Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

A modern skizofrénia

2008.02.14. 22:04 | mocsokdream | 15 komment


„Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.”

Az emberi kommunikáció hajdanán rendületlen volt. Minden szabadon áramlott a két fél között. Az emberi kommunikáció két ember között zajlott le. Éva nem tudott még msnezni Ádámmal. Beszélgettek egymással, együtt háltak, együtt teremtették meg a saját környezetüket, egzisztenciájukat. A kommunikáció mögött az önreflexió elveszett. Nem szégyelltek semmit önmagukban, őszinték voltak, ahogy ezt a paradicsomi állapotot általában fel szokás vázolni.


„És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.”

Itt kezdődik a modern kor Ádám és Évájának apokrif tragédiája. A kommunikációba belekerült egy olyan elem, amely zavarja azt. Fellép egy torzulás, amikor már nem mutatják meg teljesen magukat. Az Én többé már nem egyezik a test és a lélek harmóniájával. Az Én-t takarja a figefa levele. Természetesen átvitt értelemben beszélek.
Elkezdődik az az ördögi kör, amelynek mi már születésünk óta részesei vagyunk, illetve kialakult bennünk. Alapvetően az Énnek a takarása vezet el bennünket a fokozatosan a problémához.

Mindenki szereti az Énjét takargatni, illetve inkább úgy mondanám, hogy általában mindig van egy olyan határ, amit nem mutatunk meg a másiknak, legyen ő a párunk, vagy anyukánk, vagy gyerekünk stb. Mindig van egy olyan rész, amit nem fogunk kiteregetni. Tulajdonképpen az evolúcióból és a pszichológiából jól ismert énvédő mechanizmusról van szó. Ez a rejtegetés tulajdonképpen védelmet ad, ugyanis, ha nem mutatunk semmit, akkor igen kevés az esélye annak, hogy támadható legyen az Énünk. Minél többet mutatunk meg a másiknak, annál inkább kiszolgáltatottá válunk. Tulajdonképpen erről van szó. Az énvédő mechanizmusnak egy preventív, megelőzési viselkedése.


„És jöttek vala a nagy társadalom emberei, akik szervezkedni kezdenének hajdanán.”

Az alap társadalom létrejöttének is az a problematikája, hogy alapvetően senki sem őszinte benne. Egyre több felé kell figyelni, egyre több emberrel kommunikálunk, egyre több embertől kell megvédeni magunkat. A társadalom csupán keretet ad ennek gyakorlására. De tulajdonképpen van egy lényeges elem ebben a kommunikációban. Ez a lényeges pont pedig a következő: Az emberek találkoznak egymással. A nyelv mint az emberi kommunikáció eszköze csupán úgy működik, hogy az emberek beszélnek egymással. Természetesen kiegészül nonverbális elemekkel is, gesztusokkal, hanglejtéssel, metakommunikációval, ami részlegesen teljessé teszi a dolgot.


„És jött vala Bell, aki nagy dolgot adományoza az emberiségnek, távbeszélőt.”

Érdekes. Eredetileg azért lett kitalálva a telefon, hogy két ember, akik között mondjuk egy óceán van, is tudjon egymással beszélni. Ki hitte volna, hogy ez az alapjában jól kigondolt eszköz egy szörnyű, egy rettenetes dolgot fog eredményezni. Van egy olyan dolog, ami mögé tökéletesen el lehet bújni. Mára már egyértelművé vált számomra, hogy a telefon az egy rettentően rossz képződmény. A célja jó, de ma már nem arra használjuk. A telefon mögé el lehet bújni. A telefon létrehozza azt a fajta kommunikációt, amihez már nem szükséges találkozni. Itt természetesen a kézzel írt levélre is gondolok, mert azt is lehet használni ilyen céllal. De maradjunk a telefonnál! Mit csinál a telefon? Beszél. Igen, beszél, de a telefon beszél vagy a vonal túloldalán feltételezett személy? Hát igen, a valóság az, hogy a telefon beszél. Az embert csak odaképzeljük. A telefon közvetít. Az ember csak az elmébe feltételeződik. A hang még megvan, a jelenlét elmúlt, és természetesen a nonverbális kommunikáció nagyrészt eltűnik, helyette elektromos vezetékek jelennek meg. A hangot még halljuk.


„És megjelent vala az sortmesszídzsszisztem, és később az internetes csevegés.”

