Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

Fenntartható utópia

2007.12.06. 09:19 | mocsokdream | 5 komment

Érdekes dolgot találtam most reggel az interneten. Egy nagyon érdekes írást, amely néhol issé ezoterikus, de az tény, hogy rendkívül elgondolkodtató, és szerintem aktuális is. Valamint érdemes róla vitázni is! Íme:

"A halál, az elmúlás tabu egy olyan korban, amikor az individuum már-már isteni jogokat követel – mit követel, önkényesen szerez meg – magának. Az Élet Urai vagyunk, az Univerzum Büszkesége, a felegyenesedett emberiség. Halál nincs, az elmúlás nem az én ügyem, a elbukó pedig egyszerűen átlépendő. Az élet megy tovább, mondják.

Igaz. Mégis mindig akadnak, akik megállnak cseppet a halál, az elmúlás nagy talánya előtt mérlegelni, vajon mi is ez, hogy is van ez? Ezekből a megtorpanásokból értékes tapasztalatok származhatnak, a megálló, gondolkodóba eső személy pedig meghallhat, megláthat valamit abból, amit a többség ugyanúgy hivatott látni, hallani, ám nincs hozzá érzékenysége, magyarán szólva szarik bele.

Az emberiség korszakai mindvégig agressziót, enyhébb esetben ignoranciát hirdetnek, az együttérzők hangja gyakorlatilag elvész a prédaűzés vad robajában. Történelem pedig nincs is, hisz az események egymásutánja pusztán az írás, a lejegyzés révén lesz történelemmé, s még e történet- és szépírások is az írók saját szemléletén át mutatják be nekünk az adott kor szellemiségét. A történelem nem egzakt tudomány, pusztán levéltári tevékenység, könyvtári rendszerezés. Persze, ha meg akarjuk vizsgálni, hogy más korok írói mit jegyeztek le, természetesen megtehetjük. Sőt, e tevékenységgel akár tudományos rangot is szerezhetünk magunknak, igen kiváló ismerői lehetünk más korok munkásságának.

A kérdés azonban fennáll: mindez közelebb visz-e bennünket a valóság látásához, a szintézishez? A transzfigurációhoz, ha úgy tetszik. Teljesebb emberek leszünk általa? A gyermekek az iskolák kijártánál jobb emberekként jönnek ki? A sportoló toleráns emberré lesz a sporttól? A tudományok szolgálnak-e kézzelfogható jótanáccsal az egyes individuumok számára? Vajon a diploma jobb közösségi emberré tesz? A másod-, és harmaddiploma még és még önzetlenebbé tesz? Bölcs lehet-e bárki, aki külsőségektől vár boldogabb, teljesebb életet? Engem egy emberben csupán az érdekel, rábíznám-e örömmel a gyermekemet? Érzem-e benne az átlényegülést, a posványból kiszakadást? Önzetlen-e a tetteiben is, a gondolataiban is? És rendíthetetlen-e vajon? Ezek érdekelnek, mert önző, versengő, ignoráns félemberből kijut nekem minden nap minden percében száz meg ezer. Az érdekel mindenkiben: tisztában van-e valóban emberi mivoltával, s ismer-e megalkuvást? Nem pedig, hogy jól csűrt, ezer hivatkozással megtámasztott hamis demagógiára képes-e.










A tudományok, a tudományosság alaphangja nem a büszkén skandált tárgyilagosság, és nem a logika. Mindenekelőtt a gőg, a hübrisz. Nincs olyan, hogy tudomány. És nincs valójában semmi, csupán az ember. Emberi tevékenységek, emberi kigondolások, emberi lejegyzések végtelen halmaza létezik csupán. Mindennapi életünkben szinte valamennyi valódi dolog, valódi esemény emberi kapcsolatokban nyilvánul meg. Az ember pedig egoval bír, s az ego a korszellemből építkezik. Ha önzetlen a külvilág, az emberi ego is az. Ha a világ körülöttünk kizsákmányoló és önző - Isten irgalmazzon az egonak. A korszellem az ember szellemi kapacitása felett áll, az embernél magasabb rendű entitás, így azt az ember nemigen tudja befolyásolni, mert csak a korszellemnél is magasabb, kvázi szuperentitás képes arra, hogy azt áthangolja. Az univerzum magasabb rendű lényei, a csillagok, és más teremtő „lények” azok, akik parány világunk alaphangját megadják. Az ember legfinomabb, legéteribb része, az ego egy roppant érzékeny műszer, mely jelenleg egy önző, élettagadó korszellem, a vízöntő hatása alatt áll. Ezért nem tud az egyén önzetlen lenni, ezért képtelen az együttérzésre, s ha mégis képes rá, a tettek mezejére ezért nem mer lépni. Retteg a kitaszítottságtól. Mert kitaszítja magát az, aki ki mer lépni a rendszerből, a korszellemből. Nem önzetlenség az, ha pénzért tesszük, ha elismerésért tesszük, ha szánalomból tesszük. Hiába mondják sokan, hogy a jó tett, a segítség lényege nem az önzetlenség, hanem maga a tett. Hazugság. A jó tettben ugyanis fel kell adnunk önmagunkat, máskülönben hipokriták leszünk.


