Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

Gyilkos szavak

2007.10.01. 12:53 | keksz* | 30 komment

Nem szeretem a szavakat. De a mondatokat sem, sőt lényegében az egész jelrendszertől irtózom. Pedig sokat használom, talán az átlagnál jóval többször és ügyesebben is. De csak azért, mert rászorulok, függök tőle. Legszívesebben a sarokba dobnám, meghagynám a történelemnek ezt az elavult rendszert, de nem tehetem, mert még mindig ez a legjobb lehetőségem arra, hogy kifejezzem önmagamat, akaratomat, vágyamat, gondolataimat. Ez a legbeváltabb módja a kapcsolatteremtésnek és –tartásnak is. Rá vagyok utalva, nehezen lennék meg nélküle…

Millióan hisszük azt, hogy mesterei vagyunk a nyelvhasználatnak, és bátran jelentkeznénk is azokra az álláshirdetésekre, ahol „jó kommunikációs képességű jelentkezőket” várnak. Pedig, ha-ha-ha, nem is vesszük észre, mennyire amatőrök vagyunk. Tegyük a kezünket a szívünkre (ez is mekkora félrebeszélés, ami abból fakad, hogy kritika nélkül alkalmazzuk a leggyakoribb mintákat), és gondoljunk bele, csak a mai napon hányszor értettek félre bennünket. Még akivel igen kidolgozott a kódrendszerünk (ún. „félszavakból megértjük egymást”-kapcsolat), az se ugyanazt a gondolatot kapta meg, amit mi éreztünk, amikor át akartuk adni. Még a legügyesebb költők sem tudják alkalmazni, pedig ők nem csak a legegyszerűbb síkon használják a nyelvet, hanem másodlagos, harmadlagos elvonatkoztatásokban. De ők is csak botladoznak a szavak erdejében, ők is csak kukáznak a szemétben, hátha találnak valami tiszta kincset. De hát nekik sem megy, és akkor hol vagyunk mi ettől??? Apropó költők, van köztük sok poszt-modern, akiknél látom, hogy szenvednek ezzel a problémával, és helyette próbálnak egy szabadabb kifejezőrendszert építeni szavakból, jelekből, formákból. De ezek még korlátozottabbak, mert nincs kódfejtő kulcsom hozzá, így egy szót sem értek belőle. A boltossal, rokonommal, barátommal, szerelmemmel való beszélgetésekhez legalább megvannak a vagy társadalmilag meghatározott, vagy közösen kidolgozott használati útmutatók. De hát még így is béna vagyok… Ráadásul nem is biztos, hogy a legjobb eszközt választottam az önkifejezéshez. Hasonlattal élve, kábé abban a lehetetlen helyzetben vagyok, mintha a Hungaroringen Kubicát egy kétütemű Trabanttal akarnám legyőzni, amit ráadásul nem is tudok vezetni, csak láttam gyerekkoromban, hogyan rángatta apám a kormányt, és azt próbálom utánozni. Látszatra vezetnék…

Nem szeretem a szavakat, mert korlátolttá tesznek. Hiába állítják a szakemberek, hogy milliónyi egyéni megnyilvánulása lehet, sőt akár végtelen variációja van. Ez igaz, csak elfelejtik, hogy csak egy alaphalmazban érvényes. Az Egész ennél jóval több, megfoghatatlanabb. És ez a kulcsproblémám is: nem szeretem a szavakat, mert megölik az Egészt. A szavak öntudatlan Gyilkosok. Van bennem valami ősi, kifejezhetetlen érzés, gondolat (az se fejezhető ki szavakkal, hogy mi van bennem – a beleken és szöveteken kívül), amit meggyalázok, megszégyenítek azzal, hogy megpróbálom szavakba önteni. Paradox módon megpróbálom a kifejezhetetlent kifejezni. És nem szeretem a szavakat azért sem, mert az egyszerű és használható esetben is torzítanak, mint egy foncsori tükör. Bár ez az előzőből fakad: a Valóságot akarom tükrözni, de az már csak egy hamis más. Ez van…

S amiért szomorú és pesszimista vagyok, az az alternatíva-hiány. Nem tudok helyette nagyon mit ajánlani. Ugyan a kommunikációnak számos más eszköze ismert (metakommunikáció, mimika, paralingvisztika, stb.), de azok is csak a beszédet színesítik. Feltételezik egymást. Talán a tettek, amiből oly kevés van ma, talán azok bírnak mindennél erősebb kifejezőerővel. De ebben sem vagyok biztos…