Etűnik a hang, a feltételezés is egyre erősebb fantáziát kíván. Nonverbalitás nulla illetve szmájlikkal próbáljuk meg traktálni a fogadó félt. Itt már gyakorlatilag teljes egészében kimondhatjuk, hogy kommunikáció leredukálódott. A feleknek nem kell találkozniuk, nem kell megerőltetni a gondolkodó apparátusukat. Nem kell feleslegesen rezegtetni a hangszálaikat, hanem csak a kezükbe veszik a közvetítő eszközt, és nagyon-nagyon nehezen kell emelgetni az ujjaikat. Mindebből a fogadó fél csak az eredményt észleli. Az eredmény az üzenet megérkezése bármelyik ilyen eszközökkel dolgozó médium közvetítése által. Az Én eltűnik, csupán karakterek maradtak.

Az emberek egy géppel kommunikálnak, ha lehet egyáltalán így nevezni ezt a folyamatot. A géppel beszélik meg a problémájukat. Lehet azzal jönni, hogy személyesen is találkoznak, de meglátjátok drága barátaim, hogy el fog tűnni a találkozás is. Szinte már kiteljesedett az énvédő mechanizmus. A világon semmit nem tudnak meg rólam az emberek. Néhány karaktert mutatok magamból, ami természetesen nem én vagyok. Karakterek fognak találkozni, a karakterek fognak egymással baszni, a karakterek fogják megbeszélni az aznapi teendőket, a karaktereket rúgják ki a munkahelyről! Innentől apokaliptikus hangulatba csap át a mondanivaló. A jóslás tudományát jó alapokkal fogom művelni, csupán a racionális logika segítségével.

A józan észt segítségül hívva, ha eltűnnek a dolgok, és még marad valamennyi, és látjuk azt a tendenciát, hogy folyamatosan fogynak el a dolgok, akkor joggal feltételezhetjük, hogy a maradék dolog is el fog tűnni. De ne is legyünk ennyire pesszimisták. Fogalmazzunk másképp: Át fog ez alakulni. Már most is a karakterek világa mögé egy embert képzelünk. Jó esetben még személyesen is ismerjük azt az embert. A fantáziánk működik. A fantáziánk kitalál, vetít egy lényt a karakterek mögé. Gyakorlatilag, ha egy gép írna valakinek valamit azt sem lehetne észre venni. Amögé is egy vetített, képzelt kép kerülne. A géppel beszélünk, a géppel kommunikálunk. A fantázia igen erősen dolgozik.


Nézzük tehát, hogy miből élünk: Van egy csökkenő tendenciát mutató emberi fél, ami természetesen az énvédő mechanizmus kiteljesedése, és van egy növekvő tendenciát mutató fantázia. Itt a nagy kérdés: Lehetséges-e, hogy a másik személy eltűnik, és a fantázia egy tökéletes személlyel kommunikál kizárólag az elmében? Nagyon beteg kérdésnek tűnik, amire az igen válasz nagyon elképzelhetetlen lenne. Vagyok annyira negatív, hogy kijelentsem, hogy lehetséges ez. A tudat képes eljutni egy ilyen tendencia mellett a skizofrénia egy modern szintjére, ahol már nem a géppel társalog, hanem a fejében létező valakivel. Ez a modern skizofrénia, amelynek már mi is részesei vagyunk. Tehát a jóslás fikciója megszűnik. Ma is találni bőven ilyen embert aki már részlegesen skizofrén állapotban van.

Ez a szomorú helyzet! Ja és le vagytok szarva! Megyek! Beszélgetek egy kicsit (magammal)!

Címkék: függőség identitás világ filozófia hiány pszichológia pesszimizmus fogyasztóitársadalom birtoklás

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr79339727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2008.02.17. 07:25:35

Az igaz, hogy a technikai fejlődés elidegeníti az embert a többitől, viszont az technológiák arra is alkalmasak, hogy új, akár határokon átívelő közösségeket teremtsenek.

Asszem itt is, mint minden másban is, a mérték a lényeg. Nem az a baj, hogy csetelsz, hanem az, ha csak csetelsz, és a valós világból nincsenek elmesélhető kalandjaid.

Mandula 2008.02.18. 10:53:31

Egyetértek az előző véleménnyel.

