Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

A régi hős és a mai álhősök

2007.08.24. 21:13 | mocsokdream | 4 komment

Nem is olyan régen láttam a 300 című filmet, amelyet egy barátom ajánlott. Szükség is volt az ajánlásra, mert másképp meg sem néztem volna. Teljesen korrekt történet, teljesen jó megoldások. Nekem nagyon tetszett főleg ez az agyoneffektelt látványvilág. Kicsit elgondolkoztam a film után. Ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem: Mit is jelent hősnek lenni? Hogyan lehet valaki hős? Ma miért nem születnek hősök?


Ahogy végignézem a történelemben megismert hősöket, annyit tudok első pillantásra megállapítani, hogy olyan nagy emberekről van szó, akik valami nagyot tettek, bátorságukról, erényeikről, erkölcsükről tettek tanúbizonyságot. Hős lehetett valaki úgy, hogy egy nagy csatában részt vett, és ott egy olyan cselekedetet vitt végbe, amit egy átlagos katona nem tudott volna megtenni. Hős lehetett valaki, aki fellázadt az ellen a rendszer ellen, amiben élt, akár demokratikus úton, akár fegyverrel. Hős lehetett az, aki a szerelméért képes volt meghalni. Hős lehetett az, aki nemet mert mondani a felette álló embernek. És hős lehet ma az, aki benne van a tévében, aki levetkőzik mindenki előtt, aki kiszabadul a börtönből, akit nem tudnak elkapni, aki egy filmben kimondja a „kurva” szót mint isten igéjét, vagy aki követ dobál, hogy kifejezhesse a véleményét, vagy aki ezt kivívja magának, vagy aki a hagyományoknak nyíltan ellent mer mondani. De ott motoszkál a fejemben az a kérdés, hogy nemcsak erről a néhány hősről van szó, akiket a mai világ ismer, hanem minden bizonnyal rengeteg olyan ember született, akik gyakorlatilag hősök voltak, de manapság már senki sem emlékszik rájuk. Az idő elmúlásával eltűntek ők is. Miért van az, hogy olyan kevesen váltak hősként halhatatlanná, ha egyszer minden korban voltak hősök?
 

Kérdést önmagában talán nem is lehet megválaszolni, ezért bátorkodom egy kicsit oknyomozásba kezdeni, hogy gyakorlatilag kielemezzem a hős jellemzőit. Mindenekelőtt ott kell kezdenem, hogy létezik filozófiai körökben a szubjektum és az objektum. Talán mindenki tudja, hogy mit jelent ez a két kifejezés. Nem meglepő kijelentés, hogy objektív értelemben mindig csak a dolgokról beszélünk, szubjektív értelemben pedig meglepő módon a szubjektumról, tehát a szubjektivitás a dolog. A hős tulajdonképpen egy filozófiai probléma, amit így filozófiailag kell megválaszolnunk, hogy értelmet nyerjen a „Miért van az, hogy olyan kevesen váltak hősként halhatatlanná, ha egyszer minden korban voltak hősök?” kérdés. Ezen belül is egy szubjektív probléma ugyanis az emberek elméjében él a hős emléke, mindenki érezheti, hogy a hőst nem a róla elnevezett ház, a róla készült szobor vagy könyv jelenti, hanem egy az emberek elméjében élő eleven kép, még akkor is, ha sosem látták az illetőt. Egy szubjektív probléma nem a dologra, hanem magára a szubjektumra vonatkozik. Egy hősnek vannak kritériumai, ezt talán nem kell részletezni. Egy hősnek van egy saját értékrendje, ami szerint cselekszik, van egy gondolati struktúrája, ami egészben van átgondolva, és egészben alkot egy teljes logikai egységet. Tehát felmerül a kérdés, hogy ezt a teljességet a szubjektum el tudja-e fogadni. Ez a kérdés annál is inkább egyértelmű, hogy egy normális emberszámba vehető egyén esetében a szubjektum parancsol tulajdonképpen az objektumnak. Ez rögtön egyértelművé válik, ha rájövünk arra, hogy a gondolkodás késztet minket cselekvésre, illetve az irányítja a cselekedeteinket. Így már érthető is lehet a dolog. Ha szubjektíven fogadunk el valamit, akkor azok vagyunk mi, mert az én lényegéhez kapcsolódik a szubjektum által elfogadott dolog. Jelen esetben hősből is csak akkor lesz valaki, ha az általa elképzelt erényrendszert szubjektíven, a szubjektumához kapcsolódóan el tudja fogadni. Az erényrendszernek pedig teljesnek, és mondanom sem kell, hogy erényesnek kell lennie. Ez egy kritérium, de ettől még nem lesz valaki hős, mert ezt el tudja érni bárki a világon, aki foglalkozik magával. Egy belső emberség szükséges, ami az erényrendszerben megfogalmazott értékeket képviseli. Ha valakit hősnek tekintenek, és a hősnek tekintett egyén nem képes szubjektíve azonosulni a hősisséggel, csak objektíve akarja elfogadni, akkor csupán nagyképűségről, nagyzolásról, nagypofájúságról van szó. Mondanom sem kell, hogy ezek negatív jelzők egy emberre nézve. Az előbb említett szubjektum-objektum hierarchia lényege a döntés. A szubjektum dönt, nem az objektum. A hős kritériumainak elsajátítása a szubjektum feladata. Egy fantasztikus tett is hozzátartozik a hős eszméjéhez. Általában a hősök olyan tettek visznek végbe, amiket más emberek nem vagy nem nagyon tudnának megtenni. Az objektum képviseli a szubjektumot.


