az állatokban ösztönösen benne van, akkor bennünk is ezért van. Tehát evolúciósan, nem történelmileg; és minden emberben, nem csak egyesekben. Már ha egyáltalán van ilyesmi...

abasc 2007.07.29. 17:13:42

Felvilagosodasra epp neked lenne szukseged,a cikkeid alapjan,hiszen mind negativ,sotet es zavaros elmerol arulkodik.Ezt a szivedben Te is tudod...csak nem hallgatsz ra!
Kivancsi voltam,hogy lehet-e veletek dialogust folytatni,ennyi az egesz... sajnalom,hogy ez nem lehetseges.
Ezt,jo ha tudod: "A jo a jot,a rossz meg a rosszat vonzza!"
Ne izgulj,nem foglak tobbe zavarni!!!
JO munkat!

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.07.29. 17:24:38

Ha értelmetlen öldöklésen gondolkodsz, akkor nagyon rossz helyen járnak a gondolataid, és nem értetted meg a lényegét...

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2007.07.29. 20:26:39

abasc
Szerencsére nem beszólás volt, hanem vicc, de a reagálásod alapján már tudom, miért vagy érzékeny a zsidóviccekre is. Ha már a mondásoknál tartunk, az kiabál, akinek a háza ég. Szerencsére nem a fajtád van többségben a világon, és ezért humorizálhatok tovább.
Menj kommentelni a w-hez vagy a kurucinfóra, az való neked.

Keksz vagy mocsokdream:
Moderáljátok már ki a p*csába ezt a sablonarcot. Persze, szép dolog a demokratikus hozzáállás, meg hogy a vélemény maga az ember, de aki ennyire sötét, annak hadd ne kelljen már elviselni itt a f*szságait. Nem lehet normálisan eldumálni gyakorlatilag semmiről, mert ezeknek a fasztarisznyáknak a félholdról is a zsidók, minden másról meg a kommunisták jutnak eszébe. Kinek kell ez itt? Szóljatok, ha esetleg túl magasak az igényeim, és akkor megpróbálom nem elolvasni a kommentjeiket.

Bombadil Toma · http://tomakonyha.blogspot.com/ 2007.07.31. 05:02:16

érdekes írás, de azért szerencsére nem ilyen sötét a helyzet, mint ahogy itt leirod. ha jobban belegondolsz, manapság sokkal értékesebb az emberélet, mint volt az mondjuk az ókorban, vagy a középkorban. akármennyire is sulykolja a média, hogy milyen erőszakos világban élünk, közölünk szerintem senki sem látott meghalni egy embert sem, erőszak álltal, mig mondjuk az ókorban mindennaposak voltak a gyilkosságok és az emberélet semmit sem ért. a középkorban, pedig a kisgyerekek is akasztásokra jártak szórakozni. akárhogy is vesszük a egyre humanistábbak lettünk, annak ellenére hogy egyre erőszakosabbnak látjuk magunkat. ez egy érdekes paradoxon. ahogy egyre nagyobb a népsűrűség, annál jobban kell alkalmazkodni a másikhoz, annál fontossabb hogy betartsuk az eggyütélés szabályait. ezért ha valaki ezt megszegi, teszem azt gyilkol, az sokként éli meg a normális ember és rögtön azt gondolja,hogy erőszakos lett a világ. még a háboruk is "humánussabbak "lettek, mert egy szinten a közvélemény besokall az áldozatok számán és nyomást gyakorol a kormányokra lásd, vietnám, bosznia, irak. régen az emberek elfogatták, hogy a háboru az háboru. bizony ott százezrek is eleshetnek. a középkorban ha elfoglaltak egy várat akkor mindenkit lemészároltak és nem tartották népirtásnak, a háborúk velejárójának tartották....azt pedig ne sajnáld egy pillanatig sem, hogy nem tudod milyen ölni. felteszem egy inteligens, a minimális erkölcsel rendelkező egyén vagy, így valószínü, nagyon megviselne. hiszen ha valakinek elveszed az életét, annak mindenét elveszed amilye valaha is volt, és szó szerint értendő. egy népszavazáson valószínüleg az emberek hetven százaléka támogatná a halálbüntetést, de ha neki kéne végrehajtani, ez az arány az egy százalékot sem érné el. egy egészséges lelkületü emberben benne van az erkölcsi gátlás, pont azért mert az egyre erősebb individualzmus felértékeli a saját életének értékét (már nem hajlandó feláldozni magát egy közösségért) igy óhatatlanul a másik életének az értéke is nő ezzel.