_Cicero_ 2008.03.02. 02:26:46

Érdekes meglátás. Ami annyira fura az emberi világban, hogy sok dolog( mint az itt említett kommunikáció is) minél inkább arra törekszik hogy összehozza az embereket annál távolabbra teszi egymástól őket. Az internet és a mobil a legjobb példa. Connecting people! Ja, felhívhatom Szudánból is a családom, de az mégse olyan mintha ott lennék. Hallják a hangom, de az mégsem én vagyok. A net teljes anonimitást biztosít, láthatjuk a chatelők közt, bárki bármit mer mondai anyázni, mert úgyse kapják el érte.A társkeresők és fórumok magas szellemi színvonaláról nem is beszélve. Felelősség nuku. Én is tapasztalom, hogy a barátaimmal sokat msnezek, de mégis igényem van arra, hogy személyesen is találkozzak velük. A technikát én mindig eszközként értékelem, ami önmagában se nem jó, se nem rossz, az attól függ mire használják! Az ember szándéka az ami jó, vagy rossz. (persze szó sincs dualizmusról de a lényeget gondolom értitek) Ami hiányzik az az, amit okos emberek "lived experience"-nek neveznek (megélt tapasztalat) Akkor épülnek közösségek, akkor beszélhetünk összetartásról ha együtt élnek át valamit. Gondoljunk csak a katonákra a háborúkban, vagy csak az osztálykrándulásokra! Későb lehet róla beszélni, egy közösségben mindenki érteni fogja. Pedig nem kellett hozzá telefon, érdekes. A jövőre nézve én se látok semmi jót. Minket is beszippant majd a mátrix, aztán keressük hogy mi az emberi a kábelek között!

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.03.02. 22:03:47

egyetértek a felvetéssel
és csak itt megjegyzem DaTa-nak, hogy én pl nagyon emberi módon fektetek kábelt nap-mint-nap :)
és mátrix sem kell hozzá :)

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.03.03. 16:56:20

Vinitor!
ha egyetértesz, akkor azt ki lehet fejteni, de ez frankó, szellemes humor nem erre az oldalra való.
kösz
mocsokdream

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.03.04. 17:00:35

Nem is az a legnagyobb baj, hogy elrejtem az Énem (akár önmagam elől is), mert ez maximum bezárkózáshoz, önpusztuláshoz vezet. Szörnyűbbnek tartom, hogy sokan nemcsak elfedik az Énjüket, hanem helyette egy másikat próbálnak elhitetni a többiekkel. Olyat, ami nem ő!! Az ilyen ember nem ismeri önmagát, nem mer szembenézni az Énjével, vagy nem fogadja el azt. Így kreál egy újat, olyat, ami szívesebben lenne (csak akkor erre a valóságban miért nem képes??). Ez egy másik értelmezése a modern skizofréniának, de szorosan kötődik mocsokdreaméhez..

És ha ez önmagában még mindig nem elég problémás, emberi kapcsolatot (?) próbál létesíteni ez az új Én. Például ismerkedik az interneten (legtöbbször egy másik ilyen ál-személlyel).

Egyedül az nyugtat meg, hogy az ilyen nyomorékok nem képesek sokszorozódni (=szaporodni), mert neten keresztül a, virtuálisan nem tudnak gyermeket nemzeni. Egyelőre...

_Cicero_ 2008.03.05. 23:20:20

Keksz* jól látja a helyzetet. A neten mindenki csak egy avatar, de erről már elég szó elhangzott. A "kockák" megjelenése mindennapi jelenség (félig-meddig én is az vagyok) szociálisan eléggé kirekesztettnek érezhetik magukat. Nehezen lehet integrálódni ebbe a , nem kívánom minősíteni milyen, társadalomba. De tegyük fel hogy mégis megrpóbálja az egyén. Nagyon könnyen elragadhatja őket az egyszerű konformista, vagy a deviáns, szélsőséges eszmék. A baj ezzel az, hogy innen nem nagyon van már kiút. A személyiség egy bizonyos életkor fölött nehezen, vagy egyáltalán nem formálható. Egyetlen jó megoldásnak a filozófiát látom. Sok mérnök rendelkezik filozófia végzettséggel! Egyes felfogások szerint a filozófia a lélek gyógyszere, válaszokat kínál a kérdésekkel teli szellemnek. A legjobb ha magunknak találunk ilyen iránymutatókat, hiszen a filozófia művelése elvégre a "gyakorlatban" éri el igazi értelmét. Persze nagyon könnyen összevarodhatunk, vagy kifogyhatunk az ötletekből. Ekkor kell elmenni a könyvtárba és leemelni a polcról a nagy szerzők műveit. Megnézni ők mit gondoltak a kérdésben, és melettük vagy elenük állast foglalni. Szerintem ez a jó megoldás, ami talán segíthet a világon. Ahogy ti is írtátok: Gnothi seauton!!

