“Fölragyogott ránk a szent nap,
jöjjetek, nemzetek, és imádjátok az Urat,
mert nagy fényesség szállt le a földre.”
(Alleluja-vers Karácsony ünnepi miséjéből.)
Manapság a karácsony a legtöbb ember életében szünetet jelent, pihenést. A gyerekek számára pedig ajándékokat. A legnagyobb baj pedig az, hogy csak ezt jelenti. No de majd elfelejtettem, hogy ez nem teljesen hiteles így, mert rengeteg problémával, idegeskedéssel is járnak ezek az ünnepek. Mindenki mindenhová rohan, mindenki mindenkinek ajándékot vesz, még a kurvára nem szeretett néhány rokon számára is, csupán csak illendőségből, meg persze azért, mert ezt így szokás. Édesanyák, asszonyok, lányok sütnek főznek mindent, amit csak szeret a család. A férfi meg szalad a fáért, és szentségel, hogy bassza már meg az árus, hogy megint emelkedett a fenyőfa ára. Stresszes napok ezek. Valójában szó sincsen pihenésről, mert mindenki állandóan úton van. Csupa idegeskedés. Stressz, ha van pénz, stressz, ha nincs.
Kis időre azonban megáll az idő, mintha valami fontos történne: Egymásnak átadják az ajándékokat odabökve a boldogkarácsonyt. Erőltetett együttlét, aminek minden hétvégének lennie kellene, de csak most van rá idő.
Egyébként nem is tudtam, hogy a világ nagyobbik része keresztény. Majdnem mindenki karácsonyozik. Szerintem az emberek legtöbbjének fogalma sincs, hogy mit is ünneplünk ilyenkor. Meg vagyok keresztelve, de nem gyakorlom a vallásom, sőt, hatalmas anyázások vannak bennem ezen a téren, de az általános műveltségem miatt tudom, hogy ilyenkor mit is ünneplünk. Magamban ezt úgy fogalmazom meg, hogy teljesen ökumenikus legyek, meg hogy az egész világot ökumenikus színben tüntessem fel, hogy ez a Szeretet ünnepe. Szép szlogen, már csak szlogen. Egy olyan szlogennel van dolgunk, ami csupán megmarad szólás-mondásnak, mögöttes tartalmát már elvesztette. Egy szokás jelzője, ami összefoglalva: ajándék, fa, kaja. Meg alkalom, hogy a különböző szeretetszolgálatok elköltsék a pénzüket, ingyenkajára, ahelyett, hogy valami tartós dolgot vennének a rászorulóknak, no de ez az én problémám, de legalább kapnak szegények valamit. Én is adok pénzt a hajléktalannak, ha épp megtehetem, de nálam ez évszaktól független, és mindenféle ünnepi szokástól mentes jótett.
Az egész közemberi felhajtás mögött pedig megjelennek a jótettek felhívására történő kampányok. Mintha ez nem lenne természetes az év minden napján. Mintha az emberek csak egy napra lennének jók, de a maradék 364-en meg visszaváltoznak gonosszá. Miért csak ilyenkor fontos a segítségnyújtás??? Lehet, hogy csak én vagyok jószívű, de ezt azért meg kellett kérdeznem.
Természetesen vannak az ilyenkor szokásos beszédek, tvreklámok, amelyek a mindenre felhívnak minket. De nem érzem annyira hitelesnek, hogy pédául pachmannpéter felhívja a figyelmemet, vagy pálffyistván, most ez mindegy, hogy segítsek a szegényeknek, meg állítsam meg a világ összes háborúját. Mert ők biztos csak azért mondják ezt, mert oda van írva a súgógépre. Nem érzem hitelesnek a nyomorult, konzervatív, seggfej pápának a beszédét sem. Amikor csupán a szegénységet, a szegény embert azzal vigasztalja az aranyékszereivel, hogy Isten, vagy éppen Jézus szeretetében bízzon, ne pedig az őt körülvevő emberekben.
„…a jólétre és a békére való törekvés jellemzi az egész emberiség útját, s mindezekre, valamint a szegények reményteli várakozásaira Krisztus – aki igaz Isten és igaz Ember – az ő születésével, a Karácsonnyal adja válaszát…”
Én őszintén: Mindenkinek szeretetben teljes karácsonyt és egész évet kívánok!