Dalma 2007.11.16. 09:54:51

Na végre valami jobb színvonalú íromány!
Tényleg mindennapos dolog. Mind az ölés mind a halál.
De nemis kell rá kíváncsi lenni, hogy milyen hiszen egyszer úgy is át fogod élni. Reméljük azért hogy az ölést nem...
Ha ennyire foglalkoztat azonban a téma, miért nem mész el egy OKJ-s boncmesteri tanfolyamra hogy egyáltalán megismerhess előbb egy halottat. Az igazán nem kerül sokba az ismeretszerzéshez.
Miután megismerted majd meglátjuk mennyire lenne kedved ölni. Különben az ölés érdekes dolog. Nem kell hozzá kifejezetten embert ölnöd hogy megtudd. Csupán érzékenység kell hozzá. Nem bátorítalak azonban arra hogy bármit is megölj ehez mert nem szabad. A kíváncsi ember, aki bajt kever, jól tudod mi történt a régi mítoszban? Pandora kinyitotta a szelencét mert kíváncsi volt mi van benne és mi történt? Katasztrófa... Vagy egy másik: Éva és Ádám szakított a gyümölcsből mert kíváncsi volt mi történik. Katasztrófa!
szóval ne legyél kíváncsi, mert tetteidért később számolsz el halálod után. És ezt nem azért mondom mert keresztény vagyok és elolvastam a bibliát és most nagyon félek, hanem mert ez saját gondolatom és megyőződésem.
Halál után nem ér véget az életed, csupán a fizikai lét. És nem kell veszteségként felfogni senki halálát sem. Persze soha ne légy érzelmetlen!
A lényeg hogy soha ne akard birtokolni sem más sem a saját tested mert azt csak ajándékba kaptad hogy tanulhass ezen síkon.
Nagyjából ezt gondolom de nem akarok már jobban belemenni.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.11.16. 16:41:28

Szia Dalma!

Örülök, hogy olvasod a blogunkat, és annak még jobban is, hogy hozzá is szólsz a témához!
Érdekes dolgot vetsz fel a boncmesteri tanfolyammal. Nos az a helyzet, hogy én nem vagyok bölcsész, meg semmi ilyesmi, én hamarosan orvos leszek, tehát tudom, hogy milyen az emberi boncolás, boncoltam már többször is. Éppen ezért tudom, hogy én úgy állok hozzá a boncoláshoz, hogy nem zavar, és nem is leszek rosszul a hullától. Amikor boncolok, akkor sosem gondolok arra, hogy az a test valójában egy emberi lény volt. Viszont ezzel ellentétben, amikor élő emberen kell valamilyen beavatkozást végezni, bár még nem csináltam ilyet, mert még egyetemista vagyok, de akkor érzem annak a súlyát, hogy mit teszek az emberrel. Itt az ölés egy kiragadott téma, érzés volt, mondhatnék még sok dolgot, nem fogom megtudni, hogy milyen lenne az életem szakmunkás emberként, nem fogom ismerni azt az érzést, nem fogok sosem homoszexuálisakkal közösülni stb. Számos olyan érzés van, amit nem fogok átélni valószínűleg, de egyben a maximalizmusom nem engedi, hogy akár egy érzést is figyelmen kívül hagyjak. Engem tulajdonképpen az zavar, hogy van olyan dolog, amit nem ismerek, és valószínűleg lesz olyan is, amit sosem fogok megismerni. Talán így egy kicsit kiegészítettem a mondandómat.
A hozzászólásod második részéhez annyit tudok hozzáfűzni, hogy vallás tekintetében mindenkinek más a véleménye. Én tiszteletben tartom a tiedet. De mindenesetre érdekes ez a kölcsönkapott test kérdése, amit tanulásra kaptunk. bevallom ez egy kicsit elgondolkodtatott most. Köszi!

Remélem telálkozunk még itt a blogon. További szép napot!

Dalma 2007.11.19. 10:13:57

Örülök hogy megmozgatott a mondandóm! :)
Még nemrég véletlenül találtam a blogra a könyvtárban, aztán mikor olvasgattam itt a dolgokat, gondoltam hozzászólok pár olyan témához, ami azért felkeltette figyelmemet.
Bár van pár olyan színvonalú írás amihez nem szívesen adok kommentárt...