 

Végezetül álljon itt (bár ha felülről nézem a nyomtatott papírt, akkor feküdjék) egy Ottlik-idézet: „Egyáltalán, dögöljenek meg. Mert csak a hangos szóból és rúgásokból értenek, a zsíros kenyérből, a látszatokból, a géppuskából, amivel ő nem rendelkezik, s amivel nem is menne semmire, mert akkor máris félreértés lenne az egész. Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát? Ez nem igaz, gondolta szenvedélyesen; szép kis anya volna az ilyen; és hiszen előbb jön mindig a megértés és azután a szó; ez a durva, torzító eszköz, hogy megcsonkítson valamit, ami egész volt” /Ottlik Géza: Iskola a határon, III./2. rész p. 282/

 

Címkék: irodalom filozófia hiány

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr99182312

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dH · http://dh.squidcode.com 2007.10.01. 16:30:26

Nos, valóban, minél precízebben, minél kisebb részletekre bontod szét a valóságot, azaz minél inkább tudatosítod - annál távolabb kerülsz az egységes egésztől. Régi, kellemes savas interpretáció ez.

Cigiző · http://cigi.blog.hu/ 2007.10.22. 11:45:49

Tulajdonképpen mit akartál mondani?
:)

TK-s gyerek 2007.10.24. 13:05:47

Hát kíváncsi lennék, mit szól ehhez a Sütő Csaba András tanár úr....
: )

Dalma 2007.11.14. 16:36:22

Szerintem a szó maga a gondolat. Az más kérdés hogy ismereteink hiányában nem megfelelően alkalmazzuk őket. Hatalmas erő lakozik bennük. Kiemelten a tiszta magyar nyelveben. Sajnos meglátásom szerint a szavak értelemezése tudományos szinten igencsak gyermeki cipőben jár. Felfedeztünk az idők során bizonyos szabályosságokat és kis mértékben elsajátítottuk a használatukat is. Megtanultunk velük játszani. Láthatjuk a költőink, íróink esetében. De a beszéd, a szavak használata nem merül ki csupán a rímekkel való játszadozásban. Mit ér egy vers ha nem tudjuk elolvasni? Nem vagyunk képesek nekik érzéseket, erőt adni? Ha nincs birtokunkban a szónoklás, a felszólalás képessége?
Számos olyan tényező van, ami persze befolyásolja az értelmezést. Ha nem tiszta fejjel hallgatunk egy szöveget elsodródunk és elveszünk a szóáradatban és olyankor bizony megeshet hogy elveszítjük az értelmét. A történelem során láthatjuk, de még manapság is, hogy egy ügyes fondorlattal előadott szöveg micsoda indulatokat képes elindítani az emberekben. Olyankor is, ha esetleg annak a szónoklatnak igazából nincs is semmi mondanivalója.
A szavak nem gyilkosok. Mi alkotjuk őket és bennük van foglaltatva több ezer év kultúrája. Megalapozza érzéseinket, az életünket. Ha nem sok szót ismerünk nagyon nehezen tudjuk majd magunkat kifejezni velük és ilyenkor vagy elkeseredünk és begubózunk, elvonulunk remetének nem beszélgetünk, kizárunk másokat, vagy más eszközökhöz folyamodunk. Pedig igazából önmagunk butaságának csapdájába esünk.
A szöveg egésze az nagyrészben csak rizsa. Az igazi érzelmeket bizony a szavak váltják ki. Azt is megfigyelhetjük azonban hogy a legnagyobb érzelmeket kiváltó szavak nagyrésze inkább a legrégebbóta használtak.
Ha azt olvassa valaki hogy SZÍV. Akkor nem feltétlenül egy vért pumpáló speciális izmokból összetett izomköteg fog eszünkbe jutni. Olyankor eszünkbe jut az élet, a szerelem, a lélek, a család, még a színek is. A piros, rózsaszín esetleg a zöld. eszünkbe jut a melegség, valami édes illat a napsütés és minnél több dolog az eszünkbe fog jutni egy adott szóról egyre több és több más kifejezést, fogalmat fog alkotni.
Valójában a végén, észre sem veszzük, de eljutunk egészen magunkig, a belső világunkig, ahol már egy általad nevezett: "Gyilkos szó" bizony már egészen más értelmezéssé válik.
Ha csak a külsőségekkel foglalkozol, a szavakhoz rendelt általános fogalmakkal, amiket évekkel ezelőtt egy néhány tagból álló csoport rendelt hozzá, hogy valamiképpen magyarázatot adjon annak eredetére, akkor nagyot hibázunk. Mert hiba a szavakat ilyformán megítélni. A szavak minden egyénnél mások. Az hogy egyesek minek mondják őket, az egészen más. Ha nem tudod kifejezni magadat és nem érted a jeleket amik bennük vannak. Hidd el nem a szavak hibája. Hanem túl sok az érzelem amit rosszul akarsz kifejezni. Fontos hogy amikor írsz ÉREZZ és ne felszineskedj.
Felszineskedj, milyen jó szó nem? Felül - szín -eskedj. Csak a felső színt a külsőséget mutasd és lásd. :)

