Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

Esélyegyenlőség vs. tehetséggondozás

2008.05.31. 11:51 | keksz* | 7 komment

Az esélyegyenlőség kérdésének lényege, hogy a társadalomban kialakult egyenlőtlenség átöröklődik vagy sem a generációk között. Leegyszerűsítve: egy rossz családi körülmények közé született gyermek szintén rossz körülmények között fog élni (ha felnő) vagy lesz lehetősége kilépni/továbblépni?
A tehetséggondozás lényege, hogy ne hagyja elveszni azon egyének képességeit, akik valamilyen területen az átlagost meghaladó teljesítményt nyújtanak. Biztosítsa a képességeik maximális kibontakoztatási lehetőségét (megjegyzem, minden gyermek esetében igaznak kellene ennek lennie).
Mindkét feladat elsődleges színtere a mi kultúránkban az oktatás, hiszen ez felel az egyén és a társadalom alakulásáért. Mind a kettő feladat fontos, és hasznosságuk belátható.

A gondom a következő: nem megfelelőek az arányok. Pontosabban: a mai világban a hátrányos helyzetűeket a tehetséges, jó képességű egyének kárára részesítik előnyben.
Az „esélyegyenlőség megteremtése” varázsszó kimondásával elnyomják az értékesebb egyéneket.  Azért tartom a tehetséget értékesebbnek, mert ő a társadalom számára potenciális erőforrás, míg a hátrányos helyzetű sok esetben csak élősködő eltartott. A társadalom mégis azokra a csoportokra fókuszálja az erőforrásait, akikbe nem érdemes befektetni, mert nem fognak hasznot hozni (persze el lehet mondani, hogy humánusak voltak – ha ez is ér valamit…). Megtörténhet ma Magyarországon az az eset, hogy adott kar egyik legjobb átlagú hallgatóját nem veszik fel a kollégiumba, mert először a hátrányos helyzetűekkel töltik fel a szobákat. Mondom, ez csak azért zavar ennyire, mert aki nem tesz semmit (1,3-as átlagú hátrányos hallgató éjjel-nappal bulizik, és nem is oda való), azt előnyben részesítik azzal szemben, aki a feladatát becsülettel elvégzi (nem is akárhogyan). Úgy érzem ez a társadalmi igazságtalanság, mert ez születési előjogokra épül. Ha sikeres akarok lenni, akkor szülessek rossz körülmények közé (szegénynek, cigánynak, féllábúnak) és máris egész életemben mindent megkapok erőkifejtés nélkül, csak utaljak az esélyegyenlőségre? Ha pedig normális körülményekkel rendelkezem, és jó képességekkel, akkor tűrjem tétlenül, hogy a kemény munkámat semmibe veszik??

A felsőoktatásban ez kimondottan nevetséges helyzeteket okoz. Már a felvételi elbírálás bosszantó: miért kapnak ilyen alapon többletpontot egyes réteghez tartozó hallgatók? Hát nem a tudás számít? A felsőoktatás nem tömegeknek szól, hanem a kiemelkedő képességűeknek! Akkor miért adogatják ajándékként olyanoknak, akik nem odavalók, csak azért, mert hátrányos helyzetűek? Miért erőltetik olyanoknak is, akik nem is elég okosak hozzá, ráadásul nem is érdekli őket az adott szak?
Aztán ott van a pénzügyi része a dolgoknak. Ezt is a tehetséges hallgatók szívják meg: ilyen meg olyan támogatásokra meg el a pénz, s a minőségi munka elismerésére már nem sok marad. Szomorú dolog, ha egy tehetséges, de szegény diák nem tud felsőoktatásba járni, de ezt oldja meg ő valahogy (ott a diákhitel). Mert sokszor azt látom, hogy „szegény” hallgató a szociális támogatásokból 2-3.000 forintos koktélokat iszogat. Erre adják neki a pénzt? Igazából nem jó ez így, mert a tényleg fontos dolgokat kellene elérhetővé tenni (pl. olcsóbb koleszdíj, ingyenes könyvtár – ez adott is), mi más kell még neki. Azért szerettem mindig is a szegény embert, mert jobb esetben megtanul küzdeni és a céljaiért erőt kifejteni.

Ha a kis képet megnézzük, kiderül a félreértés forrása. Nagy tévedés, hogy mindenkinek ugyanabba a célba kell elérnie! A feladat csak annyi, hogy mindenki rajthoz tudjon állni, nem több! Vagy az ügyesebbeket lőjük le, hogy szegény lassúnak is legyen sikerélménye? Abszurdum! Miért ugyanoda kéne eljutnia mindenkinek? Miért nem fogadjuk el a pluralizmust, azt, hogy az út számít, és ez sokaknak más. Mindenki a maga céljához érjen el (hétköznapi pedagógiai szavakkal: mindenki a saját plafonját érje el)! Persze ehhez nem az a megoldás, hogy alacsonyra tesszük a plafont, mert azt mindenki eléri. Ez olyan, mint a holland tulipánok: egy csúnya nagy gép levágja azokat a tulipánokat, amelyek nagyobbra nőnek, és így érik el, hogy a képeslapokon látott egységes virágmezők jöjjenek létre. Ez zajlik az oktatásban is: megcéloznak egy közepes szintet, és a lemaradókat ahhoz zárkóztatják fel (az ügyesebbek meg így jártak, alkalmazkodjanak ehhez). Nem tűnik senkinek fel, hogy ebben a helyzetben a tehetséges gyermek tragikus elnyomásba kerül (nem foglalkoznak vele)?!