A fenntartható fejlődés nem azért utópia, mert nincs igazságtartalma, hanem mert képmutatás, hiszen az ember egyszerűen nem érett rá. Túl nagy az emberiség létszáma és túl silány a minősége, ez pedig halálos kombináció. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy a világ gyökeresen fog megváltozni, mégpedig hamarosan. A fenntartható fejlődés - kamu.

 
A hajdan megszerzett Tudással való bánásmód pontosan elénk tárja bármelyik ember valódi lényét. Ha valaki a Tudás képességével büszkélkedik, ha értelme hivalkodóan, bekeretezve lóg szellemének falán, ha e vélt nagyszerű képességére - arra, hogy képes volt megtanulni valamely dolgot – büszke, nos pontosan úgy viselkedik, mint az a kiskamasz, aki „az én apukám erősebb” felkiáltással igyekszik más tollával ékeskedni. A Tudás csupán annyit jelent, hogy a puszta szemlélődés és egyszerű jelenlét állapotából kilépve egyszer csak bepillantást nyerünk a dolgok összefüggéseinek birodalmába. Egész emberi életutak mennek rá arra, hogy e birodalom csupán egy-egy apró részletét föltérképezzék, majd múlandó papirusztekercsekre, vagy műanyagkorongokra följegyezzék a vélt tapasztalatokat. Olyan ez, akár a hangok. Az egyes hangok elkülönítve pusztán hangok. Az egyszerű létformák hangokat hallanak, számukra a hangsorok is csupán hangok sokasága. Ám a magasabb létformák, a Tudásból, a szellemből részesedők bepillantást nyernek a hangok közti összefüggések világába. Értik, de legalábbis tisztán érzik a hangokon túl az azokat áthidaló űrt is, a hangközök harmóniáját, amit így már zenének is nevezhetünk. S ez az analógia bárhol megáll. Bármely dolog akkor válik igazán érdekessé, akkor szít szenvedélyeket, ha belelátunk a jelenségek mögötti-közötti összefüggésekbe. Ám erre a látó-képességre büszkének lenni, erre intézményeket építeni, ebben versengeni szánalmas és értelmetlen.

A Tudás fája és az Élet fája nagyon egyszerű, nagyon bölcs szimbolika, melynek megértése ma elengedhetetlen. Bármelyik fa gyümölcsét birtokba vehettük volna, s mi a Tudást választottuk az Élet ellenében. Ez súlyos gondolat, érdemes rágódni rajta kicsit. Halandók lettünk, esendők, kiestünk a Teremtés öléből, a Paradicsomból, dolgoznunk kell az Életért, máskülönben szembe kell néznünk a legnehezebbel, a halállal. A Tudás csakis az Élet ellenében lehetett a miénk.

Az Élet pedig csak úgy lehet igazán a miénk, ha önfeledt. Ha a Tudás nem árnyékolja be. Hisz a Tudás egyben a halál tudása is, ennek birtokában pedig hogy is lehetne teljes és önfeledt az Élet? E két dolog, a Tudás és az Élet komplementerei egymásnak, egy dialektikus világ két pólusa. Eddig így volt.

Ha létezik a fejlődésnek értelme, az nem lehet más, mint a Tudásnak az Élet szolgálatába állítása. Tudásunk tárgyának, céljának az Életet kell megtennünk. Meg kell tanulnunk élni, és kizárólag az Élet igenlését gyakorolni. Minden ebből fakad. A pacifizmus, a humánum, az erkölcs, a morál. Jelen állapotában az emberiség nem tudja elképzelni, milyen potenciál rejlik benne. Fogalmunk sincs, mit hozhat egy drámai változás az ember világában, ahogy a hernyó sincs tisztában azzal, hogy pillangó lesz, csupán érzi, tudja, hogy valami gyökeres változás megy benne végbe. A kimenetel - rejtély.














































