Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

Karácsony, ahogy látjuk

2007.12.25. 21:36 | mocsokdream | 2 komment

“Fölragyogott ránk a szent nap,
jöjjetek, nemzetek, és imádjátok az Urat,
mert nagy fényesség szállt le a földre.”
(Alleluja-vers Karácsony ünnepi miséjéből.)

Eljött, ahogy minden évben el szokott jönni, a karácsony! Hurrá-hurrá mindenki megveheti a tömérdek ajándékot, amit a szeretteinek, vagy éppen rokonainak szánt. Fogynak a műszaki cikkek, fogy a csomagolópapír, fogynak a díszek, fogy a hal, fogy az öröm és a szeretet…


Manapság a karácsony a legtöbb ember életében szünetet jelent, pihenést. A gyerekek számára pedig ajándékokat. A legnagyobb baj pedig az, hogy csak ezt jelenti. No de majd elfelejtettem, hogy ez nem teljesen hiteles így, mert rengeteg problémával, idegeskedéssel is járnak ezek az ünnepek. Mindenki mindenhová rohan, mindenki mindenkinek ajándékot vesz, még a kurvára nem szeretett néhány rokon számára is, csupán csak illendőségből, meg persze azért, mert ezt így szokás. Édesanyák, asszonyok, lányok sütnek főznek mindent, amit csak szeret a család. A férfi meg szalad a fáért, és szentségel, hogy bassza már meg az árus, hogy megint emelkedett a fenyőfa ára. Stresszes napok ezek. Valójában szó sincsen pihenésről, mert mindenki állandóan úton van. Csupa idegeskedés. Stressz, ha van pénz, stressz, ha nincs.

Kis időre azonban megáll az idő, mintha valami fontos történne: Egymásnak átadják az ajándékokat odabökve a boldogkarácsonyt. Erőltetett együttlét, aminek minden hétvégének lennie kellene, de csak most van rá idő.

Egyébként nem is tudtam, hogy a világ nagyobbik része keresztény. Majdnem mindenki karácsonyozik. Szerintem az emberek legtöbbjének fogalma sincs, hogy mit is ünneplünk ilyenkor. Meg vagyok keresztelve, de nem gyakorlom a vallásom, sőt, hatalmas anyázások vannak bennem ezen a téren, de az általános műveltségem miatt tudom, hogy ilyenkor mit is ünneplünk. Magamban ezt úgy fogalmazom meg, hogy teljesen ökumenikus legyek, meg hogy az egész világot ökumenikus színben tüntessem fel, hogy ez a Szeretet ünnepe. Szép szlogen, már csak szlogen. Egy olyan szlogennel van dolgunk, ami csupán megmarad szólás-mondásnak, mögöttes tartalmát már elvesztette. Egy szokás jelzője, ami összefoglalva: ajándék, fa, kaja. Meg alkalom, hogy a különböző szeretetszolgálatok elköltsék a pénzüket, ingyenkajára, ahelyett, hogy valami tartós dolgot vennének a rászorulóknak, no de ez az én problémám, de legalább kapnak szegények valamit. Én is adok pénzt a hajléktalannak, ha épp megtehetem, de nálam ez évszaktól független, és mindenféle ünnepi szokástól mentes jótett.

Az egész közemberi felhajtás mögött pedig megjelennek a jótettek felhívására történő kampányok. Mintha ez nem lenne természetes az év minden napján. Mintha az emberek csak egy napra lennének jók, de a maradék 364-en meg visszaváltoznak gonosszá. Miért csak ilyenkor fontos a segítségnyújtás??? Lehet, hogy csak én vagyok jószívű, de ezt azért meg kellett kérdeznem.

Természetesen vannak az ilyenkor szokásos beszédek, tvreklámok, amelyek a mindenre felhívnak minket. De nem érzem annyira hitelesnek, hogy pédául pachmannpéter felhívja a figyelmemet, vagy pálffyistván, most ez mindegy, hogy segítsek a szegényeknek, meg állítsam meg a világ összes háborúját. Mert ők biztos csak azért mondják ezt, mert oda van írva a súgógépre. Nem érzem hitelesnek a nyomorult, konzervatív, seggfej pápának a beszédét sem. Amikor csupán a szegénységet, a szegény embert azzal vigasztalja az aranyékszereivel, hogy Isten, vagy éppen Jézus szeretetében bízzon, ne pedig az őt körülvevő emberekben.

