Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

Két példa a romlás felé!

2007.12.15. 17:15 | mocsokdream | 11 komment

Szeretnék felvázolni két folyamatot, amelyek alapjaiban teljesen ugyanazok, csak a környezet más. Az alapja az, hogy a szülők nem foglalkoznak a gyerekükkel, és így vagy úgy a gyerek kívánságai mind teljesülnek, bár azokat egyrészt nem is érdemelné meg, másrészt meg nem kell érte gyakorlatilag semmit sem tennie. Íme a két eset:

1) Sok pénz:

Véleményem szerint a túlzott „megadokmindentnekihogyjóléljen” -felfogás rendkívül rossz hatással van a gyerekekre. Az teljesen igaz, hogy egy pillanatnyi örömforrást tud biztosítani a szülő a gyereknek, mert minden, amit ad, annak a gyerek nagyon örül és eljátszogat vele, vagy használja, vagy örül neki, de semmire sem tudja használni. Az ilyen gyerekek általában szeretetet ilyen formában kapják meg ezektől a családoktól. Tisztelet a kivételnek! A gyerek megszokja, hogy gyakorlatilag mindent megkap, minden meg van neki engedve, különösen nem is kell sokat harcolnia érte, elkényeztetett kis lurkó lesz belőle, aki a dolgok sokasága, az ajándékozás mennyisége, az akaratossága miatt a továbbiakban ezt el is várja a szülőktől. A szülők, tegyük fel, sokat és keményen dolgoztak azért, hogy elérjék ezt az életszínvonalat, de a gyerekük abszolúte rossz irányba fog elmenni, ugyanis nem kapnak erkölcsi nevelést, az egész értékrendjük egy kis bőrpénztárcába beletuszkolható. Ennek következtében ez a társadalmi réteg, amely így bánik a gyerekével, bár gazdag lesz, de emberöltővel később teljesen hülye marad, mert megszokta, hogy nem kell semmilyen erőfeszítés annak érdekében, hogy elérjen, megkapjon valamit. Ez pedig, mondanom sem kell, borzasztóan nagy társadalmi igazságtalansághoz vezet, de ezt már amúgy is tudjuk a kommunizmus alapeszméjéből.

2) Szubkulturális családok:

Itt az a probléma, hogy a szülők nem szeretnek foglalkozni a gyerekükkel. Vagy véletlenül jött a gyerek, vagy akarták, csak a velük való nyűg miatt, amikor már megszületett, hanyagolják őket. Itt kétféle eset létezhet, vagy egyáltalán nem foglalkoznak a gyerekkel, esetleg ennivalót adnak neki, de ezzel ne foglalkozzunk most. És vannak olyanok, akik nem szeretnek foglalkozni velük, de amikor idegesítik őket, vagy nem fogadnak szót, stb, akkor engednek, adnak nekik valami kis cuccot, amivel lecsendesítik őket. Esetleg egy pofont is mellékelnek a meglepetés, engedély mellé. De a lényeg itt is a kis megerőltetéssel szerzett tulajdon. A szülőknek semmilyen értékrendje sincsen, így maximum az értéktelenséget tudják továbbadni. Az előző esethez hasonlóan emberöltő múlva bunkó, éretlen, parasztnépség alakul ki ebben a rétegben.


A felvázolt két esetben a közös, hogy a gyerek mindent megkap. A szülők nem foglalkoznak az anyagiakkal, a gyerekükkel sem. Ebben a két rétegben, ami sokszor fedésbe is kerülhet egymással gyakorlatilag nem létezik a nevelés fogalma. A gyerekeket semmihez semmi nem köti. A dolgokat teljesen könnyen veszik, nem foglalkoznak semmivel. Az elkényeztetettségből nehéz kitörni. Legtöbbször valamilyen teljesen más hatás szükséges ehhez. Nehéz, de nem lehetetlen feladat.

Ha matematikailag megnézzük a dolgokat, hogy ha kezdetben egészen kicsi is ennek a két rétegnek a nagysága a idővel egyre jobban szélesedni fog, még akkor is ha a néhányan felismerik a dolgok értékét, megtanulnak harcolni, elérni valamit.

