Negatív

A világ "miértjei" -re keressük a választ. Vitaindító rövidebb-hosszabb vezérfonálból kiindulva szeretnénk mindent megfejteni. Oldalunktól nem áll távol az emelkedettnek tűnő témák bolygatása sem, esetenként filozófikus tartalom is megjelenik. Talán az oldal jelszava lehetne a címben is szereplő Negatív szó is, ami kifejezi azt is, hogy nem vagyunk optimisták! Ebbe belefér a pesszimizmus és a realizmus, ami egybe is esik néha (sajnos). Olykor szomorú témákat ironikusan fejtünk ki, hogy ezzel viccessé és nyomatékossá tegyük azt.

Friss topikok

  • Jerome Moro: Nagativizmus – szüleim haláltáncára emlékeztet a szó. Anyám küldetésszerűen tagadott (negált, elle... (2012.02.05. 17:23) Konstruktív negativizmus
  • Felicitasz: Szerintem az anya és a gyerek érdekeit nem érdemes élesen elválasztani. Teljesen igazad van abban,... (2010.08.06. 22:34) Akik otthon akarnak szülni...
  • konnor: "Ugyanis ez a bajszos fiatalúr nem volt nagyszerű ember, de még csak jó költő sem (arról nem is be... (2010.03.18. 17:34) Petőfi Sándor, a legnyomibb, magyarnak tartott költő-szerűség
  • keksz*: Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudj... (2009.05.12. 12:07) Kire bízzuk a gyerekek tanítását?
  • vagy_-_vagy: Engedtessék itt meg egy önkényesen kiragadott idézet Kierkegaard eszmefuttatásából: "A nyelvben r... (2009.03.20. 17:45) Gyilkos szavak

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

ClustrMaps

Védjük az állatokat!

Kire bízzuk a gyerekek tanítását?

2008.12.26. 23:42 | keksz* | 16 komment

Ön tudja, hogy kire bízza az alsó tagozatos gyereke tanítását? Nagyon kényes kérdés, hiszen ez az a kivételes életszakasz, amikor a gyerek minden erejét mozgósítani lehet a tanulásra, ismeretszerzésre és képességfejlesztésre, és egyáltalán nem mindegy, hogy aki ezt a felelősségteljes hivatást választja, helyt tud-e állni ebben a bonyolult feladatban. A következőkben egy kétlépcsős úton bemutatok ezzel kapcsolatban pár problémát. Ha nem akar elszomorodni és kétségbeesni, ne olvassa tovább!

 

Első lépés: kik jutnak be a tanító szakra?

 

Igazából bárki bejuthatna, mert az egyik legalacsonyabb ponthatárú szak. Ez két tényezőnek köszönhető: egyrészt még mindig nagyon sok tanítót képeznek (jóval többet, mint amennyire szükség van), másrészt az érettségizettek zömének nem vonzó szak, ezért a rosszabb képességűek jelentkeznek ide (akiket máshova fel sem vennének, mert olyan rossz a tanulmányi átlaguk). Az alkalmassági vizsgák is csak a látszat kedvéért vannak kiírva, senkit nem utasítanak vissza (nagy úr ám a fejpénz). Az se tévesszen meg senkit, hogy sokan azt mondják, hogy gyerekkoruk óta tanítók akarnak lenni, ugyanis legtöbbször ők a legkártékonyabbak (mert a lelkesedésük nem párosul szakértelemmel). Fiúkat csak elvétve lehet találni az előadótermekben (pedig milyen nagy szükség lenne a korosztályban a tartással rendelkező férfi-modellre). Annál több szerencsétlen lányt, akiket otthon mellőznek vagy a csúnyaságuk miatt a társadalom nem fogadja be őket. Ők is problémásak, hiszen ők azért mennek erre a szakra, hogy majd a gyerekektől megkapják azt a szeretetet, amire mindig is vágytak (persze ahhoz nem értenek, hogy ők hogyan tudják hatékonyan átadni a személyiségüket; arról nem is szólva, hogy nem biztos, hogy egy sérült személyiségnek kellene annyi gyerekkel dolgoznia). Sokan pedig csak a diploma miatt választják a szakot (van olyan is, aki utálja a gyerekeket), sok a szakközepes buta liba. A helyzet reménytelen: ezekszerint bukdácsoló emberek fogják felkészíteni a jövő értelmiségét, tudósát, a potenciális tehetségeket. Lehet, hogy az ön gyerekében nagy tehetség rejtőzik, de vegye észre, hogy így sosem fogják kihozni belőle azt…

 

Második lépés: kik kerülnek a pályára?