Hát igen a boncmesteri tanfolyam... Bár nem tudtam hogy te milyen iskolát végzel, de szerintem egy ilyesfajta látvány elég sok emberben lehűti a vért. Élő emberen valóban más a munkafolyamat. Még mozog, mikor fel kell nyitni esetleg egy emberi testet műtét során lehet látni ahogy dolgozik a test, ahogy lüktet, és egy apró hiba is végzetes lehet... Boncolni én is boncoltam már, igaz nem embert, de hullott állatokat annál sűrűbben. Persze nem kreténségből, betegnek ne nézzenek, csupán állattenyésztő lévén, sok esetben szükség van az ilyen dolgokra. Meg ha adódik egy súlyos sérülés mert a kutyáim úgy összeverekedtek hogy az egyik ájultan fekszik az udvaron, mert kishíján megynyúzták élve, akkor bizony sürgősen el kell látni és össze kell varrni őket mint valami plüssmmacit, merthát az állatorvos drága dolog, és messze van a bajtól. Mondjuk személy szerint engem hidegen hagyna egy hullalátvány, magam is ilyen témában érdeklődtem még anno. de az embernek nem mindig jönnek össze a dolgai... Bölcsész azonban még így sem kívánok lenni, de orvosnak annál inkább szerettem volna. Bár így is majd gyógyászattal kell foglalkoznom, csak nem orvosi szemszögből. Inkább a természetgyógyászat felé húzok. Csak az orvosi egy kiváló felhatalmazás és támpont lett volna mindehez. Az emberi viselkedés tanulmányozása az meg külön hobby számomra. Így elég szórakoztatónak találom ezt az oldalt is az irományok miatt.
Kölcsönkapott test: igazából nem mertem kifejteni így sem a gondolatomat, mert nem tudom biztosan kikkel társalgok itt a blogban, de sok gondolatom van, ami lehet helyenként vallás illatú de érdekes feltevésnek mondható. Hozzáteszem nem vagyok egyik vallás képviselője sem, mielőtt valakinek ez mozdulna a fejében, hisz megkeresztelve sem vagyok.

Örülök hogy válaszoltál! Neked is szép napot! :)))
Remélem lesz még jópár megindító íromány!

Mandula 2007.12.24. 17:37:37

Azt hiszem tudom melyik az az érzés amire kíváncsi vagy. Ahhoz viszont nem szükséges embert ölni és gyilkossá vállni. A hangsúly azon van, hogy az ÉLŐtől elveszed az életét. Azt az életet amivel Te is rendelkezel és ragaszkodsz hozzá.Úgy ragaszkodsz a sajátodhoz, mint a másik az Övéhez, és te ezt el akarod venni tőle.

Volt egyszer, egy borzalmas élményem. A férjem kitalálta, hogy főzzek halászlevet, de friss halból. Elmentem a piacra,vettem halat. Amikor az árús beletette egy füles zacskóba és a kezembe nyomta, különös rossz érzésem volt,mert a csomagom mozgott, fickándozott. Amikor hazaértem, szóltam a férjemnek, hogy végezzen a halakkal és hozzáfogok a főzéshez.Ő az udvaron tevékenykedett és azt mondta, nem fogja félbeszakítani a munkáját. Egy halat talán , Én is agyon tudok ütni. Megpróbáltam. Összeszedtem magam,azt hittem elég ha legyőzöm magamban a félelmet és undort. Akkor tettem ilyet először. Egyik kezemmel leszorítottam a halat (az udvaron,a beton járdára és ott guggoltam mellette), másik kezemben egy súlyos tárggyal fejbe vágtam. Azt hittem,ha ezen a szörnyűségen túl vagyok,akkor jöhet a főzés. De nem így történt. A hal tovább mozgott és egyre vadabbul. Mégegyszer lesujtottam a fejére,de ekkor már minden porcikámban remegtem.A hal nem akart meghalni, küzdött az életéért, menekülni akart Tőlem. Ekkor már hangosan sírtam és reszkettem.Otthagytam a halat és eldobtam az ütleget. Valami artikulátlan hangon üvöltöttem a férjrmre,ha nem üti agyon azonnal a halakat, nem lesz ebéd és berohantam a lakásba. Soha többet nem akarom átélni azt az érzést. Kis idő múlva bejött a férjem, behozta az "ebédnekvalót" és azt mondta,hogy egy nagy adag hisztéria vagyok.