Ha valaki harcol valamiért, küzd valamiért, akkor az elért, vagy el nem ért cél értéket kreál az erőfeszítésnek. Ezáltal az emberi jellem is fejlődik, és önmaga elé több célt is kitűz, ami további jellemfejlődést eredményez. Nos ez ebben a két rétegben csupán kishányadban jelentkezik. Szar, nem is, mert annak van legalább valamilyen alakja, fos emberek válnak belőlük, és magas százalékban el fogják lepni a földet (vagy már el is lepték). Ez a kulturális hanyatlás természetesen visszaüt az egészre, mert egy idő után nem marad ellátó réteg, és talán elkezdődik egy ellentétes folyamat. Bár addigra szinte visszafordíthatatlanul romlott lesz már ez a világ.

Viszont van egy jó hírem! Tudunk ellene tenni, nem is keveset. Gyerekeinket megfelelően kell, erkölcsösen kell nevelni, hogy tudja, hogy mennyi az annyi. Értékteremtő világot kell bennük építeni, hogy maguk is meglássák az ember tartásának, erkölcsének szükségességét, fontosságát. Talán ez egy jó kezdet lehet a fenti két példa, és ahhoz hasonló eredményező események legyűréséhez. Tegyünk együtt egy jobb világért!

Címkék: függőség magyarország gyerekek világ hiány szemét felelősség pesszimizmus realizmus fogyasztóitársadalom birtoklás

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr76264968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mandula 2007.12.22. 17:21:42

Én olyan családban nőttem fel,ahol példamutatással és szeretettel neveltek. 23éves voltam amikor mindkét szülőmet elvesztettem.Amitől ők megóvtak attól az élet nem kímélt. Amikor 28 elmúltam megszületett a fiam.Úgy viszonyultam hozzá, ahogy a szüleim hozzám.Szeretem és próbálom megóvni mindentő, a mai napig.Persze a saját példámon tanulva,igyekszem minél önnálóbbá nevelni, hogy ne szenvedjen a világ keménységétől annyit, mint Én. Az egyébként is törékeny lelki világát,igyekeztem még kifinomultabbá tenni(zenélni tanult).Ma amikor nem talál magához illő embert ebben a világban,megkérdem önmagam:jól tettem-e, hogy így neveltem? A legjobb szándékom ellenére, nem ártottam Neki?

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.12.22. 19:41:11

Szia Mandula!

Kicsit szomorúan olvastam ezt a pár sort, ami elég tömören összefoglalja, hogy miket is éltél át, és ez hogyan hatott a gyereknevelésre. Nyílvánvalóan amikor az ember elveszti a szüleit csak úgy szinte hipp-hopp, kicsit sötétebben látja a dolgokat, és szeret sokmindent a szülők emlékére csinálni. Ez nem baj. A Te esetedben is látszik, hogy egyáltalán nem baj. Megpróbáltál embert faragni a gyermekedből, hogy ne szenvedjen annyit. Próbálod óvni, de egyúttal fel is vértezed őt! Sokoldalúan nevelted, ami nagyon jó! Mégis felteszed magadnak a kérdést: Jól tetted-e, hogy így nevelted? Talán emiatt nem talál magához illő embert? Nos ezekre a kérdésekre az én véleményem szerint a válasz az, hogy jól tetted, hogy így nevelted, és nem a nevelés miatt nincsen egyelőre megfelelő társa, hanem a jelenlegi világstruktúra, világértékrend miatt. Ezt könnyen megmagyarázza szinte bármelyik írás a blogon. Az értékesebb ember mindig nehezebben talál magának párt, mert annak igényei, és van egy saját értékrendje, amibe nem illik bele mindenféle csőcselék, aki illigeti-billegeti magát. És ettől ne félj, mert biztosan meg fogja találni a társát, Te már megtettél minden Tőled telhetőt!
üdv
mocsokdream

Mandula 2007.12.22. 21:23:05

Szia mocsokdream!