 

A tanítói diploma megszerzése nem jelenti azt, hogy el is helyezkednek a pályán (hála istennek). Szerencsére lemorzsolódik a legalsó réteg (akik nem is akartak ezzel foglalkozni), és sajnos a legfelső réteg is (a legjobbak maradnak elméletet oktatni, továbbtanulnak mesterképzésen, más állást keresnek). Így marad a középső, szürke réteg. Jobb esetben elszántak (bár közepesen hozzáértők), rosszabb esetben nincs más választásuk. Így azok fognak a gyerekeinkkel foglalkozni, akik tanulmányaik alatt nem igazán értették meg, hogyan kell pl. a kommunikációs képességeket fejleszteni, csak a tanár jóindulata miatt kapták meg rá a kettest-hármast. Na meg azok, akik a négy év alatt végig kipuskázták, hogyan „működik” a 6-10 éves gyerek. Csak reménykedhetünk, hogy lesz annyi felelősségtudatuk, hogy ha gyerekekkel foglalkoznak, ismét előveszik a jegyzeteiket, hogy meg is értsék végre azt.

És még egy utolsó probléma, ami miatt a legjobb tanítók sosem fognak gyerekekkel foglalkozni (ők azok, akik a szomszéd kisgyereknek 1,23 perc alatt elmagyarázzák, amit a tanító néni 2 hónap alatt nem tudott átadni). Ez pedig a tanítók anyagi és társadalmi meg nem becsültsége. Könyörgöm, mikor fog egy tehetséges diplomás 80ezer forintos fizetésért éjszakákig gürcölni? Ezért nem vállalja el a hivatását egyébként az a pár fiú sem, akik végigcsinálták (hiszen nekik a családot is fenn kell tartaniuk valamiből)…

 

Csekély remény

 

Tehát a helyzet nem rózsás, de szerencsére mindig vannak kivételes példák. Minden iskolában akad egy-két kiváló pedagógus (de annál több kontár is). Én azt javaslom, hogyha a gyereket iskolába íratják, akkor elsősorban a leendő tanító(néni)t ismerjék meg! Mert lehet bármilyen modern technológiájú az iskola, de akkor is az számít, hogy emberileg mit kap ott a kiskölök!

 

Címkék: magyarország felsőoktatás gyerekek világ hiány pszichológia felelősség pesszimizmus

A bejegyzés trackback címe:

https://negativ.blog.hu/api/trackback/id/tr45843219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ingyenmedve 2008.12.27. 10:03:49

Például Bakura professzornak is tanítói diplomája van. Méghozzá a református tanítóképzés díszpéldánya.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.12.27. 14:37:47

Kedves ingyenmedve!

Sajnos (vagy szerencsére) nem tudom, ki az a Bakura professzor...

De köszönjük a hozzászólást, örömmel hallgatunk meg saját tapasztalatokat, véleményeket!

Üdv: keksz*

n0kedli 2008.12.28. 22:48:41

Ezredforduló környéke, délmagyarországi község iskolájának felsőtagozata. Srác az udvaron szünetben felkapaszkodik egy fa ágára. Tanár pár méterről ráordít: "Takarodjá' onnan, te kis hülyegyerek, vagy úgy fölrúglak, hogy a Szputnyiknak beköszönsz! A bundáskenyeret is infúzión fogod kapni, he!" (volt vagy egy vagon ilyen beszólása) Srác megijed, elkotródik, közben a tanár a mellette álló tanárnőhöz: "Ezekke' így kell beszélni, ezen a Rambo-nyelven, ezt látják a tévébe', ezen értenek." Tanárnő, őszinte csodálattal a hangjában: "Bizony, nem könnyű velük. De maga nagyon ért hozzájuk..."

Persze ennél volt sokkal durvább is, egyik tanító és tanár patológiásabb volt, mint a másik. A kedvencem az a vén fasz tesitanár volt, aki állandóan egy öreg elemes szokolrádióból hallgatta az Eiffel 65-ot vagy a fehér zajt és fogpiszkálót majszolgatott... Néha csak úgy belebokszolt hátulról egy-egy gyerekbe, aki az útjában állt, miközben ment a folyosón. Persze nem szólt rá egy kolléga sem...