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.03.06. 13:46:22

mocsokdream · negativ.blog.hu/ 2008.03.03. 16:56:20
Vinitor!
ha egyetértesz, akkor azt ki lehet fejteni, de ez frankó, szellemes humor nem erre az oldalra való.
kösz


bocs, hogy a gondolataitok elismerése már nem is elég tőlem
de én hihetetlenül megértő vagyok, és jó anyaként a néma gyerekemtől is elvárom, hogy beszéljen (hadonásszon), de a süketnek én tépem a számat

szóval kifejtem a fokozott érdeklődésre való tekintettel:

az én meglátásom szerint ez a kis szösszenet arról szólna, hogy milyen rossz is az, hogy a technológia az ember segítségére van saját maga elrejtésében mind önmaga, mind embertársai elől, és hogy a hasznos és életet-megkönnyítő technika így pont, hogy árt nekünk

ez bizony így van, nagyon elmélyedni sem kell a témában
manapság általános nézet, hogy ha valaki nincs fenn iwiwen/myvipen, az nem is létezik; ha valakinek nincs mobilja, emilje, nem is létezik
vannak emberek, akik másokat ez alapján ítélnek meg

keksz hozzászólása alapján baj, hogy az ember megpróbálja önmagát elrejteni
szerintem nem baj, sőt, nagyban megkönnyíti a társas kapcsolatokat
hiszen elég könnyű kiszúrni, ha valaki egy virtuális személyiséget épít fel magának, így ha nem is az iwiw alapján, de ez alapján már egyfajta jellemzés alakul ki bennünk róla

bennem pedig az alakul ki, hogy aki nem tart engem anyira, hogy őszinte legyen, azzal nem is kell foglalkozni, csak egy epizód az életemben, egy statiszta, aki szépen végiglépked a szerepén, aztán eltűnik a paraván mögött
tehát ha megpillantjuk valakinek a virtuális személyiségét, és nem tetszik, akkor máris tudhatjuk, hogy nem kell vele kapcsolatban semmiféle energiát a dolgokba fektetni, valójában rágondolni sem érdemes, hiszen ahogy jött, úgy megy is

rejtse el magát mindenki kedvére, joguk van hozzá, és csak az én dolgom könnyítik meg, hiszen önmaguk alkotnak kategóriákat, hogy kivel hogy kell viselkednem, nem nekem kell kiismerni őket

a másik nagy előnye az efféle dolgoknak, hogy az ilyen emberek nem tudnak mit reagálni a tényleges őszinteségre (hiszen többnyire még maguk részéről sem találkoznak vele), így rengeteg szarkeveréstől, félreértéstől megkímélhetjük magunkat
az őszinteségen nem lehet fogást találni, míg a leggodosabban felépített virtuális személyiség is nagyjából annyira stabil, mint a közel-keleti helyzet

és egy kis blogkritika így a végére:
nem rosszból mondom, de a legtöbb posztotokban olyan dolgokon akadtok fenn, amik természetes velejárói a jelenlegi társadalmi berendezkedésnek, ezt lehet szeretni/nemszeretni, de változtatni másokon nem tudtok, ideje megszokni és alkalmazkodni hozzá, és azt meglátni, hogy az egyéni látásmódotok nektek magatoknak mennyi segítséget nyújt a mindennapi életben

mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2008.03.06. 14:55:19

Szervusz Vinitor!

Nagy örömmel olvastalak téged, mert nem gondoltam volna, hogy a "kábelfektetés" mellett ennyire képes vagy gondolkodni.

A helyzet tulajdonképpen az, hogy a technikai fejlődés, illetve maga a technika, a tudomány az ember kezében egy eszköz, hogy bizonyos dolgokat meg tudjon csinálni. Mondjuk baktériumokba bele tudunk olyan géneket tenni, amik segítségével a baci nekünk humán inzulint termel. Tehát a technika önmagában hasznos, az ember dönti el, hogy jól vagy rosszul használja ki ezt. Ezt talán DaTa barátunk írta, most nem keresem vissza. De alapvetően baj az, hogy a nemes célok mellett az elszemélyesedés folyamata is félig szükségszerűen elindul.