Örülök a válaszodnak és annak,hogy mást is foglalkoztat a gyerekek sorsa. Én nagyon gyerekcentrikus vagyok és úgy érzem, hogy a gyerek a legnagyobb kincs a világon.Írtam egy mesét is, mert sok könyv jelenik meg, ami a felnőttek lelki világával foglalkozik, de a gyerekeknek nem írnak ilyeneket. Szeretném ha egyszer megjelenne,pont azért, mert sok esetben,sem a szülő, sem az iskola nem nyújt nekik támaszt. A csllengő gyerekek pedig elkallódnak és rossz útra térnek.

Üdv, Mandula

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.12.22. 21:50:46

Szia Mandula!

A jövő nemzedék sorsa fontos, és a jövő nemzedékei nem mittomén Balassi Bálint, hanem a gyerekek. Ha gondolod, a mesédet esetleg be tudjuk rakni ide a blogba, természetesen a Te aláírásoddal satöbbisatöbbi. Ha érdekel ez a lehetőség, és mondjuk a terjedelme is megfelelő, akkor megbeszélhetjük e-mailen (bariblog@freemail.hu)
Köszi, hogy írtál!
üdv
mocsokdream

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.12.26. 23:04:56

Tökéletesen végiggondolt kis írás ez, rengeteg kérdést vet fel. Nemhiába, a gyermekekben a jövő! Kár, hogy a tiszta gondolatmenet végét bepiszkítottad... Nekem pár hozzáfűzésem lenne, amik felvetődtek bennem olvasás közben:

Valóban itt elsősorban a téma a nevelés, illetve annak hiánya (főleg ha a nevelést tág körben, értékátszármaztató funkcióval értelmezzük), de külön örülök, hogy valaki foglalkozik a kérdés társadalmi vetületeivel. Hiszen a felvázolt folyamat szerint itt nagy bajok lesznek egy generációval később. Bár ez a probléma mindig is megvolt, lehet, hogy a szülők is ezért ilyenek. Ezért vannak mindig is, minden korban pocsék egyének. De szerencsére nem történt még meg a társadalmi elfajulás matematikai függvényének felvázolt tendenciája. Ennek okát máris kifejtem.

Komolyan mondom, az ilyen esetekben tudok annak örülni, hogy egy gyerekre a családon kívül jóval több nevelő tényező hat (pl. meghatározó felnőtt személy, kortársak, művészeti alkotások, iskola, utca, stb.). Nem mintha ezekkel kevesebb gond lenne (sőt), de jelen esetben talán pozitívabb irányba fordítják a kölök személyiségének fejlődését. Bár ez se működik tökéletesen, mert akármennyire tervszerű és rendszeres a fejlesztés (pl. óvodai-iskolai nevelés), egy bizonyos életkorig mindennap visszatér a gyerek az elsődleges szocializációs közegbe (család), s ott azonnal visszaesik annak a színvonalára. Azaz a korrekciós munka kárbavész...

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.01.24. 10:13:35

Csak azt nem értem, ha ennyire fontos a gyermek (márpedig az), akkor ezt miért nem ismerik fel azok, akik rendelkeznek vele? Miért fontosabb minden (karrier, tévéműsor, pezsgőzés a szomszéddal), mint az, hogy este elolvassak neki egy mesét??

Ha valaki erre nem képes, miért vállal gyereket? Jó, írta mocsokdream, hogy nem várták, vagy csak a segély miatt jön jól. És ez a helyzet nem csak a szubkulturális családokban van, hanem az értelmiségi rétegben is! Gondoljunk arra a gyerekre, akik pl. az egyetemi tanulmányok alatt jött, és kettétörte anyuka karrierjét. Ezt tudat alatt az anyukák sosem bocsátják meg nekik...
Egy jól futó karriert sem szoktak feladni a gyerekért. Nem törődik a gyerekével, hanem beleteszi a zsebébe a pénzt, csak hagyja békén (pl. plázacicák apukája). Úgy fogja fel a nevelést, mint egy szolgáltatást, amit pénzzel meg lehet venni (pl. fodrászat, diplomamunka begépeltetése stb.). Ezek a szülők nem mondhatják majd el, hogy "felneveltem 2 gyermeket", maximum azt, hogy "birtokoltam és eltartottam 2 gyereket 18 évig".