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.12.29. 13:17:49

Nem semmi példák...Erről beszélek! Bár itt a nem-tanulható-nevelési-érzék hiányáról van szó. Ezek a "pedagógusok" vakon azt hiszik, hogy ezzel jót tesznek. És ez a legrosszabb, mert ezzel ártanak a legtöbbet.

A Rambó-nyelvű pedig elfelejtette, hogy a pedagógus feladata éppen az, hogy ezeket a hatásokat ellensúlyozza (pozitív mintával, értékekkel). Nem az a megoldás, hogy ő is lesüllyed, hanem az, hogy felemeli magához a gyerekeket. És itt vissza is jutottam az eredeti problémához: olyan pedagógusok jutnak álláshoz, akik nem rendelkeznek a megfelelő értékekkel, és így sosem lesznek példamutatóak a gyerekeknek. Az külön egy szomorú tény, hogy még fel is néznek rá a kollégái....

(megjegyzem, a legelvetemültebb felső tagozatosokkal is el lehet beszélgetni irodalmi nyelven, mély kérdésekről - csupán egy kis kitartás és jó pedagógus kell hozzá)

keksz* · http://negativ.blog.hu 2008.12.30. 23:01:01

Köszönjük! És örülünk, ha még több érdekes és tanulságos esetet ismerhetünk meg "belülről"...

sipike78 · http://www.szabolcsswift.hu 2009.05.07. 12:14:24

10 éve tanítok (egyetemi szintű végzettséggel). Foglalkoztam alsó tagozatostól 12. osztályosig mindenféle korosztállyal.

"megjegyzem, a legelvetemültebb felső tagozatosokkal is el lehet beszélgetni irodalmi nyelven, mély kérdésekről - csupán egy kis kitartás és jó pedagógus kell hozzá"

Aha. Te biztosan tudod. :) Ez egy-két alkalommal biztosan megvalósítható. De egy nap, egy hét múlva ugyanúgy előkerül a probléma, ha nem a gyökereinél ragadjuk meg és tépjük ki. Normális családi élet hiánya, a média befolyásoló hatása, az, hogy a tanár ma már nem tud egész emberként, mindent beleadva PEDAGÓGUS lenni, mert élni is szeretne egy cseppet, ha már erre a világra pottyant stb. Hosszú lenne kifejteni.

Ha pedig hosszú éveken, évtizedeken át tartó sziszifuszi munka, szájtépés eredménytelenségével szembesül valaki, óhatatlanul elfásul. A sorkatonáknak szerinted miért kellett leordítani a haját? Ők felnőttek voltak, aztán mégsem lehetett velük "irodalmi nyelven" elbeszélgetni. A gyerek számára az iskola börtön, a szülők többsége pedig már adja is alájuk a lovat a vitás esetekben. (Jogok és kötelességek , ugye...)

De bármelyik munkahelyet megnézed: ha nem hajtja a főnök ostorral a beosztottakat, szarnak a munkára. A gyerek pedig százezerszer rosszabb, kis ösztönlény.
---------------

A tanító szakos csajokról annyit: garantálom neked, hogy köztük vannak a legjobb nők a főiskolákon. Buta liba a felsőoktatás bármelyik területén található.

Sőt: az élet bármelyik területén.

hitbox 2009.05.07. 12:43:27

Kedves szerkesztők és látogatók!
Teljesen véletlenül tévedtem erre az oldalra, de rögtön elolvastam a fő cikket, amiben szerintem egyértelműen negatív színben tüntetitek fel a pedagógusok képzését. Elismerem hogy mind a pedagógusképzés, mind az egész közoktatás rossz irányba halad. De azért senki ne felejtse el, hogy amilyen könnyű bekerülni a pedagógusképzésekre, olyan nehéz is bennmaradni. Ezt általában nem hiszik el nekem az emberek, de ha belegondoltok, hogy mennyi mindent kell tanulnia egy leendő pedagógusnak...
pl.. az én szobatársaim mind annak készülnek és a magyar nyelvtani szabályoktól kezdve, kémién, fizikán keresztül a főiskolai matekig minden baromságot kérnek tőlük. Ami persze felesleges, de sztem jól mutatja, hogy általában csak azoknak a kezébe kerül diploma, akik ezeket mind végigcsinálják. Na erre általában az a reakció, hogy biztos csak kettesre tudják megcsinálni. Elárulom nincs sok különbség egyetemen kettes hármas meg négyes között. És akkor még a többi tantárgyról nem is beszéltem.Rengeteg órájuk van hetente és higgyétek el aki nagyon nem oda való az kihullik a rendszerből...
Részemről csak ennyi lett volna kösz ha valaki elolvasta. Kíváncsi lennék hogy mi a további véleményetek...
P.S.: Nézzük meg a dolgokat minél több szemszögből!
üdv.: Nóri

keksz* · http://negativ.blog.hu 2009.05.10. 09:28:51

sipike78!