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.11.16. 16:53:37

Szia Dalma!

Ahogy ismerem kekszet (immár 19 éve), nem ezt szerette volna mondani, amit te értettél a szövegen. Véleményem szerint több síkon kell elképzelni az egészet. Az egyszerűség kedvéért vegyünk két síkot, az egyik a gondolkodás, érzelemvilág, minden lélekben történő dolog, a másik pedig az emberek kommunkiációs csatornája, a beszéd. Nos a két sík nyílvánvalóan összevethetetlen. Ugyanis teljesen más a sík. Az érzelmeidet, ha ki szeretnéd fejezni szavakkal, akkor óhatatlanul leegyszerűsödik az egész érzelem, mert tulajdonképpen a lelkedben levő tartalmat konvertálod át egy másik csatornára. Tehát veszít a tartalmából. Nyílván ezt az érzelemkifejezőképességet lehet tökéletesíteni mozdulatokkal, jobb szóhasználattal, hangsúllyal stb. De sosem lesz az, amit valósában éreztél, és azt az érzést sosem fogod tudni átadni a másiknak. Persze lehet itt is bizonyos világképekre és meggyőződésekre hivatkozni, deez egy filozófiai magyarázat talán.
üdv
mocsokdream

Dalma 2007.11.19. 10:56:56

Különben... Nagyjából kapisgálom mit akart Kexi leírni, hisz sokáig nekem is volt ez a fajta gondolatsorom, csak azóta kiegészült és részben átalakult. Ha jól megfigyeled a végén a dumámnak én is eljutottam a végső megállapításra hogy a szavak ilyen tekintetben tényleg lehetnek gyilkosok, csak nem olyan nyers tálalásban. Mellesleg fontos lenne jobban átgondolni a témát, ugyanis az alap íromány rengeteg felesleges rizsát is tartalmaz. És így pont az fog tűnni, mint ahogy látom valakinek sikerült is ezt a véleményt leszűrni, hogy aki ezt írta tulajdonképpen asse tudja mit akart ezzel.
Ezért fontos a megfelelő szókincs, és az oda kellő szavak használata. Egyébként jó téma, hogy ne csak piszkáljam szegény alkotót...
A szavak magukban is rengeteg információt tartalmaznak, amit sajnos az emberiség az évek során el is felejtett, és nevetséges, de nem is tudják a hétköznapi nyelvhasználók, hogy mit is beszélnek. DE ha nem tudod mit beszélsz, akkor hogyan akarod megértetni magad?

Pl.: Hányan mondják az életben, mikor felkopik az álluk, nyomorognak és már jóformán a szeméten élnek, hogy: Milyen nincsTELEN vagyok...!
És mennyire nevetséges lesz, mikor értelmeznünk kell mit is mondott a "csöves" hogy neki még Semmije SINCSEN, duplán tagadja a semmit, tehát valamije még így is van! (Hogy mije hát az hosszú további gondolatfűzér, amit nem írok le...) És ha megnézzük, milyen érdekes, hogy ezt a kifejezést, ennek a használatát kifejezetten a magyar nép használja csak az egész világon. Hozzáteszem ez a szavak értelmezésének egyik legegyszerűbb módja, de mindennek van még aprólékosabb folytatása!
A kulcsa az írásunknak, s így a nyelvünknek mindenképpen a szimbolikában, magukban a betűkben és a számokban keresendő. Fantasztikus olyan összefüggések vannak, amiket volt szerencsém saját szememmel tapasztalni, hogy azt kell mondanom, hogy lehet hogy köznapi formában eltorzítja az átadni szánt érzelmeinket, de valójában még a saját érzéseinknél is értékesebb, felfoghatatlanabb információt továbbít annak aki hallgatja, mitöbb felerősíti a saját érzelmünket. Persze természetesen ebből nem ért meg semmit, mert maga a kommunikációja és maga az átadó sem tudatos. Képtelen megérteni. Pedig minden teljesen nyilvánvaló... Le van rajzolva az orrunk elé. Ebből fakadóan... nem az a fő probléma hogy nem tudjuk kifejezni magunkat, és a jelrendszerünk eltorzítja valós érzelmeinket, hanem a gond a befogadóképességben keresendő. Hiszen az információt tökéletesen átadod, csupán egy ahogy mondtad, másik síkra helyezed.
Akkor van még probléma, ha az információdat nem a megfelelő jellel küldöd át, azaz a másik síkban nem megfelelő ábrát rendelsz hozzá. De ez az ismerethiány. És minél szegényebb ismeretekből, annál nehezebb megérteni.

