Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

Uram vagy, de nevetek rajtad!

2007.08.01. 23:39 | mocsokdream | 3 komment

Előfordul az a hétköznapi helyzet, hogy valaki valakinek engedelmességgel tartozik. Olyan értelemben gondolom ezt, hogy ha egy főnök vagy szülő megkéri az alkalmazottját, vagy gyerekét, akkor az megteszi azt, amit kérnek tőle. Kötelességekben élünk, szabadság nincs. Ez mindenki számára egyértelmű talán. Akárhogy is ellenkezünk mindig van valamilyen feladatunk, aminek elvégzését zsigerből kötelezőnek érezzük. Tegyük fel, hogy el is végezzük a feladatot, hogy elégedett legyen velünk az, aki a feladatot kirótta ránk. Kötelességekben élni korántsem olyan egyszerű, de korlátlan szabadságot nyújthat. Ezt már kifejtettem korábban.

Ha egy emberre kötelességek hárulnak, akkor több lehetőség is adódik a felfogásra.

1) Lehet arról szó, hogy egyszerűen nem fogadom el, és elküldöm a kurva anyjába az illetőt, és dacból nem végzem el a kötelességem. Ez nyílt lázadásmód, teljesen elfogadható lehetőség szempontjából, de vajon van-e értelme? Túl sok nincs, mert az ellenkezés általában valamilyen retorziót vált ki az emberekből, és hát a retorziót nem nagyon tűrjük jó kedvvel. Arról nem is szeretnék beszélni, hogy mennyire eredménytelen a retorzió minkét féllel szemben. Az, aki nem végezte el a feladatot, az negatív dolgokat szenved el, míg a feladatkiadó arra van „kényszerülve”, hogy negatívan járjon el. Ez a világ rendje. Természetesen előfordulhat a retorziónélküli lehetőség is, de az nem sok eredményre vezet. A lényeg, hogy a lázadós esetben mindkét fél rossznak érzi a kötelességet.

2) Másik lehetőség a teljes közöny. Elvégzem, mert rám hárult a feladatnak a megoldása, és nem is szeretnék bonyodalmakat. Talán mondanom se kell, hogy ez a leggyávább, legvisszataszítóbb dolog a világon. Nevezhetjük diszkrét seggnyalásnak.

3) Harmadik lehetőség, ami számomra a legokosabb döntésnek tűnik, a halk lázadás. A feladatot úgy oldjuk meg, hogy közben arra gondolunk, hogy ha nem oldanánk meg ezt a feladatot, akkor teljességgel megszakadna egy vonal, és azt az az ember nem nagyon szeretné, aki a feladatot ránk bízta. Fogalmazhatok úgy is, hogy szívességet teszünk neki, hogy elvégezzük a feladatot. De itt még nincs vége. Így kialakul egy alá-fölérendeltséges viszony, ami kicsit paradox, és igencsak kihangsúlyozza látszólag az egymásrautaltságot. Ő adja a feladatot, tehát felettem van, viszont én végzem el, ezért ő van alárendelve nekem, mert ha nem végezném el, akkor ő hátrányba kerülne. Viszont, ha ilyen alapon nyugodna az egyszerű emberi kapcsolat, akkor gyakorlatilag a világ sehol sem tartana (bár lehet, hogy a totális őskáosz, ahogy a felvilágosultak korában néhányan írták, a társadalmi szerződés előtti idők, jó közérzetet biztosítanának egyes anarchiára éhes embereknek) Viszont mégsem oda-vissza dolog ez az alá és fölé, mert az egész a feladat elvégzőjén áll vagy bukik.

Nyugodtan lehet bármelyiket választani. Viszont a hatalmat a kezedben csak úgy tudod érezni, ha az utolsó lehetőséget választod. Bár belső stresszt is okozhat akár, mert az elfojtott dolgok, ha nem törnek elő valamilyen formában, akkor veszélyesek tudnak lenni. Mosolyogva a hatalom birtokában elvégezni a feladatot örömteli és egyben félelmetes dolog. De egyben biztosan élvezet, ahogy tudod, hogy a ha nincs elvégezve a feladat, akkor bizonyos hiányt okozol, és a feladat feladójának nem kenyere semmilyen hiány. Végülis te leszel az, aki uralkodik a másik felett, nem fordítva.

Ezzel a kis írással csak fel szerettem volna vázolni azt a helyzetet, hogy az ember kacér, ironikus mosollyal is el tudja végezni a rárótt feladatokat, még akkor is ha a feladatot meghatározatlan adta fel…

Címkék: szabadság filozófia hiány irónia

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr76130425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2007.08.02. 07:58:28

Az 2. és a 3. lehetőség között nincs érdemi különbség. Mivel a végeredményük ugyanaz (megcsinálom a feladatot), teljesen lényegtelen, mire gondolok közben. Mondjuk én alá-fölérendeltségi viszony és függéseken való gondolkodás helyett arra szeretek gondolni meló közben, hogy végzek, hazamegyek, csípőrevágom az asszonyt, és olyan jót dugunk, hogy olyat a főnök el sem tud képzelni. Ezek után pedig kinyitom a söröcskémet és vastagon leszarom a közönyt meg a halk lázadást egyaránt.

Ez a gondolkodósdi maximum az önértékelésben segíthet, más értelme nincs.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.08.02. 17:40:13

Nyílván, ha a munka befejezettségét nézzük, akkor a 2. 3. lehetőség ugyanaz. De ha a személyes indíttatást veszem figyelembe, akkor van az én verzióm is. Én pedig a munkával úgy vagyok, hogy nem fontos, hogy vége legye, csak az, hogy élvezzem bizonyos szinten.
Ha az önértékelésben segít, akkor az már egy iszonyúan nagy előrelépés, mivel nekem nem sokat jelentenek a fizikai dolgok.
üdv
mocsokdream

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2007.08.02. 20:52:09

Te vázoltad fel azt az esetet, hogy a munkát/feladatot el kell végezni. Nem akarj engem szócséplésben megfogni ;)
A személyes indíttatás: tehát a motivációra gondolsz? Ha van fölötted valaki (márpedig a vázolt helyzetben van), akkor nagyon, nagyon motiváltnak kell lenned ahhoz, hogy 1: legyen személyes indíttatásod (tehát te is akard, hogy menjen a meló); 2: élvezd a munkát; 3: őszinte legyen az a bizonyos ironikus, kacér mosoly az arcodon.

Hogy érted azt, hogy nem nagyon érdekelnek a fizikai dolgok? Hogy jön ez ide?
Én azt írtam, a gondolkodósdi az önértékelésben segíthet, a munkakedvben nem nagyon. Persze ez csak az én véleményem. Meg van ellenkező tapasztalatom is, dolgoztam olyan monoton helyen, hogy a testem 100%-ban felvette a zombi sztájlt, ment a meló automatikusan, közben az agyam egészen máshol járt, azaz épp a gondolkodósdit játszottam :) Ennek ellenére mégis az első kijelentésemhez tartom magam.