Kell-e tehát küzdenünk a fenntartható fejlődésért? Igen is, meg nem is. Magunkért kell küzdenünk, magunkat kell felkészítenünk egy paradigmaváltásra, magunkat kell fenntarthatóvá tennünk. A kollektív fejlődés talmi ábránd csupán. Bármit értünk el, mi, emberiség – az nem a te, vagy az én, vagy a mi érdemünk, és hasonlóan, bármily fenntarthatóvá csiszoljuk is történelmi fejlődésünket, nem rajtunk fog múlni annak léte és biztonsága. Ez csupán a politikusok, a hatalom birtoklóinak parasztvakítása, miszerint mi, a Nép, együtt, blablabla. Ez csupán vámpírkodás és olcsó demagógia.

Bizonyos, hogy az Élet lenni akar, tehát az Életnek valamely formája azután is létezik majd, miután a jelenkor haláltánca beletaszítja az emberiséget a feneketlen mélységbe. Nem szabad bedőlni az -izmusok szószólóinak, végérvényesen el kell határolódni mindentől, amit a ma jelszavai képviselnek, mert nincsen közösségi összefogás, a legelszántabb küzdők is csupán magányos szellembokszot űznek. Egyetlen dolog létezik tömeges formában: az elhülyülés, és ez pontosan az, ami a politikai és pénzhatalom számára kívánatos. Ha ez ellen kívánsz tenni, roppant elszántnak kell lenned, hiszen biztosan kitaszít a társadalom a maga fősodrából. És sokunknak épp ez a célja, nem részt venni, elhatárolódni. Ezt megteheted csendes magányban kis családodat átkarolva, de megteheted hangos magányban is az emberiséget átkarolva.

A lényeg, hogy mentsd az irhád, mentsd a lelked, és az Isten szerelmére, el ne vessz!

(kelep)"

Innen szedtem: http://szelsokozep.hu/archives/2007/12/05/Fenntarthato_utopia/
Valamint ezzel kapcsolatos írás még: http://agost.myip.hu/vak/cd2/szakmai_anyagok/irodalom/proza/kt/kt_006.html

A saját véleményemet majd kifejtem én is!

Címkék: irodalom tudomány vallás világ filozófia szemét felelősség pesszimizmus realizmus fogyasztóitársadalom birtoklás egoizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr42254070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Simis 2007.12.06. 11:03:05

Mocsokdream, véletlenül kihagytál egy részt a bemásolt cikkből, ez első bekezdés eredetileg így szól:

"A halál, az elmúlás tabu egy olyan korban, amikor az individuum már-már isteni jogokat követel – mit követel, önkényesen szerez meg – magának. Az Élet Urai vagyunk, az Univerzum Büszkesége, a felegyenesedett emberiség. Halál nincs, az elmúlás nem az én ügyem, a elbukó pedig egyszerűen átlépendő. Az élet megy tovább, mondják. "

- ezt módosítsd, mert így értelmetlen az adott rész, amúgy éltetem a "Negatív" blogot, gratulálok...

Nézd meg az alábbi linkeket is:

kelepről:
kelep.virtus.hu
kiforditva.blogspot.com

szélsőközép, egyéb:
puzser.hu
indymedia.hu
mkkp.hu


üdv:
Simis

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.12.06. 11:35:20

Hali Simis!

Azonnal javítottam, nemtom, hogyan jött ez a hiba, de köszi, hogy szóltál.
Jó olvasgatást! Sok témáról van szó, de remélem, hogy megtalálod a nekedvalókat is.
Az említett linkeket meg fogom nézni, köszi!
Hali
mocsokdream

Barburu · http://barb.uw.hu 2007.12.06. 21:56:54

Nem lett volna csak egyszerűbb belinkelni a bejegyzést? Ha az olvasóid lusták kattintani, az már legyen az ő bajuk. :) Elegánsabb megoldás is szerintem.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.12.06. 22:45:46

Barburu!
Hát így jobban néz ki:D (csakhogy én se maradjak ki a szmájlikból) Manapság már egyébként nem is olyan fittek az emberek, nem várhatom el az olvasóktl, hogy akár eggyel többet is kattintsanak:)

Belenéztem a honlapodba is, érdekes! Majd jobban belemélyedek!

jóéjt
mocsokdream

Barburu · http://barb.uw.hu 2007.12.07. 13:11:32

Én meg direkt megtornáztatom a lusta olvasóim mutatóujjacskáit! :) Majd én is szétnézek itt jobban, üdv.