Miért van az, hogy olyan kevesen váltak hősként halhatatlanná, ha egyszer minden korban voltak hősök? Az előbb említett 2 lépés (emberi háttér és tett) mai világra való átfordításából meríthetünk ötletet. Rendszerint azt hisszük, hogy szubjektumnak lenni nem művészet. Minden ember egy önálló szubjektum (elvileg). Azzá váljunk, mint amik egyébként is vagyunk? Nehéz feladat, ugyanis minden ember természettől fogva nagy kedvet és vágyat érez magában ahhoz, hogy valami más, valami több legyen. Látszólag azt hisszük, hogy már önmagunk vagyunk, ezért lépnénk tovább, de nincs továbblépés, ha csak látszólag vagyunk önmagunk. Tehát a mai világban mindenhol a másnak való megfelelés irányít, mindig többek akarunk lenni önmagunknál, és ezért a saját erényrendszer, emberi háttér kialakítása igen nehéz feladat. Mindemellett a mai világ az objektív dolgokra tanít. Éppen ezért igen nehéz a szubjektum fejlesztése, így a hőssé válás szinte lehetetlen dolog. A hősöket egyénekként szemléljük, tehát nem csoportban. Ha egy csoportban vitte véghez a tettét, akkor is az egyént nézzük. Ma viszont egyedi tettek végrehajtására nincs lehetőség. Mert szinte minden dolgot még 100 ember is megcsinálhatna. Az emberi egyén már nem tud tetteket véghez vinni. Elég itt arra gondolnunk, hogy például igazi háborús hősök manapság nincsenek, mert van rakéta, meg atombomba, meg gépfegyver, ami szubjektíve kiszorítja az embert a tett végrehajtásából.
 

Magyarra fordítva a dolgot (, hogy mindenki értse), és átfordítva a 300-ra. A mai világban nincsenek olyan kis különleges csoportok, akiknek vannak erényeik, akik ki tudnak tartani az elveik mellett, és szubjektíven magukévá tudják tenni az elveket, azt az eszmerendszert, amiben hisznek. Ez az egész pedig a tettben teljesül ki, hogy 300 spártai katona a vérét adja becsületéért. A mai világban kihalóban van a becsület fogalma. A mai világban a hős nem létezik, vagy ha létezik is, akkor senki sem tud róla, mert ma már nem az egyéni eredményekről, az egyéni érdemekről szól a világ, hanem a csoportokról, akikben nem egyének vannak, hanem tagok. Az emberi hátteret nehéz elérni, igazi tettek pedig nem léteznek, mert átértékelődött minden. De nem is kell foglalkozni az én érthetetlen hősképemmel, mert manapság új hőseink vannak, akik gyökeresen ellentétei az itt megismert, talán valódi hősképnek. This is Sparta!!!


· 1 trackback

Címkék: világ filozófia hiány felelősség fogyasztóitársadalom

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr23148241

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: STD Testing Near Me Fort Worth 2018.03.26. 16:52:16

A megalkuvást és az alárendeltséget választja - Doris Lessing-portré - piroska

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2007.08.25. 21:07:35

A legtöbb csoport pedig kurvára veszélyes, mint tudjuk ;)
Korrekt kis írás, bár tagolhattad volna jobban is, bántja a szemet a háttér meg a kis betűméret kontrasztja.

Nem pontosan a becsület fogalma itt a vitatott. A becsület túlságosan függ másoktól (by Sivatagi cápák), ami itt fontosabb, mint kihalóban lévő jellemvonás, az a tartás. Az önmagunkat való megtartás. Ma ez gyakorlatilag nincs. Ez a legnagyobb gáz a másoknak való megfeleléssel, kiszorítja az önmagunknak való megfelelést. Márpedig ÖNbecsülést MÁSoktól nem kaphat az ember.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.08.28. 11:37:05

Tüzes Istennyila!
Tényleg jól végiggondolt írás, talán helyreállítja az oldal és a szerző renoméját… És a blogséma vizuális megjelenése tényleg zavaró tud lenni néha, de csak ezért nem változtatunk rajta.