Az emberek Én-rejtegetéséről alkotott véleményeddel nem értek teljesen egyet, ugyanis ez egy tendencia, egyre többen rejtőzködnek el. Nekem vagy neked, vagy másnak, aki olvassa ezt az oldalt, valóban jó, hogy tulajdonképpen ilyen módon tudatunkra adja, hogy bocs, én nem az vagyok, ami. De talán egy kicsit jobb kedvünk lenne, vagy legalábbis jobb lenne a világ, ha mindenki, vagy sokan az őszinte oldalukat mutatnák.

A reakció az őszinteségre egy elgondolkodtató dolog.

Kontra blogkritika:
Nyílván fennakadunk manapság már "természetes" dolgokon, de ezzel nem a világ megváltása a célunk, hanem egy kisebb személytelen:) közösség létrehozása,akik hasonlóan gondolkodnak, és azért tudjuk, hogy egy fát könnyen elsodor a szél, de egy erdő az ezer évig él...
A mindennapi élet egy más tészta, itt filozófia folyik főleg, a gyakorlati alkalmazást másodlagosnak tekintjük, mert nekünk inkább a gondolatok fontosak. Természetesen néhol lehet a kettő között hidakat találni, ha találunk leírjuk, ha nem, nem. Viszont a hidakat javasolni is lehet:)

Köszönöm a hozzászólásod!
üdv
mocsokdream

Vinitor · http://omagyar.blog.hu 2008.03.06. 16:07:16

mocsokdream · negativ.blog.hu/ 2008.03.06. 14:55:19
Szervusz Vinitor!

Nagy örömmel olvastalak téged, mert nem gondoltam volna, hogy a "kábelfektetés" mellett ennyire képes vagy gondolkodni.

tudod, inkább az okos hülyéskedjen, mint a hülye okoskodjon ;)
a kábelfektetés igen sarkalatos pontja az életnek, több komolyságot! :D

szóval...
több ponton nem értek egyet az érveléseddel, illetve az indokaiddal

"alapvetően baj az, hogy a nemes célok mellett az elszemélyesedés folyamata is félig szükségszerűen elindul"


gondolom elszemélytelenedést akartál írni
ez nem baj
ugyanis az az interperszonális viszony (az idegen hagzású szavaktól olyan entellektüellnek érzem magam, bocsássátok meg; amúgy magyarul hosszú és hülyén is hangzik), ami a technika miatt így elhal, az IRL is visszafejlődésre van ítélve, hiszen ha valakről csak azért tudsz valamit, ert az iwiwen benn van a magamról rovatban, akkor nyilván nem olyan fontos a szoros ismertség az adott egyénnel, tehát a kapcsolat minimalizálódik
szerintem az a társas kapcsolat (végülis nem hangzik olyan hülyén magyarul sem), ami a technika miatt elhalványul, az amúgy sem ér sokat

"talán egy kicsit jobb kedvünk lenne, vagy legalábbis jobb lenne a világ, ha mindenki, vagy sokan az őszinte oldalukat mutatnák"

a világ számtalan változástól jobb lenne, nem ez az ultimate kulcsmotívum, ami a jelenlegi helyzetért felel
fenntartom a véleményem, hogy nekem pl sokkal kényelmesebb és jobb így a világ, hogy az emberekhez való hozzáállásomat sokszor ők maguk könnyítik meg az efféle megmozdulásaikkal

"A reakció az őszinteségre egy elgondolkodtató dolog."

és milyen vidám perceket szerezhesz magadnak vele :) csak próbáld ki, amolyan kísérlet képpen
persze többnyire káröröm miatt leszel vidám, de néha olyan megnyugtatóak ezek az apróságok

a blogkritikáról meg annyit, hogy az indulás óta olvaslak titeket, igaz, akkor még más néven kommenteltem

de már akkor is mondtam, hogy sosem szabad a filozófia oltárán feláldozni a gyakorlati megvalósítást, mert a nagybetűs élet inkább ez utóbbi felé hajlik, nincs benne semmi filozófikus
és ha már nektek is jutott elég ész ahhoz, hogy ezeket a dolgokat felismerjétek és megfelelően értelmezzétek, akkor tessék szépen kihasználni ezt az adottságot, és gyakorlati könnyebbségre váltani a filozófiai jártasságot

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.03.12. 15:06:32

DaTa!