Húúú... Ez durva téma... Szerintem még meg is árthat...
Bocsi hogy ennyit írogatok... (hehe...) :)

shadow 2007.12.05. 18:39:11

Én értem mit akar ezzel mondani mert én is így hiszem. Vannak bennem olyan dolgok amiket egyszerűen nem tudok elmondani. Ami agyam legmélyeb zugában születik meg és érzésekkel, képekkel áraszt el, a tiszta gondolat, az ami leirhatatlanná teszi a dolgot. de ha megprobálnám őket elmondani az megtörné ezt a varázst. Ez nem a nyelvtan hiánya. Ez egy mélyebb gondolkodás és nem a mindennapos leegyszerüsitett formálya a dolgoknak hanem pontositás, odafigyelés önmagamra. Remélem nem volt zavaros a gondolatmenetem de le kellett irnom mert ugy hiszem több van az emberekben mint amiről tudomásuk van.
Én igy gondolom és remélem h legalább egy kis igazságot találtam a dologban.

Mandula 2007.12.16. 23:54:42

A magyar nyelv csodálatos,mert a leg kifejezőbb és a legnagyobb mélységgel rendelkezik.Szerintem a godolatainkat,az egyszerű közlés szintjén még csak ki tudjuk vele fejezni.De az érzelmeink kinyilvánítására, már olyan mint egy szűk cipő.Bár vannak nagy mesterek,mint pl.Márai Sándor, aki igazi zsonglőr ezen a területen. Én az érzéseimnek csak töredékét tudom kifejezni szavakkal.Ezt néha szörnyű elviselnem.Mert ha egy színnek van rengeteg árnyalata, akkor hogy lehetne egy érzést,ami sosem egyforma bennünk,csupán néhány ,ugyanavval a szóval kifejezni?

heavy mental · http://heavymental.blog.hu 2007.12.18. 23:10:46

talán a vers az amivel úgy-ahogy, tűrhetően ki lehet fejezni dolgokat.
mivel tudnád TÖKÉLETESEN elmondani egy nő hajának az illatát, a gyereked mosolyát, a zenét, vagy egy (akár összetettebb) érzést?

a beszéd monopolhelyzetben van sajnos...

Mandula 2007.12.19. 23:32:49

Az illatot, mosolyt, zenét és bármi mást, ami érzéseket vált ki az emberben, szavakkal kifejezni csak részben lehet. Mert a szavak (szerintem) csak részben adják vissza az érzések tartalmát. De tisztelek mindenkit, aki megpróbálkozik ezzel.Egyébként néha, az érzés és a mosoly megértik egymást szavak nélkül is. És ez az ,ami csodálatos. Nem kell mindig, mindent szavakkal kimondani, mert az megtöri az élmény varázshatalmát.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.12.20. 19:21:41

Sziasztok!

Nagyon örülök, hogy többen is véleményt fogalmaztatok, mert gíy más szemszögből, más megfogalmazásban, talán kikerekedik, hogy miről is szól eme írás. Köszi szépen minden hozzószólónak. Gyakorlatilag mindenkivel egyet tudok érteni!
üdv
mocsokdream

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.12.29. 23:25:38

Én szintúgy örültem a reflektálásoknak, és azok minőségiségének! Valóban változatos megközelítések, mindegyik a maga szubjektív jogosságával.