Viszont a probléma okainak feltárásakor én még mélyebbre ásnék: a szilárd, következetes erkölcs- és értékrendszer hiánya okozza azt. Hiszen ezek nélkül nincs mihez tartani magam, nincs meg a tartás tárgya. A mai világban sajnos tényleg szinte mindenki egy „folyékony massza”, aki napról napra váltogatja önmagát. Hogy mi ennek az oka? Egyrészt ez a nagy értékpluralizmus. Akkora a választék, hogy nem is lehet egy életben mindet kipróbálni. És az egyszerű embereknek nincs útmutatója, ami segítené őket a döntésben (a spártaiaknak volt: ha spártai akart lenni, szigorú életrendet kellett követnie). Másrészt egyre erősebb a mindenféle referenciacsoport hatása. A modern ember érdekember, és ahogy az érdeke diktálja, úgy vált a csoportokhoz való azonosulásában. Ma F csoport tagjaként boldogulok, ezért az ő elvárásainak felelek meg, holnap fel akarom csípni Editkét, aki a K csoport tagja, így inkább ennek a csoportnak felelek meg…
Így pedig nem csak az önmagunk megtartása lehetetlen, hanem egyáltalán az önmagunk kialakítása. Egy szilárd és önálló énkép hiányzik a mai álhősökből!

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.08.28. 11:38:57

Miért váltak oly kevesen hősként halhatatlanná, ha egyszer minden korban voltak hősök?

Ha elfogadom azt, hogy minden korban voltak hősök (hiszen a tetteik így távolból megnagyobbodnak a „falusiöregnénikpletykája”-szerű effektus következtében), ha elfogadom, hogy a hős egy magasabbrendű egyén, akkor jó a cikkben felvázolt magyarázat.

Annyiban egészítem ki, hogy felvázolok egy lehetséges mechanizmust arról, hogy a feltételezett 5000x hősből miért csak 2x-re emlékszünk. Legyen a neve: permanens, kollektív rosta. Ez egy szűrőrendszer, amit az egész emberiség és azon belül egyes kultúrák működtetnek. Kollektív, mert az egész kultúra dönt abban, hogy mit tart emlékezésre méltónak és permanens, mert a hős halála után megannyiszor új és új rostán esik át (pl. ha megváltozik a kultúra). Én a sajátosan európai szűrőrendszert nézem a 300-ra levetítve. Elég sok idő telt el, amiközben sokminden változott, így sok kor szűrőjén estek át a régi hősök (itt azért elég komoly szűrő maga az egyház is). Így rengeteg akadt fenn a történelmi emlékezet szitáin. Például minek emlékezzünk arra, aki a középkori Franciaországban hősként halt meg, mert Allah eszméit hirdette. A hős fogalma is relatív! A lényeg, hogy kevesen jutottak át ezen a szűrőberendezésen, és ez nem is a hősiességük fokától függ, hanem attól, hogy a történelem útjain megállják-e a helyüket. Nem az életükben kellett nagyot tenniük, hanem utána kellett megmaradniuk annak.

Persze megmarad bennem is pár kérdés: Biztos, hogy olyan nagy baj, hogy nem maradtak fenn? Van nekem szükségem rájuk? Tudnak értékeket átszármaztatni ennyi év távlatából? Egyetemes értékeket (pl. becsület, kitartás) biztos, de én meghallom ezt a XXI. századi fülemmel?
Egy szójátékkal zárva: lehet, hogy csak hallhatatlanná váltak, ezért nem lettek halhatatlanok. A kettő kizárja egymást.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.08.28. 11:39:52

Miért nincsenek ma hősök?

Vannak, csak álhősök. Idézőjelbe tett hősök mindig lehetnek, mert minden társadalmi, politikai, gazdasági, etikai helyzet létrehoz hősöket. Csak éppen minden hős olyan, amilyet a kora annak tart. Ez persze sokszor nem felel meg az egyetemes mércének. Konkrét példával élve a mai poszt-szocialista magyar társadalomban tényleg „hős” Győzike, mert megtestesíti a pénzügyi boldogulás, a szólásszabadság, és egyéb eszméket. De ettől ő még egyetemes mércével nem az. A „a mai világ az objektív dolgokra tanít” – pénz, birtoklás, megfogható eredmények stb. Tényleg nincs lehetőség egyéniséggé válni. Aki egyéniség, azt ellehetetlenítik.

De az egyéniség mellett szükség van még kedvező környezetre is. Ha egy tehetséges gyerek családjának nincs pénze, és beíratják egy külvárosi szegregált iskolába, akkor csak pitiáner szarjancsi lesz. Pedig lehetett volna professzor is. Spártában az volt jó, hogy megfelelő környezetet tudtak biztosítani. Nem volt bomlasztó erő. Sőt, akit a fizikai ereje nem tett alkalmassá, azt kitették a Taügetoszra. Nem foglalkoztak vele, nem áldoztak rá felesleges befektetést. Hiszen neki nem lett volna meg se a külső, és így se a belső tartása (gondoljunk a filmben a nyomorékra, akiből áruló lett). Ma sok nyomorék van (elsősorban a lelki nyomorékokra gondolok), ami szintén lehetetlenné teszi a hősök kialakulását.
süti beállítások módosítása