Kommented olvasása közben nagyon elgondolkodtam valamin: lehet, hogy ez az eész énhasadás nem is olyan modern jelenség? Hiszen mikor olvasok (vagy gyerekként mesét hallgatok, vagy mások eszmefuttatását hallgatom végig), akkor azonosulok ezekkel ugyanúgy, mint a virtuális énemmel. Az új gondolatok, értékek egy ideig párhuzamosan élnek bennem, majd közülük valamelyiknek győztesen kell lennie. Így például az új hatásokat integrálom magamba. Ez a befogadás mechanizmusában alapvető, sőt az egész szocializálódásunk (megkockáztatom akár a személyiségfejlődésünk) alapja. Ebben az esetben a virtuális énünk csak gazdagít bennünket, mert új tapasztalatokat, élethelyzeteket élhetek át, amiből levonhatom a következményeket! Azért ez nem olyan szimpatikus nekem, gyorsan keresek is ellenérvet. Meg is van! Rendben, hogy ugyanaz a folyamat játszódik le, de míg a valóságban többnyire pozitív értékeket integrálok, a virtuális világban inkább msá dolgok válnak belsővé (pl. agresszió, más kihasználása következmények nélkül). Tehát a mechanizmus ugyanaz, csak nem mindegy, mi válik belsővé...

Tehát ez egy nagyon régi jelenség, amikor az énemet nyitottá teszem, és magamból egy kicsit másikat csinálok (azaz belelépek más szerepébe, azt megkóstolom, s ha ízlik, megtartom).

Így azt a következményt vagyok kénytelen levonni, hogy a modern ember igazi tragédiája az, amit mocsokdream vázolt fel. Nevezetesen, hogy úgy válik ketté az én, hogy a másikból is ént csinál. Azaz az egyén teszi ezt, éppen ezért a másik nem különbözik az egyéntől, így az egyén semmi újat, hasznosat nem szerez az eseményből. Önmaga kommunikál önmagával (azaz a benne lévő képpel, de mivel azt ő hozza létre, így voltaképpen az ő)...

_Cicero_ 2008.03.14. 01:49:14

Kedves keksz*

Valóban, létezhet egy ilyen elgondolás, ahogy az ember önmaga kivetített másával társalog. Viszont szerintem van egy kis különbség mai és a korábbi helyzetben. A digitális én (nevezzük "avatar"-nak) viszont nem teljes személyiség , csak a valódi egy aspektusa. A net eléggé tematikus, szóval mindenki csak egy részt jelenít meg magából. A probléma az, hogy ez néha visszavetődik a valós énre, és tényleg egyoldalú lesz. Persze ez szélsőséges eset, megszállott netezők vagy játékosok ,chatelők tartoznak ide. Szerintem önmagában ha egy másik ént alkotunk (mintakép, ilyen szeretnék én lenni) nem baj, csak ez ne valakinek a másolata legyen. Saját magunk "alapanyagából" legyen valami több, más kombináció. Régebben talán ez a kérdés máshogy alakult. Ha hallasz valamit akkor elgondolkozol rajta, ahogy írod, de ez az internet esetében nem mindig működhet. Annyi információ áramlik és olyan gyorsan, hogy nincs idő elgondolkodni rajta. Igazából nem is az a cél, csak a hatékony információszerzés. De ez a felgyorsult élethez köthető. Korábban csak a beszéd vagy az olvasás létezett, jobban meg lehetett emészteni az ismereteket. Illetve nem volt lehetőség a más énbe való beköltözésre, ami mondjuk talán jó és rossz is egyszerre. Ez megint csak az objektivitás-szubjektivitás problémája. A szocializálódás folyamatával egyetértek, de annyit tennék hozzá, hogy a mai világben pusztán egy szakterületen érvényesülnek az emberek, és ami gyakorlati problémát is okoz, az az ,hogy nincsenek meg még az alapvető állampolgári ismereteik sem! Nincs mérlegelés, gyakori a tekintélytisztelet. Ez mondjuk szinte mindig így volt. A saját énjük mellé elfogadják a demagóg képét. Nem is törekszenek egyénileg semmire, a haladás majd csak úgy jön az "idoltól".

