Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

A jó orvos

2008.01.11. 15:39 | mocsokdream | 9 komment

Eme kis írást hajdanán egy egyetemi dolgozatként adtam be, és kisebb-nagyobb felháborodást keltett az oktatókban. Irodalmilag nem kell nézni nagyon a művet. A lényeg a jó orvoson van. Fogadjátok megértéssel, és mielőtt dobálóznátok a szavakkal, gondoljátok végig. Ha valami nem világos lehet kérdezni. A történet nem igaz történet alapján íródott.

(Kezdődik:)

 

10 perce tudtam meg, hogy rákos beteg vagyok. Egy rosszindulatú daganat kezében van az egész hátralévő életem. Most még a hír hatása alatt vagyok. Még nem gondoltam végig, hogyan fogom mindezt elmondani a családomnak, a feleségemnek. Nem tudom, hogyan mondjam el a munkatársaimnak, hogy tulajdonképpen egy élő hullával vannak együtt, aki hamarosan már nem lesz közöttük, mert meghal. Egyáltalán nem tudom, hogyan változik meg az életem, hogyan fogok bemenni a rendelőmbe. Nem tudom, hogyan fogom meggyógyítani a hozzám forduló betegeket, akik abban bíznak, hogy meg tudom őket gyógyítani... Pedig én is beteg vagyok... Vak vezessen világtalant? Egyelőre hazamegyek.


Eltelt egy nap. Feleségemnek még nem mertem elmondani. Úgy döntöttem, hogy bemegyek dolgozni. A rendelőmben leülök az íróasztal mögé. Már hallom, hogy egy öreg nénike jön be hangos köszönéssel. Meséli, hogy mi a baja. A szavakra nem tudok odafigyelni. „...reggel felkeltem, és itt...” „...már nem is nagyon érzem...” „...amikor ezt szeretném csinálni...” Elmosódottak a szavak. Nem tudom már felfogni azt, amit mond. Ránézek és csak azt látom, ahogy átváltozik egy vérszomjas állattá, de nem is látom pontosan. Ez nem is állat, ez egy ember hatalmas fénycsóva kíséretében megjelent. Ezzel a lendülettel meg is ütött. A földön feküdtem, amikor még meg is rúgott. Iszonyatos fájdalom lett rajtam úrrá, de élveztem, nem is tagadhatnám le. Meg akartam halni, mert elveszett az értelem. Hová lett az a rengeteg erőfeszítés? Miért kegyetlen a világ? Nem tudom, hová tegyem a betegségem. Nem tudom, hogyan folytassam tovább az életemet. Az értelem eltűnt belőle. Mi lesz a feleségemmel, ha én elmegyek. Ölni akarok, mindent el szeretnék pusztítani, mert én mindenható vagyok, engem nem pusztíthat el semmi sem. Akárki vagy is ott fent, én felmegyek és elpusztítalak. Nem uralkodhatsz felettem, mert én önmagam ura vagyok. Nem halhatok, mert én döntöm el a saját sorsom. Hidd el, ha elmondod a haldoklónak, hogy szép az élet, ha megtudja egy boldog pár, hogy szerelmük véges, ha megpróbálod elmondani egy vaknak, mindazt, amit látsz, akkor a fájdalom tetőzhetetlen lesz. Nekem ne mondd, hogy az élet szép, hogy használjam ki a maradék időt. Tudom, hogy úgy is értelmetlen az, amit csinálok. Eszembe jut egy számomra igen kedves zene, mely újra és újra csak a refrénjét dúdolja fülembe: „If I die tomorrow, I'd be alright, because I belive, that after we're gone, the spirit carries on!” Igen, hiába halok meg, nem halok meg teljesen, mert a lelkem az igenis továbbél. Ez az, amit senki sem vehet el tőlem. Nyugodtan fogok meghalni, mert bízom a túlvilágban. Bízom abban, hogy ott majd minden jó lesz, ott nem kell majd semmivel sem törődnöm, mert csak az örök tökéletes élmény marad számomra. Most pedig várom már a halálom. Kimegyek már kezemben a kés, lassan bőröm alá nyomom, a piros vérem elk...