A téma tényleg nehéz, szinte őrjítő, hiszen a tárgya egyben eszköze is. És jelen esetben fokozott erővel érezzük korlátoltságunkat, hogy nem tudjuk kifejezni a belső gondolatainkat. Éppen ez a garanciája annak, hogy színvonalas gondolatcsere fog lezajlani (már benne is vagyunk!), mert csak a legjobbak tudják megfogalmazni a véleményüket...

És rengeteg újabb kérdést vet fel, némelyik túlmutat a témán, némelyik annak egy részét taglalja aprólékosabban. Én most elsősorban Dalma szövegeire reagálok:

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.12.30. 00:01:23

1, Valóban gyilkosak a szavak, vagy ponthogy létrehoznak valamit?

Értem én a nézőpontodat, ebből a szemszögből igazad van: egy jól eltalált szó sokrétű hatást tud kiváltani belőlem. De csak azért, mert a SZUBJEKTUM értelmezi úgy. Önmagában a szónak nincs szándéka, ő nem akar semmit elérni, csak önmagában van. Az, hogy én mit kezdek vele, az az én minőségemtől függ. Ebben az esetben felém jön a szó...

A témámban nem is ezt vizsgálom, hanem azt, amikor tőlem indul ki a szó. Ez már lényegesebb esemény, hiszen itt a szónak már aktív funkciója van: a bennem meglévőt hivatott közvetíteni. A gond csak azzal van, hogy ezt nem képes megtenni. (Megjegyzem, tág értelemben az előző eset ennek a befogadása, tehát ott is lehet szerepe a szónak, de én most az egyén szemszögéből nézem.)

Ebben egyet is értünk, hogy a probléma az, hogy a bennem lévő gondolatot szavakba kódolva elküldöm másfelé, ő kódolja is, de már nem azt érti alatta, amit eredetileg küldtem. Sőt már kódolva sem azt tartalmazza, ami bennem van. Tehát ha nem is gyilkos, de legalábbis kegyetlen Csonkító a szó...

Amiben nem értek egyet veled, az a hiba forrása. Szerintem nem a küldő vagy a fogadó okozza a bajt, hanem maga a kód (azaz a szó-szöveg). Mert nem az a gond, hogy ügyetlenül használjuk a nyelvet (ez csak ront a helyzeten), hanem az, hogy maga a nyelv alkalmatlan a gazdag belső tükrözésére. Tehát a legpontosabb/legprecízebb (azaz tökéletes) nyelvhasználó sem tudná kifejezni magát tökéletesen. Az információ átjutásában a kód relativitása okozza a félreértést. És itt nemcsak arra gondolok, hogy egyes szavak mást jelenthetnek más-más embernek. Hanem azt is, ami hozzátapad a kibocsátott jelhez (én például hozzáértem a szóhoz egy emlékemet, viszont a befogadó nem rendelkezik ezzel az előismerettel...)

Végezetül kijelentem, hogy elfogadom azt is, hogy hasznos a kommunikáció, mert mégis teremt valamit. Ember-ember között kapcsolatot. De akkor is gond, hogy ezt a helyzetet nem tudom ezzel az eszközzel teljesen uralni, ugyanis nem tudom kiváltani a másikból ugyanazt, ami bennem van, így át sem tudom neki adni azt....

A szavak csonkítanak, és gyilkosak, mert megölik a teljesség/tökéletesség illúzióját!

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.12.30. 00:18:51

2, Mit tegyek, ha nem hiszek a szavakban?

A kérdés voltaképpen etikai probléma: az adott ismeret tudatában (nevezetesen hogy lehetetlen szavakkal tökéletesen kifejezni önmagam) hogyan változtassam meg a magatartásomat? Adjam fel az egész küzdelmet, vagy fogadjam el a helyzetet fogyatékosságaival együtt?

Az előbbi esetben a többek által felvázolt elzárkózáshoz jutok, elfordulok az emberektől, nem szívesen kommunikálok velük, mert nem látom értelmét. Így cinikus leszek, magamba zárkózom, és a belső gondolataimnak élek. Óriási fájdalomként élem meg, hogy magam vagyok, s csak töredékeimben tudom megosztani magam bárkivel is. Voltaképpen ez elidegenedéshez vezet (bár ezt a dimenziót még nem hallottam, hogy a kommunikáció lehetetlensége idegeníti el az embereket egymástól)...