Értetlenül olvasom a hozzászólásod. Különböző korosztályokkal foglalkoztál a leírásod szerint (ez alapján nyelvtanárra tippelek), tehát valamilyen pedagógus vagy a munkaköröd szerint. Viszont a szavaidból azt veszem ki, hogy nem tekinted ezt a hivatásodnak.

Igen, tapasztalatból tudom, hogy lehet velük kulturáltan beszélni. Csak emberszámba kell őket venni. Ne haragudj, de amikor azt írod, hogy "kis ösztönlények", akkor megértem, hogy neked miért nem sikerült rendes kapcsolatot kiépíteni velük.

A gond azzal kezdődik, hogy ez a hozzáállás a világhoz, hogy csak akkor érdemes bármit is csinálni, ha ostorral hajtanak. Megdöbbenve olvasom ezt egy pedagógustól. Ha ezzel a mentalitással tanítasz, akkor természetesen averzióval reagálnak a gyerekek.

Abban viszont egyetértek, hogy a másik nagy gond az, hogy az iskola börtönhangulatú. Ezen változtatni kell, nem vitás. De ez nem olyan lehetetlen feladat, mint sokan hiszik ("ez van, ezen nem lehet változtatni"). Persze ennek alapfeltétele, hogy a szakbarbár tanárok helyett olyanokra van szükség, akik elsősorban a gyerek személyiségét fejlesztik.

Egy kérdés: az az egyetemi diplomád egyáltalán valamilyen pedagógusi végzettség?

sipike78 · http://www.szabolcsswift.hu 2009.05.11. 11:19:17

"Egy kérdés: az az egyetemi diplomád egyáltalán valamilyen pedagógusi végzettség? "
Ami mögöttem áll: magyar-könyvtár szakpár elvégzése főiskolán, magyar szaké egyetemen + médiaismeret tanítása + újságírói ismeretek (150 óra).

Írtad, hogy a Nagy Könyv idején még középiskolás voltál, így max. 22-23 évesre saccollak. Én még csak egy tízessel vagyok több, de ezt a tíz évet hiperaktív tanár munkával töltöttem el (igazgatóhelyettes is voltam). Szándékosan nem "pedagógiai" munkát írtam, mert arra, sajnos, ma már tizedannyi idő sem jut, mint amennyi a mi tanárainknak adatott annak idején.

A problémával nemcsak a kezdő tanárok szembesülnek, hanem a 20-25 éve pályán lévők is! És ez már azért jelent valamit.

Úgy kerülnek fel iskolába 6-8 éves gyerekek, hogy nem tudnak cipőt kötni, nem tudják az angol vécét használni, nem tudnak evőeszközzel enni, nem ismerik a társadalmi érintkezés alapvető szabályait.

Az általános iskolásokkal otthon nem gyakorolnak, írás-olvasáskészségük így nem tud rendesen fejlődni, éjaszaka kint csavarognak, könyvet csak a kirakatban látnak.

A középiskolások zömét semmiféle erkölcsi vagy társadalmi törvény nem köti. Főiskolásként (vagy abba a korba érve) így válik lehetségessé, hogy rendőrt dobálnak és vernek meg, autót borítanak és gyújtanak fel. A másik réteg erőszakosdkodik, öl, lop, rabol.

Aki erre vetemedik, szerinted annak a gyereke később hogyan fog az iskola szigorú szabályrendszeréhez alkalmazkodni?

Megsúgom: sehogy.