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.

Fusson, akinek nincs bora,

Ez a fekete zongora.

Vak mestere tépi, cibálja,

Ez az élet melódiája.

Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,

Tornázó vágyaim tora,

Ez mind, mind: ez a zongora.

Boros, bolond szívemnek vére

Kiömlik az õ ütemére.

Ez a fekete zongora.

 

Itthon ébredek fel, de már minden más. Feleségem mint egy idegen nő hozza az orvosságot ágyamhoz. Lázas vagyok. Alszom még egy kicsit, mert nem akarok felébredni. Egyáltalán nem érdekel, hogy mi lesz velem... Már számtalan napja vagyok bent a szobában. Nem törődve semmivel. Szükséges létem egyre kevésbé elégít ki. Most arra gondolok, hogy kimegyek egyet sétálni a környező hegyekbe. Megnézem, hol töltöttem életem nagy részét. Sétálok. Én sétálok. Átfut a millió gondolat a fejemen. Néhány dolog megváltozott az elmúlt napokban. Fontos lett számomra az életem. Járom az erdőt. Minden egyes fáról más és más emlék jut eszembe. Gyerekkorom legszebb és legkeserűbb élményei, amik azóta nem nagyon jutottak az eszembe. Miért lettem orvos? Most eljutottam egy olyan kérdésig, amit akkor is csak félénken tudtam megfogalmazni, amikor előttem volt a pályaválasztás. Most már látom magam előtt a teljes folyamatot. Az ember keresi önmagát, és nem találja meg. Azért akartam orvos lenni, hogy a mások szenvedését orvosolni tudjam, és ezáltal a saját lelkem legrejtettebb titkait is megfejtsem, és ne éljem az életem kétségek kereszttüzében. Rájöttem, hogy az én az mindig én marad, csak a szemlélet lesz más. Rájöttem, hogy eddig a halált csak a másik ember halálaként éltem meg. Én még sosem haltam meg. De most igen. Egy kis időre halott voltam. Most pedig a halál felé tartok. Tudom, hogy meg fogok halni, és ez alapjaiban rengeti meg a bensőmet. A halál többé már nem jelent számomra semmit. A halál azt jelenti számomra, hogy élek... és mindenki él...


Az élet az egy olyan dolog, amit meg kell védeni. Segíteni kell az embereket, hogy ezt a nagy kincset megtarthassák maguknak. Nem szabad, hogy értelmetlenül meghaljanak, mert az élet számukra, ha nem is tudják, egy értékes dolog. A segítség pedig szívből kell, hogy jöjjön, mert a szeretet a legfőbb erény, amelyet személyesen tudunk csak átadni az embereknek.„Beszélnek például a betegség tüneteiről. Olyan testi tünetekre gondolnak, amelyek megmutatkoznak, s a megmutatkozásban mint e megmutatkozók olyasvalamit indikálnak, ami maga nem mutatkozik meg.” El kell érni, hogy a betegséget ne csak a fizikai oldaláról közelítsék meg az emberek, hanem nézzék meg saját lelkük egészét, és lelkük egészségével gyógyítsák meg magukat. Az életük értékét kell nekik megmutatni. Az egészségüket csak ők tudják megtartani, én csak a végső esetben tudok segíteni, de az jó érzés. Már nem érdekel, hogy velem mi van, az a lényeg, hogy a hátralevő életemet a másik ember megsegítésével töltöm. Ez a legnemesebb, amit tehetek...


10 perce tudtam meg, hogy rákos beteg vagyok. Egy rosszindulatú daganat kezében van az egész hátralévő életem. Most még a hír hatása alatt vagyok...


(...és minden nap elölről...)

 

Irodalomjegyzék:

Ady Endre: A fekete zongora

Dream Theater: The spirit carries on

Martin Heidegger: Lét és idő

A mű szerkezete pedig Babits Mihály Az örök folyosó című műve alapján.

Címkék: irodalom identitás filozófia pszichológia felelősség

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr57293518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mandula 2008.01.12. 19:24:53

Nekem tetszik az írás :) és nem értem, miért keltett felháborodást az oktatókban?