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.04.17. 11:34:30

Kiemelném az élő beszédet, mint komplex tevékenységet. Sokkal többet ér, mint a mai internetes/telefonos csevegések...

Hiszen a virtuális beszélgetés során egyrészt önmagamban lévő képhez kommunikálok, másrészt felületes technikákat alkalmazok. Gondoljunk csak arra az msn beszélgetésre, amikor egyszerre 10 partnerrel beszélgetünk. Tudjuk-e akár az egyikük helyzetébe is beleélni magunkat?

Ezzel szemben az élő beszédben figyelek a másikra (már amennyire), mérlegelem az érveit, alkalmazkodom hozzá (hogy kétirányú beszélgetés lehessen), mondandómat és az ő mondandóját millió nem-verbális jellel kísérem (amiket nem helyettesítenek a szmájlik, xD-k és LOL-ok). Ezért nevezem komplex tevékenyégnek.

Beszélgess, mert ezáltal ismered meg a másikat, de még inkább önmagad!

Metanis 2008.04.28. 15:56:19

Hello

örülök, hogy találtam egy blogok ami tényleg a filozófiával foglalkozik.A sok komment amit ide írtak tökéletes tükrözik az emberi tulajdonságot.NEm kell magunktól vagy épp a filozófiától elszálni akarom mondani magabiztossá válni.Lehet hogy már betegesnek tünhet de mindig van egy másik megoldás egy másik tipus a dologra.Íme a miént a sokszinüség.A sok komment amit nagy szeretettel írtak (gondolkodással) mind tükrözi a valóságot.Az egyetlen problémma hogy sok benne az egyoldaluság.A legnagyobb eszme tudása a sok rétegűség átölelése.Ezzel azt akarom mondani hogy az összes kommentett megfogjuk és egybe gyúrjuk akkor kapjuk meg a választ.Az egész nem más mint útirányok a gondolkodásban.Mindenkinek igaza van valamiben, de a legnagyobb baj, hogy le ragadnak a reális válasznál, legalábbis amit annak vélünk.

Az, hogy a kommunikációban ki milyen szerepet tölt be az a tapasztalatán a beálítotságán múlik.lesznek ki tanúlnak belőle és okosak lesznek, de lesznek akik épp hűlyűlnek tőle.Nem lehet egy pár sorral megváltoztatni a világot vagy éppen átformálni a dolgokat de seggit benne hogy másként viszonyúljunk hozzá.

Azt is lehetne mondani hogy kinek milyen rá látása van a dologra olyan ember lesz belőle.sok ember fog zombiként űlni a gép elött.és sokan arra használják majd hogy okosabbak legyenek, tájékozatabbak.
De ebből a sok dologból mindenki csak okosabb lehet nem pedig hűlyébb mint a sok cheten aminek az a lényege, hogy mútasd be magad mert rólad szól a világ.Ez marhaság.
Azt hiszem imádni fogom ezt a blogot ha továbbra is ehez hasonló témákat fog feszítgetni és sok okos ember fog ide járni.
Mert egy embert nem arról lehet felismert hogy milyen a haja vagy a cipő rajta, hanem ahogyan gondolkozik.Csak ontantól élőlény és nem tárgy.

További szép Napot!!
Metanis

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.04.30. 18:10:37

Kedves Metanis!

A szerkesztőség (ami 2 fős:) nevében köszönöm az elismerést. Annak vettük, ugyanis tényleg az a célunk, hogy elgondolkodtassuk az olvasókat és a felvetett problémákról minél több véleményt ismerjünk meg:
negativ.blog.hu/2008/01/17/a_gondolatok_orvenye
Én kétkedőbb vagyok abban, hogy a kommentek összegyúrásával teljes képet kapnánk. Ez töredék része csak az igazságnak. De még ha minden ember véleményét összevetjük, még az is messze van a teljességtől (gondoljunk csak az emberi gondolkodás korlátaira)...

Azzal vizont, hogy egy embert elsősorban a gondolatai alapján ismerhetünk meg, teljességgel egyet tudok érteni!

Örülünk, hogy idetalált, és reméljük, hogy az eddigi és a további cikkeink között is találkozunk még!

Üdvözlettel: keksz*