Következetesen és tudatosan kell nevelenünk (mint pl. Mandula)! Ez sokszor azzal jár, hogy olyan döntést hozunk, ami miatt nem fog szeretni egy hétig (pl. akkor sem mész el 13 évesen a drogos buliba). Ha igazán szeretjük a gyerekünket, és jót akarunk neki, akkor olyan helyzetbe is hozzuk, ami csak hosszú távon térül meg (pl. nem veheti meg a 102. fülbevalóját, de legalább megtanul spórolni és várni).

Aki erre nem képes, az nem a gyerekét szereti, hanem saját magát, és nem az a célja, hogy a gyereke értékes egyén legyen, hanem hogy a gyerek szeresse őt. Ez pedig az önzőség legfelsőbb foka...

Mandula 2008.01.24. 18:57:04

Szia keksz*!

Köszi a kedves véleményt a gyermeknevelésről. Azt hiszem már írtam róla valahol, nem tudom, hogy a legjobb szándékom ellenére jól tettem-e, hogy ilyennek neveltem.
A fiam egy mályérzésű, érzékeny emberke.Idegen ebben a világban, akárcsak én. Valószínűleg, örökölt is egy csomó tulajdonságomat. Ráadásul, még én is "jófiúnak" neveltem. Vajon, jót tettem én ezzel Neki?
Mindig azt szoktam mondani: ha sok jó ember összefog egy cél érdekébe, akkor csodákra képesek. De hol van az a sok jó ember?
Én hiszek a "csodákban",és most nem arra a "csodára" gondolok, ami az égből pottyan :)
Hanem arra, hogy az ember bármit elérhet.
Hit, jóindulat, kitartás,és sok, sok szeretet kell hozzá.

Üdv, Mandula

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.01.26. 12:22:16

Kedves Mandula!

Kár kételkednek, hidd el, hogy ez így jó a fiadnak! Amúgy pedig nem csak tőled függött ám (persze meghatározó a szülői nevelés), hanem sok más tényezőtől is, hogy ilyen lett...

Ha valóban érzékeny és "jófiú", az egyáltalán nem baj. Amennyiben ezt magasabb értékűnek tekintjük annál, aki csak kocsmázik (márpedig én annak tekintem), akkor ez egy belső öröm: a saját értékességünk tudata jó érzés, még ha a világban néha kellemetlenségünk van azért, mert nem a mocskos úton járunk.

Az utolsó felvetésedben én nem tudok hinni, és nem is akarok. Az se lenne jó, ha mindenki értékes lenne, hiszen akkor mihez képest vagyok én az :-)
Inkább úgy érzem, hogy az ilyen emberek egy kisebb csoportot alkotva, maguk között érzik jól magukat, de elfogadják az értéktelenebb többséget is...

Mandula 2008.01.26. 17:33:44

Hát igen :) lehet, hogy én túlságosan idealista vagyok. Ezért is szoktam nagyokat csalódni. De mit tegyek, nekem ilyen a természetem :(
Tulajdonképpen, elfogadom, hogy vannak rossz emberek is. Csak az arány legyen másmilyen. A jók legyenek többen :)

Egyébként, azért szerekek itt olvasgatni, mert úgy érzem (a leírt gondolatokból) itt többségében, jó emberek bukkannak fel. És nagyon örülnék, ha ez a kis csoport, egyre nagyobb létszámúvá nőne.

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.26. 17:46:14

Szia Mandula!

Az idelizmus nem probléma, csak el kell fogadni, hogy az ideális dolgok el kell etlnie egy 'kis' időnek:), és kis lépeésekkel, de tenni kell érte.

Örülök és örülünk, hogy szeretsz itt olvasgatni. A mi célunk A gondolatok örvénye című írás mellett, hogy jobb emberekké váljunk.

üdv
mocsokdream

Mandula 2008.01.26. 19:09:20

Szia mocsokdream!

Ez nagyon nemes cél. Szerintem jó úton jártok :)

Üdv, Mandula