Mandula

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.12. 21:30:37

Szia!

Ők olyan szöveget vártak, hogy "Az orvos odafigyel a betegeire, mindig a legmegfelelőbb gyógymódot választja stb." És úgy látszik nem volt meg bennük a kellő absztrakció:)
üdv
mocsokdream

Mandula 2008.01.13. 13:01:40

Szia Mocsokdream!

Amikor a beteg megtudja, hogy meg fog halni, és amikor az orvos megtudja,hogy meg fog halni, akkor mindketten ugyanazt élik át. Szembesülnek az élet végességével, és ekkor összeomlik bennük minden. Abban a pillanatban mindkettönek, ugyanaz a vesztesége. A saját élete. Hogy ezt a továbbiakban, ki hogyan éli át, valószínűleg egyénfüggő. Azt hiszem,Énjének magaslatán áll az, az ember, aki egy ilyen helyzetben, úgy tudja tovább végezni a munkáját, hogy figyelmen kívül hagyja, NAPJAI MEG VANNAK SZÁMLÁLVA. Csak tisztelni tudom, ha egy orvos, hátralévő idejében, úgy ad értelmet az életének, hogy még mindig igyekszik másokat gyógyítani.

Üdv,Mandula

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.14. 14:57:49

Szia Mandula!

Teljesen jó az elgondolás. Szinte teljesen ezt akartam leírni az esszében is. És teljesn igazad van abban, hogy a veszteség után egyénfüggő az élethez való hozzáállás. Tehát az élet értékét, tulajdonképpen az orvos munkájához szükséges "nyersanyagot" mutatja be. Még azt szerettem volna ezzel a mável leírni, hogy az orvosnak szinte minden nap át kell ezt az érzést élnie ahhoz, hogy teljes lélekkel tudjon foglalkozni a betegeivel.

üdv
mocsokdream

Mandula 2008.01.14. 16:18:48

Szia mocsokdream!

"...teljes lélekkel tudjon foglalkozni a betegeivel."

Ez egy nagyon szép gondolat. Itt érezni lehet a hivatás, és a betegek iránti szeretetet. Biztos jó orvos leszel, de a Te lelked, hogy fogja ezt bírni?

Üdv, Mandula

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.01.14. 17:06:55

Szia!
Egyáltalán nem biztos, hogy jó orvos leszek, mert még addig sok dolog történhet. De én azt érzem nagyon fontosnak, hogy JÓ orvos szeretnék lenni. Egyébként alapvetően az összes évfolyamtársamban ezt az érzést, vágyat nem érzem, sőt némelyik még be is vallja, és ez probléma.

A lelkem meg más probléma, az bírni fogja:)
A testi egészségem nem biztos, de az nem nagyon érdekel:)

üdv
mocsokdream

Mandula 2008.01.14. 18:14:11

:)
Szerintem, Te még nagyon fiatal vagy.

A lélek nagyon törékeny. Csak akkor tudod, mit bír ki, ha már néhány megpróbáltatáson túl vagy.

A testi egészség, nagyon fontos (még egy orvosnak is:) mert "ép testben, ép lélek". Tudod, így mondják, és biztos vagyok benne, hogy ez nagy igazság.
Mert ,a beteg számára, nem csak az orvosság és a terápia, a gyógyuláshoz vezető út.
A Te személyes kisugárzásod, nagyon fontos, amivel hitet adsz a betegnek, hogy meggyógyítod. És ehhez az energiához, fontos,hogy egészséges legyél .
Ami az évfolymtársaidat illet, nagyon szomorú. Orvosnak lenni, az nem szakma. Az hivatás. És az sokkal több. Aki ezt nem így érzi, nem való erre a pályára.

Üdv, Mandula

sniffy 2008.02.07. 01:31:26

tudj harcolni a valtoztathato rossz ellen,tudj beletorodni a valtoztathatatlan rosszba...Es tudj a ketto kozott kulonbseget tenni...

udv

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.02.07. 18:01:57

Sniffy!
Miért is kell beletörődni abba, hogy ha valakit nem tudtál megmenteni?