A másik esetben együtt élek a hiányokkal, örülök annak, ami van. Hiszen azért nem olyan szörnyű a helyzet, mert viszonylag jól működik a nyelvhasználat, és sokminden forrása. Csupán a teljesség illúzióját vesztettem el. Néha bosszankodok, ha nem sikerül átadnom valamit. Néha pedig kellemesen csalódom, hogy milyen gazdag hatása lett....
A helyzet hétköznapi, lehet benne élni.

Voltaképpen válaszolni nem is tudok. Mindkettőt megéltem már, helyzettől és célszemélytől is függ, hogy melyikkel élek. És nemcsak szavak vannak, hanem Mandula gondolatát osztva: megannyi élmény forrása születhet szó-nélküliségből. Így már nem is sajnálom annyira a szavak uralmának elvesztését...

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.12.30. 00:37:02

3, Az értelem vagy az érzelem vezérelje a nyelvhasználatot?

Én az értelem irányítását tartom jobbnak. Hiszen ha érzelmek közepette próbálom kifejezni önmagam, az nem sikerül, hanem sablonos lesz. Ennek oka pedig az, hogy az érzelmek rengeteg erőt elvonnak, így kevesebb marad a kifejezés megformálására. Félerővel végzett munka pedig igénytelenebb lesz. Ha viszont az értelem vezérel, akkor (habár tudom, hogy lehetetlen) törekedhetek a precizitásra, viszonylagos tisztaságra...

Ezért nem tudok egyetérteni Dalmával, mikor azt írja, hogy "fontos, hogy amikor írsz, érezz, és ne felszíneskedj!". Természetesen a felszíneskedést, a nyelvhasználtabeli sznoboskodást én is megvetem...

Dalma 2008.01.04. 09:54:39

Én ajánlok neked egy nagyon jó filmet és egy irodalmat.
Kersd meg a kódolt Víz titkát.
Nagyon érdekes és hátborzongtató dolog. Szavakkal, imákkal és érzelmekkel, zenével, képekkel és különböző hangokkal kódolják a vizet. Hihetetlen hogy egy leírt, vagy egy kimondott szó mekkora változást idéz elő a saját környezetében. Egy japán kutatóprofesszor és egy magyar feltaláló közös kutatómunája. Könyvben és DVD-n is megjelent.

Elfogadom hogy nem értesz velem egyet. Ez csupán egy gondolat volt részemről. Én egyetértek magammal. :DD

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.01.05. 16:23:14

Kedves Dalma!

Örülök, hogy írtál, és köszönöm az ajánlásod, majd utánanézek. Egyszer már kezembe akadt ez a könyv, át is lapoztam, de első látásra valami bugyuta ezoterikus írásnak tűnt. De ha meg tudsz győzni, hogy nem az, akkor talán....

Pont azért írtam a te kommentjeidre, mert sok jó ötlet és felvetés volt, és egyes részeivel szerettem volna csak vitába szállni. Sajnálom, ha félreértetted, nem támadás volt ellened, hanem a közös gondolkodás megkezdése. Remélem nyitott vagy rá...

Üdvözlettel: keksz*

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.11. 16:22:03

Most olvastam egy tanulmányt a japán oktatási rendszerről. Abból szeretnék pár sort bemásolni:

"A kulturális ideálhoz hozzátartozik a fejlett empátiás készség és a nonverbális jelekre való rendkívüli érzékenység: cél az, hogy lehetőleg ne kelljen szavakban kifejezni a vágyakat, indulatokat, kéréseket, hanem azt a feleknek meg kell érezniük, ki kell találniuk. Japán egészen a múlt század végéig zárt és minden szempontból homogén társadalom volt, ahol az azonos kultúra miatt az emberek gyakran szavak nélkül is jól értették egymást. A jól nevelt japánoktól ma is elvárja a társadalom, hogy kölcsönös érzékenységgel, verbális kommunikáció nélkül, mintegy intuitíven képesek legyenek egymás érzelmi állapotát, szavakban nem kifejezett álláspontját megérteni. Szorosan ide kapcsolható az „amae" (DÓI, 1973) fogalma is. Ez kezdetben a szoros anya — gyermek kapcsolatot jellemzi, amelyben a még beszélni nem tudó, a külvilág elfogadásától szorosan függő gyermek vágyait az anyja megérti és kielégíti. Míg a nyugati nevelési koncepciók többségében a gyereket egyre inkább függetlenné igyekeznek tenni, tehát értékként kezelik a mihamarabbi önállóságot, a szeparáció-individuáció folyamatát, addig a japán fejlődési koncepció nem tartja fontosnak a függetlenedést, és felnőttkorban is elfogadhatónak tartja a csecsemőkorra jellemző érzelmi rátámaszkodást, a függőséget, a csaknem feltétel nélküli elfogadás elvárását például idősebb és fiatalabb, feljebbvaló és beosztott, vendéglátó és vendég között. Takeo DÓI (1973), aki a felnőtt kapcsolatokat (sőt például MITCHELL [1976] szerint a japán menedzsmentet is) átható „amae" fogalmát leírta, sok más japánnal együtt az egyik legnagyobb kulturális sokknak azt tartja egy japán számára, ha csak akkor kap meg valamit és csak akkor történik meg valami, amit szeretne, ha azt nagyon világosan és nagyon egyértelműen szavakban és a másik tudomására adja, vagyis a partner nem igyekszik megérteni és kielégíteni azokat a kívánságait, amelyeket csak finom, metakommunikatív üzenetek formájában közvetít.
Az empátia, a japánok szerint az egyik legfontosabb tulajdonság. Akinek ez a készsége nem eléggé fejlett, nagyon hamar elveszhet a ki nem mondott üzenetek hálójában."