„…Krisztus világossága, amely mindannyiunk életét betölti, ragyogja be ezt a világot, és legyen vigasz mindazok számára, akik a nyomorúság, az igazságtalanság, a háború sötétjében élnek. Jöjjön el azok életébe, akiknek még nem adatott meg, hogy alapvető és jogos vágyaik beteljesedjenek az önfenntartásra, az egészségre, a tanulás lehetőségére, a stabil munkahelyre, a társadalmi és politikai életben való teljesebb részvételre vonatkozóan. Jöjjön el életükben, hogy megszabaduljanak az elnyomásból és az emberi méltóságukat sértő körülmények közül…”

„…a jólétre és a békére való törekvés jellemzi az egész emberiség útját, s mindezekre, valamint a szegények reményteli várakozásaira Krisztus – aki igaz Isten és igaz Ember – az ő születésével, a Karácsonnyal adja válaszát…”

Arról beszél, hogy a jólét fontos. Maximum neki. Gyakorlatilag pénzben meghatározható dolgokat kíván az embereknek, természetesen mindemellett szeretetet is, de az minek, ha van pénz? A háborúk megállításáról prédikál, ahelyett, hogy kivonulva a sivatagba egy katonai osztag elé, és példát statuálna! Mert a karosszékből könnyű pofázni. Meg ha megvan az embernek mindene. Kapják be! Ide szeretet kell nem pedig jézuska. Tettek, cselekedetek. Bassza meg Isten a kis jézuskát! (Kicsit másképp ironikusan.)

De itt nem csak a keresztény vallást fikázom, hanem az összes politikust, nagy embert is, aki nem tesz ezért semmit. Vannak-vannak kivételek. Például a számomra abszolút jóembernek számító Böjte Csaba, aki szeretettel, cselekedettel tesz az év minden napján a szomorúság ellen, hogy másoknak jó legyen vagy ott vannak a szellemi sérülteket ápoló alapítványok például. Sorolhatnám hosszasan, hogy vannak, akik nem csak pofáznak, de elenyészően kevesen vannak.

 Szokás a jókívánság, szokás az ajándékozás, szokás az anyázás karácsonykor, szokás hatalmas tartalmatlan beszédeket mondani, de régen szokás volt szeretni is… és nem csak karácsonykor…

Én őszintén: Mindenkinek szeretetben teljes karácsonyt és egész évet kívánok!


(Azt meg nem is ecsetelném, hogy a karácsony szóra a gugli a képeknél mit dob ki elsőnek.)

Címkék: függőség magyarország vallás világ hiány felelősség ateizmus pesszimizmus realizmus fogyasztóitársadalom birtoklás

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr38275005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.12.26. 12:32:43

És az a legellentmondásosabb az egészben, hogy aki gyakorolni akarja így, karácsony táján a szeretetet, a "meghittséget", ezt a törekvését is elnyomja ez a gusztustalan társadalmi elvárás. Konkrét példával: én pl. át akarok menni a szomszédomhoz, hogy CSAK ÚGY elbeszélgessünk a régi időkről, mostani helyzetről stb., de ezt nem tehetem meg anélkül, hogy ne vinnék valami ajándékot (pl. egy ajándékkosár), ne kerítenénk neki nagy ceremóniát. Így inkább át se megyek. És sok más emberhez sem ezen okokból (kevés az, akikkel így megértjük, hogy nem erről szól). Pedig most, hogy az emberek ráérnek (haha), igazán összeülhetnének, beszélgethetnének, a gyerekek játszhatnának EGYÜTT.

És ahogy a cikkben is benne van, nem csak most, hanem mindig. Csak ebben pesszimista vagyok, örülök, ha az emberek legalább ekkor megteszik (mert ráérnek). Akik meg értik a lényeget, azok minden nap ki tudnak lépni a profán hétköznap monotonitásából, és egy kis humort, kedvességet, kellemet csempészni saját és más életébe.
Így legyen!

keksz* · http://negativ.blog.hu 2007.12.26. 12:45:19

Egyébként ha átmennék, és vinnék valami apróságot megkezdődne az álszent önhazugság (pl. "Jaj, igazán nem kellett volna. Megharagszunk" stb.). Egyrészt ha örül neki, akkor miért játssza el, hogy zavarja? Jó lesz az a kétkilós dáúvegberc még a férjének!! A mandarint meg megeszik a gyerekek (rájuk is fér a sok csipsz mellett...).

Másrészt csak félig önhazugság. Sokakat tényleg zavar, hogy "a Juliséktól 3000 ft értékben kaptunk, nekünk is illene valami ekkora összegű ajándékot adni!". És belemennek ebbe az undorító presztízsharcba. Mintha az odafigyelést, a szeretetet pénzben, dekagrammba vagy teszkóajándékutalványban lehetne mérni!

Ha már a presztízsharcnál tartunk, külön szót érdemel a karácsony idejére eső külső lakásdíszek ocsmánysága. Vagy versengenek egymással az emberek ("A szomszéd házán 3 égősor van, legyen a mienkén négy, hiszen mi is megtehetjük"). Vagy az adott mikroközösségben csoportnormaként hat a jelenség ("Lassan mindenkinek van az utcában, rakjál már fől te is egyet, Gyuri, nehogy lenézzenek"). S ennél még nagyobb baj, hogy mindezt a silány és gagyi és undorító és fújjj kínai égők felhaználásával teszik.