Néhány évvel később,a Jugoszláviában zajló háborúzgatás miatt úgy elszegényedtünk, hogy aki csak tehette(volt udvara) nevelt magának állatot. A férjem ötlete volt, hogy neveljünk fel egy malackát és télen levágjuk.Így is történt. De mire jött a tél megkedveltük. Elérkezett a "disznóvágás" reggele. Megélesítette az egyetlen nagy , erre a célra alkalmasnak tűnő kést és kiment az udvarra. Valami szorongást éreztem magamban. Az eltelt időt, kisebb örökkévalóságnak éreztem. Füleltem, hogy mikor hallom a visítást. De nem hallottam. Amikor csörrent az előszoba ajtaja, még mindig nem tudtam, MEGTÖRTÉNT-E? Amikor a férjem belépett a konyhába, hófehér volt az arca és remegett a keze. Lerogyott a székre és az asztalra tette a véres kést. Nagyon halkan csak annyit mondott: -főzz egy kávét.
Megfordultam és tettem amit kért.
Pontosan tudtam mit érez.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.01. 22:36:12

Szia Mandula!

Érdekes, amit írsz, mert számomra egy kicsit felfoghatatlan is, hogyan tudunk ennyire is ragaszkodni egy állathoz, és hogyan lehet ennyi emberség egy emberben. De egyúttal azt szeretném megjegyezni, hogy nem pontosan értetted meg az írást. Én céltalan gyilkosságra vágyom, nem pedig olyara, amit meg kell csinálnom, hasznom származik belőle stb. Ha nem lenne céltalan a dolog, akkor biztos vagyok benne, hogy ugyanaz történne velem is, ami veled a hallal kapcsolatban.
üdv
mocsokdream

Mandula 2008.01.05. 16:28:33

Szia mocsokdrem!

Sajnálom, ha félreértettem az írásod lényegét. Azt hittem, hogy az érzésre vagy kíváncsi, amikor valakit megfosztasz az élettől. Lehet,hogy én sem tudtam igazán átadni a godolataimat. Ugyanis a halban, nem az ebédet láttam, ami feljogosít arra, hogy megöljem. Hanem, az élőlényt, akit megfosztok az életétől. Attól az egytől, amiből nekem is csak egy van. És ebben a pillanatban nem számít, hogy céllal, vagy anélkül tettem. Az érzés, a sokkoló élmény ugyanaz.
A céltalan gyilkosság, valami nagyon elvetemült dolog lehet. Miért vágysz egy ilyen rettenetes élményre?

Üdv, Mandula

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.05. 18:35:47

Szia Mandula!

Nagyon érdekes a kérdésed, és teljesen jogos. Azt hiszem megbeszéltük már, hogy én orvosnak készülök, tehát ezt lehet tudni rólam:), és aki ezt a kettőt egyszerre veszi figyelembe, az elmebetegnek tart. Annyira nem áll távol a valóságtól, de azért ezt szeretném megcáfolni.

A céltalan gyilkosságot itt úgy értem, hogy semmilyen kapcsolatban nem vagyok az illetővel, nem származik semmilyen előnyöm és hátrányom az ölésből stb.

Két dolgot szeretnék kiemelni:

1) Az érzés a lényeg. Régóta tervezem egy maximalizmusról szóló gondolatmenet megírását, de még nem jutottam el odáig, más dolgok foglalkoztattak. Tehát a ényeg az érzés, amit akkor megismer az ember. Vegyük elő azt a szomorú példát, ami Veled történt és a hallal. Megtapasztaltál egy érzést, szerintem lényegtelen, hogy mi is az. Rossz volt. De nem mondhatjuk el azt, hogy Te kevesebb lennél ettől az élménytől, sőt inkább azt mondhatjuk el, hogy ez az élmény hozzájárult a Te szellemi fejlődésedhez, ezáltal értékesebb lett az életed. Itt ajánlanám a szilveszteri Én-képet, amit leírtam. és eléggé elvont lett, de hasonló dologról van szó. Természetesen senkinek nem kívánom az érzés megismerését. Térjünk vissza a maximalizmushoz: talán a lényege a 'minden' szó. Minden érzést megismerni az egy lehetetlen dolog, ezt mindketten tudjuk. De ugyanakkor számomra vonzó is. Én egy kicsit e vagyok sózva, amikor a 'lehetetlen' és a 'minden' szót meghallom, itt ráadásul a kettő együtt van:) Meg akarom valósítani, hogy a tapasztalataim növekedjenek, és ezáltal több dologról megalkothassam a saját értékrendem, véleményem.