Mandula 2008.01.11. 23:41:03

Szerintem az empátia, egyfajta kifinomultság. Biztos lehet fejleszteni is. Talán, ha az emberek nagyobb beleérzéssel lennének egymás iránt, szebb és jobb lenne az életünk.
( Ha a gyilkos átérezné az áldozat helyzetét lehet, hogy meggondolná magát, és nem is lenne belőle gyilkos :))

Dalma 2008.01.15. 09:44:01

Ugyan nem vettem én támadásnak... Azért is ajánlottam valamit.
Na! Ha a kezedbe akadt akkor az nagyon jó!
Ezoterikus írás? Manapság mi nem ezoterikus? Még a szappant is úgy árulják ha bemész egy "Ezoterikus találkozóra"... Szégyenletes... De mitől lenne egy szappan ezoterikus? Hülyeség mivel az ezoterika olyan titkot jelent amibe nem, vagy csak morzsányi beavatást kaphatsz.
Nem így kell felfogni az ezoterikát szerintem. Már rég nem úgy él ez a szó a köztudatban mint ami a valódi jelentése. Ilyen dolgok miatt is lehetnek a szavak gyilkosok....? :)
Na mindegy... Szóval a Víz üzenete c. kiadvány... Természetgygyásazt kezdődő ága szerintem a vízgyógyászat. Ha beleolvasol vagy belehallgatsz a filmbe. (Én a filmet néztem meg, a könyvre nem jutott péz... :P) Akkor elmagyarázzák benne hogy szavakkal, gondolatokkal, zenével, képekkel, színekkel, imával...stb. energetizálják a vizet. Ezek ugye nagyon egybefüggők, mivel mindegyik dolog egy szín, szó, hang maga után von egy gondolatot, sőt maga a gondolat nélkül meg sem születnének.
De különállóan is megvizsgálták a dolgokat. Különválasztották a hangot, szót, gondolatot....stb. úgy hogy nem volt senki akiből kiváltották volna a gondolatot, avagy nem volt mellete gondolkodó lény, csupán a víz és a pl.: szó.
Az az érdekes dolog történt, hogy a víz kezdetbeni energetizálatlan kristályszerkezete a szó hatására megváltozott, és felvette a szó formáját. (de ne úgy értsd hogy mikroszkóp alatt kiíródott a jégkristályból hogy "kacsa", hanem felvette a szó szimbólumát) Egy nevezhető lenne mandalának olyasmi formát. Az is érdekes volt, hogy a japán szeretet szó és a magyar szeretet szó között mi a különbség. A japán kutató japánul ráírta a víz tárolójára hogy szeretet. És a magyar társkutató elküldte neki magyar írásmód szerint a mi "szeretet" szavunkat és azt is ráírták egy másik vízre. Az érdekes dolog hogy mindkét szó hatására a víz más formát vett fel. Egészen más szimbolikája volt a magyar szeretet víznek mint a japánnak. Míg a japáné szintén egy nagyon szép pozitív ábrát rajzolt ki, a magyar egy stabil hatszöges szerkezetű szív alakot adott.