Az a helyzet, hogy a hátrányos helyzetűek pozitív diszkriminációban részesülnek, mindezt a jó képességűek hátrányára (a munkahelyeken, iskolákban, stb.). Az esélyegyenlőség-teremtő programok mellett elfelejtik, hogy a tehetséggondozás is legalább ennyire fontos. Tehát a demokrácia és a minőségen aluli társadalmi zavar nem kedvez a jó képességűeknek, az egyén nem érték ilyen közegben. A tehetség tehetetlen, mert környezeti akadályai vannak…

Arról nem is beszélve, hogy ez az egész természetellenes: az emberek közötti különbséget nem kívülről kellene megbolygatni! Ha egy egyén képes maga megváltoztatni a sorsát, akkor tegye, de ha nem, akkor maradjon úgy!

Címkék: magyarország tudomány felsőoktatás gyerekek világ filozófia felelősség realizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr61496242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lepisma_saccharina · http://lulu.com/spotlight/nordlicht 2008.05.31. 19:46:53

És mi van, ha vki tehetséges *és* hátrányos helyzetű? Ismerek ilyeneket, elég szép számmal.

Gratulálok a neodarwinista emberirtó érvelésedhez... :-/

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.05.31. 20:25:48

Azok számára teljesen helyénvaló az esélyegyenlőség program, mert pont erről kell szólnia, hogy ha tehetséges, akkor csak azért ne essen ki a versenyből, mert hátrányos helyzetű. De csak a lehetőséget kell megteremteni neki, a többi már az ő dolga (pl. neki is ugyanúgy fel kell készülnie a vizsgára, ugyanannyi felvételi pontot kell szereznie a tudásával stb.). De ha tényleg tehetséges, akkor biztos meg tudja oldani a pénzügyi hátrányokat (ügyesen pályázik, Diákhitel, stb.)...Vagy nem anyagilag hátrányos helyzetűre gondolsz?

Emberirtásról szó sincs, mert a társadalmi munkamegosztásban mindenkire szükség van. Én csupán arról beszélek, hogy mindenki a neki megfelelő szinten éljen. Olyan munkája legyen, amit a képességei alapján megérdemel, ne több, mert azzal mindenki rosszul jár!

Mandula57 2008.06.03. 23:14:59

Szia keksz* !

Tudom,hogy nem illik ide a kérdés, de hol van Mocsokdream. Már régóta nem látom itt.

Üdv, Mandula

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.06.06. 17:57:01

off:
Mandula! Mocsokdream egyéb elfoglaltságai miatt most kisebb intenzitással jelenik meg az interneten, de hamarosan ismét belelendül!

Várunk téged, mocsokdream! :-)

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.06.06. 17:57:53

És még egy példa a teljes eszetlenségre: több ismerősöm visszajelzése alapján kiderült, hogy "az esélyegyenlőség nevében" felvesznek testi fogyatékkal hallgatókat olyan szakra, ahol ez kizáró (!) ok lenne. Miért? Ha egy kiránduláson lecsúszik a gyerekem egy lyukba, hogy fogja kihozni onnan a tolókocsis ovónő, tanító?

mocsokdream · http://negativ.blog.hu 2008.06.08. 11:26:22

sziasztok!

először off:
egy vizsgám van már csak hátra csütörtökön, tehát utána már lehet, hogy tudok írni, ha nem támad épen más dolgom.

Ehhez az esélyegyenlőség témához viszont most pár mondatban gyorsan hozzá szeretnék szólni. (kis anyázással)

Alapvetően itt a probléma valóban a felvázolt helyzetben gyökeredzik. Viszont kiegészíteném azzal, hogy csupán az egyetem, a tehetség a társadalmi hierarchiában jelent célt, eredményt. Ugyanis manapság a kézzelfogható, látható, bizonyítható eredményekre kapjuk fel a fejünket. És számomra ezek a dolgok az életben nagyon-nagyon másodlagosak. Sokkal kevesebbet hallunk a lelki oldal képviselőiről. Itt természetesen nem a papokra, az utcai térítőkre, meg az uri geller kiválasztottjaira gondolok, akik lelkükkel, meg más lelkekkel baszkurálódnak.