2) Az emberi életet két szempontból lehet véleményem szerint felfogni. Az első szempont, amikor a saját életed forog kockán (Ezen már túl vagyok, de egyelőre nem szeretnék erről ide írni.) Másrészt pedig akkor találkozol az élet értékével, amikor segítesz másokon, vagy éppen megölöd. Ha az élet megérzésénél tartunk, akkor a segítség és a gyilkosság ugyanaz, csak máshogy esik le az elmédben. Mindkettőben életekről döntesz. Ebben a esetben ez a kettő erőteljesebbé válik, ugyanis te veszed el, te adod. Tehát hozzád kapcsolódik. Én az adást, a segítséget választottam.

A maximalizmus és az élet értékelésének kapcsolatát talán így tudnám egybeolvasztani. Így talán az is érthető, hogy az írásban nem arról van szó, hogy "Szeretnék egyszer dióspalacsintát enni!"

Annak pedig örülök, hogy nem az egyszerű emberek nyelvén szólsz hozzám (lásd néhány komment), hanem normális emberi nyelven.

További szép napot!

üdv
mocsokdream

Mandula 2008.01.05. 20:57:01

Szia mocsokdream!

Azt hiszem, most már lözelebb kerültem hozzá, hogy értselek. Az emberek sok félék, különböző lelki mélységgel. Azok, akik ugyanazzal az élménnyel rendelkeznek, sok esetben, szavak nélkül is értik egymást. Ennek hiányában viszont, ugyanahhoz a szóhoz, más-más fogalom, esemény, társulhat az elméjükben, és így félreértés keletkezhet. (Pl. a cím: ÖLNI AKAROK) Különböző emberekben, más-más véleményt.


"Minden érzést megismerni az egy lehetetlen dolog,.. " írod. Ezzel kapcsolatban, szeretnék megemlíteni, egy régebbi TV-műsorban elhangzott véleményt -" aki nem olvas, csak egy életet él, a sajátját. Aki olvas, több életet is él."
Lehet, hogy egy könyv olvasásakor, vagy egy film megnézésekor, az átélt esemény élménye nem ugyanaz, de egy érzékeny embert nagyon közel tud vinni a valósághoz. (Ez az én személyes véleményem) Ezért, az olyan élmények megtapasztalásához, ami az életemben nem adatik meg, így próbálok hozzájutni.

Üdv, Mandula

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.01.05. 22:37:58

Kedves Mandula!

Szimpatikus az idézet, én is (részben) ezért szeretek rengeteg igényes művet olvasni... Kérdés, hogy ez az átélési folyamat akkor is működik-e, ha az ember elképzel valamit, és leírja? Mert ebben az esetben mocsokdream kívánsága részben teljesült is azzal, hogy leírta a vágyát :-)

Azt pedig, hogy a valós és az elképzelt világ mennyiben nyújthatja ugyanazt az élményt, vitatémára bocsátom!
1 érv mellette: mindkettő esetben intenzíven dolgozza fel az agy az ingereket (csak az egyik esetben kívülről is, a másikban pedig csak belülről jön). A képzelet is a tudat szintjére kerülhet, s talán semmiben sem más folyamat a kettő (biológiai szinten)
1 érv ellene: akármennyire is jó a képzeletem (pont erről akarok majd egy cikket írni, hogy napjainkban ez igaz-e), nem tudok annyi tényezőt beleszámítani a képzeleti képembe, mint amennyi a valóságban hat. Így egy elképzelt élmény csak töredéke/vázlata a lehetséges valóságosnak (filozófiai síkon)

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.05. 23:10:12

Először Mandula:

Magam is hallottam már ezt a mondást az olvasásról, illetve a filmnézésről. Kiegészíteném a zenével még. Magam nagyon sok zenét hallgatok, főleg énekmenteset, nem olvasok túl sokat, illetve, amit olvasok az nem igazán szépirodalom, néhanapján verseket olvasok. Viszont filmeket sokat nézek, de természetesen nem a die hard sorozatot, meg hasonlókat. Olykor változtat egy kicsit rajtam, komolyan elgondolkodtat, és ez jó, mert dolgozik gondolkodóapparátusom. Van amikor nem gondolkodtat el, hanem csak érzelmeke közvetít, amihez természetesen hozzájárul a pillanatnyi kedélyállapotom is. A lényeg, hogy ez is jó dolog.