De most félbe kell szakítanom magam sajna. Folyt. Köv. !!! :D

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.15. 11:20:28

Szeritnem valami hasonlót láttam én is. Nem próbálták ezeket zenékkel is alakítani. Itt valami kristályalakról beszél, vagy nm ugyanarról beszélünk? Mert ha ige, akkor annak van fizikai magyarázata, tehát nem kell mindjárt valami hatalmas vívmányra gondolni.
üdv
mocsokdream

Dalma 2008.01.15. 15:48:13

Nos itt az van amit leírtam. De mivel már van itthon netem... Keresek is neked egy kis ízelítőt belőle. Ez csak egy rövid összefoglalója hogy mit is foglal magába ez a téma: www.aranybuddha.hu/index.php?name=OE-eLibrary&file=download&id=3840&keret=N&showheader=N.
Ez ahogy nézem nagyon dióhéj.

Az hogy zenével energetizálják az számomra sem tűnik újféle dolognak.
De az hogy egy üvegre ráírunk egy szót és hagyjuk benne a vizet egy napig pácolódni és megváltozik a kristályszerkezete az figyelemfelkeltő.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.15. 18:48:57

Azt hiszem, hogy ugyanarról beszélünk akkor:)
De úgy tudom, hogy a zene, a frekvencia az megismételhető, a különböző színek esetében is. A bizonyítás kísérleteken alapul, am megismételhető, a szavak akváriumra írásánál bekövetkező kristályosodás a legjobb tudomásom szerint nem megismételhető, és nem azonos kimenetelű

Dalma 2008.01.16. 15:32:44

Hát ebben a könyvben épp az a lényeg, hogy a szavak akváriumra írásakor, ha ugyanazt a szót írod fel, mindig azt a kristályszerkezetet kapod meg.
Ha ugyanazt a szót mondogatod a víznek folyamatosan (olyan kísérlet is volt) akkor is érdekes dolog történik, ugyanis a negatív szavak emlegetése (hülye, bunkó, szemét...stb..) a kristályok szétesnek, de ha pozitív dolgokat mondasz a víznek mint ( boldogság, szerelek...stb..) akkor "élő" krisályokat kapsz.
Épp attól érdekes számomra is hogy egy papírfecnire firkált szó mire képes. És nem egy alkalommal, hanem mindig.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.17. 18:28:17

Dalma!
Hát szerintem ezen ne vitatkozzunk, mert nincs sok értelme, én ezeket a dolgokat nagy baromságoknak tartom, anélkül hogy megbántanálak téged!
Ebben a posztban a lényeg, hogy szavakkal nem tudunk mindent elmondani.
üdv
mocsokdream

Dalma 2008.01.18. 13:34:54

Hátmost erre mit mondjak....?
Én egy percig sem szándékoztam veled vitatkozni....
Hát Bocs....

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.01.19. 14:19:45

4, Mi ennek a korlátoltságnak az oka?

Annak, hogy miért nem tudjuk pontosan kifejezni a bennünk lévő gondolatokat, egy igen egyszerű oka van:

A világ (és annak részei) végtelenül összetett, viszont a rendelkezésünkre álló nyelvi eszközök rendkívül (emberien) végesek. Matematikailag lehetne ez is végtelen (hiszen végtelen variációja van a hangoknak), azonban ezt nem lehet alkalmazni, mert az agyat védeni kell (ha minden kis apróságot különböző hangsorral jelölnénk, nem lenne képes az agy annyit megjegyezni).

Tehát emberi korlátaink miatt tehermentesítenünk kell az elménket. Ez pedig az adott nyelv használóinak a kölcsönös megegyezése. Úgy sejtem, hogy ez elég kultúrafüggő (hiszen társadalmi konszenzus dönti el, hogy mit hogyan nevezünk el)...

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.20. 00:02:13

Magyarul: A világ végtelenjének a része az emberi kifejezőképesség végtelenje, de mivel a része ezért nylván a világ az egy nagyobb valami:)

vagy_-_vagy 2009.03.20. 17:45:37

Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából:

"A nyelvben reflexió van, és ezért nem képes kimondani a közvetlent. A reflexió megöli a közvetlent, és ezért lehetetlen a nyelvben kimondani a zeneit, ám a nyelv eme látszólagos szegényessége éppen gazdagságát jelenti. A közvetlen ugyanis a meg nem határozható, s ezért nem tudja a nyelv megragadni; de hogy meg nem határozható, az nem tökéletességét, hanem hiányosságát jelenti."

Érdemes ezen kicsit eltöprengeni, mielőtt az ember kesergésre adja a fejét.