Elsősorban arra gondolok, hogy a hátrány nem feltétlen hátrányt jelent. Tehát ha vki mittomén szemétkupacra születik ózdon, vagy mittomén győrben, akkor ezektől a környezeti körülményektől függetlenül is ki tud teljesedni, tud szeretni, tud gondoskodni másokról, stb. Nem egyszer halljuk a kissé szlogenes gondolatot, hogy akik szegény családban nevelkedtek, azok jobb emberekké válnak.

Tehát az esélyegyenlőség lelki, spirituális értelemben megadatik mindenkinek.

Azt azért megjegyezném, hogy ha valóban az esélyegyenlőtlenség ellen harcolunk, akkor már egy másik szociális gondoskodásban a családdal is kell foglalkozni, mert elsősorban a családon belül nyomódnak el a tehetségek. És hát a probléma elfojtása mindig a gyökerestül való kiszakítással jár eredménnyel.

Mindenkinek minden jót, majd jövök :-)

mocsokdream

Metanis 2008.06.11. 18:06:29

HElló

Érdekességgel olvasom ezt a bejegyzést.Nem akarok kérkedni de ebben a témában nagyon jártas vagyok mert egész életemben a társadalmi egyenlőtlenségeken gondolkodok.Szóval ha egy ilyen témát akarunk boncolni akkor elsődlegesen a pszichológiai elemek elengedhetetlen.Mert ha egy gyermek egy szegény családban születik akkor a gyermek elsődleges felfogási elve a szülők mintája.Ez akkora hátrány hogy lényegében nincs példa a magasabb szintű gondolkodás megismerésére.És ha egyáltalán erre az útra tér akkor a család a közeg egyből lehurrogja, hogy hülyén gondolkozik és hogy ez marhaság.Már bocsánat de ekkora lelki terhet, nagyon kevesen képesek elviselni.Bár ezt leginkább elképzelni sem lehet mert nem éljük meg.Illetve ott van a többi tényező is.Mert a család után a baráti kör ami megint a család megítélésével történik."pl szegény család.nézz meg hogy beszél, milyen tanulatlan, de istenem hogyan is tudna tanulni ha egyszer befogják dolgozni és nem is engedik napi 20 perc tanulásnál többet" .Az ilyen bezártság után az esélyegyenlőség semmit nem ér.Csak olyan gyermekeknek segít ha segít aki már eleve azt látta a szüleitől hogy a két keze többet ér.Szóval az aki a témát elméletből akarja megoldani kizárva a szélső értékeket az max tanúbizonyságot tesz arról hogy menyire nincs ideje szegényebb esetenként kulturálatlanabb embereket családokat megismerni.
Sajnos az ilyen családok nagyon zárkózottak és meg is van rá az okuk mert az "okos" nép rendesen át is veri.

Szerintem az esélyegyenlőség nagyon el van baltázva.Azok a gyermekek akik 14 évesen már fejlettebb intelligenciát mutatnak mit ami elvárható tőlük, azok egyből le amortizálódnak mert olyan közegbe születek. Ezt pedig itt kell kezdeni mert ilyen korban fejlődik a személyiség és itt dönti el valaki menyire tud majd helyt állni az életben.

Egyszóval mind azok a tényezők ki maradtak amik szerintem elengethetetlen a témához.
Mert ha már embereket vizsgálunk illetve beszélünk akkor ne hagyjuk ki az emberi tényezőket illetve az oda vissza hatást sem.

van is egy példám

Van egy lány aki egy kicsit dagadt egy kicsit kevesebb a szókincse de lelkes.
Egszóval azoka gyííikok akik vannak.
Nem volt rendes ruhálya ilyen turkálós csak.
Az apja elhagyta fiatalon nagy válás volt így megviselte.
Sokat csúfolták mert nem volt elég nőies.
A gondolatai pedig nagyon remekek voltak, nagyon jó tanuló olvasott sokat az irodalmi könyvekből szorgalmas volt. Ez kitűnő táptalaj a feljebb emelkedésnek a szűlőktől. Ám de sajnos jött egy srác aki 6 évvel idősebb volt és 8 általánnal már dolgozott.
Annyira elvitte a lányt "16 éves korától ismert meg nagyábból e tájékon lett meg neki az első szexuális élménye is" a srác hogy most már egyáltalán nem hisz a gondolkodás erejében és nincs már egyébb célja csak hogy hamarabb kezdjen el úgymond felnőt életett.
gyermek ház család. na most ha nem találkozik a családja jóvóltából a sráccal mert a család egyűt akarta látni akkor most egy nagyon okos tervező vagy statikus lenne.De így csak egy szegény ember lesz aki munka hiánnyal és pénz hiánnyal küzd. Ha lett volna valaki aki hamarabb felvilágosítja az élet dolgairól egyszóval egy rendes szülő akkor teljesen más ember lett volna belőle.Más nő más gondolkodás más világ.Csupán egy szülő egy ember egy életkörnyezet választja el, hogy valaki vagy senki.