Most pedig áttérnék kekszre:
Nálam az írás nem elégíti ki a vágyaimat. Tényleges cselekedet az inkább:)
Ez a vitatéma érdekes egyértelmű számomra, hogy biológiai és filozófiai síkon is ellenérveket írtál fel:) ugyanis "mindkettő esetben intenzíven dolgozza fel az agy az ingereket (csak az egyik esetben kívülről is, a másikban pedig csak belülről jön). A képzelet is a tudat szintjére kerülhet, s talán semmiben sem más folyamat a kettő (biológiai szinten)" Te magad cáfolod rögtön meg azzal, hogy leírod, hogy az egyik csak belülről jön, amásik pedig kívülről is, tehát, ha kívülről is jön, akkor az már komplexebb képet ad.
üdv
mocsokdream

Mandula 2008.01.06. 17:18:16

mocsokdream!

Örülök, hogy megemlíted a zenét. Azt hiszem, a zene képes az embert egy másik dimenzióba repíteni :) én így nevezem :). Az erre kifinomultak számára, ez is egy út lehet a kiteljesedés felé. Van egy fiatal kollégám,sokat foglalkozik a filozófiával, esztétikával, zenével. Rajta keresztül, én is sokmindennel megismerkedtem. Gazdagabb lett a világom, például : Björköt, Goldfrappot, stb hallgatva.


keksz*!

Történt már veled, hogy álmodban, megéltél egy érzést? Pl. nagyon boldog voltál. Vagy, rosszat álmodtál, menekültél, féltél és a saját sikításodra ébredtél fel? Ezek az élmények, nem a valósághoz, de nem is a képzelethez zartoznak.
Egyébként azt gondolom, hogy a valós, és az általam elképzelt esemény élménye között, csak egy árnyalatnyi különbség van. És ez az anyag. A test. Ami, a mi, anyagi világunk megjelenési formája.

Üdv, Mandula

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.06. 17:49:49

Érdekes, hogy én is így szoktam magamban megfogalmazni, meg másnak is, hogy a zene elrepít egy másik dimenzióba, mert tényleg így van. Egyetértek azzal, hogy ez egy igen hasznos dolog a kiteljesedés felé. Fiatal kollégádat pedig szívesen várjuk itt a blogon:)
üdv
mocsokdream

asd 2008.03.02. 23:09:38

am 17éves vagyok és eddig 13embert öltem meg pesten szinte mindehol és úgy h nemtudta meg senki nemvagyok cigány magyar vagyok 8ban lakom mindent ismerek pesten.nha ehez szólj valamit..20éves koromra több embert fogok megölni mint amennyit ismersz.am tiszta könnyü mindenki azt hiszi h megtudják csak odamész és leszúrod ennyi.nincs benne semmi nagy cucc.kamerák amúgy se jók.

asd 2008.03.02. 23:11:28

amha megakartok tanulni ölni akkor gyertek be a 8ba és keressetek meg könnyű megkeresni csak véreskezet kell keresni a 8ban.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.03.03. 16:39:33

asd!

Szerintem nem arról van szó, hogy a szerző célja az ölés legyen maga, hanem csak annak az élménynek az átélése, hogy megölsz valakit. Ehhez tényleg ki kell oltani egy életet, de többre nincs szükség...illetve az egy másfajta élmény, hogy valaki már a 10. embert ölte meg, s aki mindent át akar élni, annak ez is egy új élmény lenne...mégis azt mondom, hogy itt a lényeg az első gyilkosságon van (a többi már nem akkora változás az előzőhöz képest, mint az egy gyilkosság a 0-hoz képest)

Személyedről (illetve asd nevű virtuális másodról) pedig hajlamos vagyok azt gondolni, hogy az egész csak kitaláció, amivel bátran eljátszhatsz mindent az internet névtelensége miatt. Azaz egy átlagos kamasz vagy, aki csak eljátszik ilyen gondolatokkal, és megpróbálja ezt a virtuális énjét elhitetni másokkal...

Cáfolj meg, ha nem így van!

KillBill 2009.03.02. 16:11:19

Él még ez a cikk? Lehet hozzászólást írni?

KillBill 2009.03.02. 17:11:48

Ha kiváncsi vagy, én el tudom mondani, hogy milyen érzés embert ölni, azt is, hogy milyen az elsőt, és azt is, hogy milyen a többit. Ahhoz viszont, hogy megtudd te is milyen; ismerned kell magadat!! Bár nem vagyok benne biztos, hogy nagy nyilvánosság előtt ez a beszélgetés -hogy is fejezzem ki magam-: szalonképes lenne. De ha érdekel, akkor leírom neked.