Én ezt a tnévet már egy elit gimnáziumban kezdtem, itt azért másabb szelek fújdogálnak. De az iskolából kilépve ott a porbléma újból. Javaslm: te se dugd a fejed a homokba, és nehogy abba az álomvilágba ringasd magadat, hogy az iskola valaha is olyan lesz, ahogy te a tévében látod gyakorlóiskolákról vagy alapítványi/egyházi iskolákról forgatott dokumentumfilmeken vagy ahogy szerencsésebb esetben magad is tapasztaltad. Az a párezer közoktatási inztézményünknek csak töredékére érvényes.

sipike78 · http://www.szabolcsswift.hu 2009.05.11. 11:23:17

Bocs a gépelési hibákért. Rohanok órára. :)

sipike78 · http://www.szabolcsswift.hu 2009.05.11. 12:37:51

Ja, és mielőtt túl nagy feneket kerítenénk az ügynek: a legalapvetőbb bibi a rendszerben, hogy az iskolákat úgy minősítették át szolgáltató intézménnyé, hogy közben nincs a kezükben sok olyan eszköz, ami az igazi szolgáltató intézményeknek régóta alapvető segítségükre van.

Pl. a 30 oldalas házirendből (nem túlzás, nekem is volt szerencsém összeállítani egy EU-konform házirendet) egy oldal szól a tanulók kötelességeiről, 29 a jogairól. Ez nagyon nem kóser.
Egy üzletben ha szétver valamit a gyerek, megfgizettetik a kárt a szülőkkel. Iskolában nagyon sokszor lenyeli a fenntartó, mert ilyen meg amolyan okokból nem bizonyítható be, ki volt a tettes.
Hangoskodni, randalírozni, szabályokat be nem tartani sehol sem lehet a büntetlenség égisze alatt olyan mértékben, mint ahogyan iskolákban tapasztalható. És még sorolhatnám.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2009.05.11. 13:51:25

Elnézésedet kell kérnem a támadó hangomért, legutóbbi hozzászólásaiddal csak egyetérteni tudok. Azt az egyet azonban még mindig nem értem, hogy ezekkel (az amúgy szimpatikus) végzettségekkel mit tanítottál alsóban.

Én sem álomvilágból ismerem az iskolákat, személyesen látom a katasztrofális helyzetet. Alsósokkal és felsősökkel foglalkozom a közoktatásban, illetve felsősökkel és középiskolásokkal civil keretekben (művészeti és természetvédelmi programok során).

Valóban olyan problémáról kell beszélnünk, amely túlmutat az iskolák falain, és társadalmi gondokká nőtt. A ma felnövő gyerekeknek nincs kötődési pontjuk, szocializációs mintájuk, értékátadási forrásuk (illetve ha van, az csak rosszabb, mert az torz). Ezek következtében ne lepődjünk meg azon, hogy önállótlanok, nincs kritikai érzékük, nincs önreflexiójuk és azt sem tudják, milyen értékek közül választhatnak. Mindezek okozzák a tartás nélküli felnövekvő generációt.

Talán azzal vitáznék, hogy ez a jelenség társadalmilag öröklődik (tehát hogy az ilyen szülőknek ilyen gyerekük lesz). Ritkább példa, de azért ki lehet törni, ha egy megfelelő referenciaszemély (pl. egy jó tanár) vagy referenciatárgy (pl. egy film, egy könyv) elgondolkodtatja őt.

A demokrácia pedig önmaga paródiájává vált, hiszen az emberek úgy kapnak előnyöket/jutalmakat/elismeréseket/lehetőségeket (azaz jogokat), hogy azért nem tesznek semmit...

keksz* · http://negativ.blog.hu 2009.05.11. 14:01:39

Kedves Nóri (hitbox)!

Egyáltalán nem olyan nehéz bennmaradni pedagógusképző felsőoktatási intézményben! Igazad van, hogy nagyon sok és szerteágazó tárgyuk van, de a legtöbb nem lép túl a gimnáziumi követelményeket. Tehát aki megszerzi az érettségijét, az elvben (!) úgyis tudja ezeket. A gond csak ott van, hogy a legtöbbjük még az érettségit sem érdemelné meg. És belőlük lesznek a pedagógusok!?!?

Igaz, hogy sok órájuk van, de nem járnak be rá. Igaz, hogy sok tárgyon elbuknak, de következő évben kipuskázzák, és egy év csúszással ők is megkapják a diplomájukat.
Egyáltalán nem gyakori a szakelhagyás (főleg azért, mert ha ez nem megy, akkor a többi szak még ennyire sem fog menni).

Ráadásul csak a tematika támaszt ilyen szigorúnak tűnő elvárásokat. A valóságban nagyon sok tárgyból ajándékjegyeket kapnak (pl. "maguk pedagógusok lesznek, úgyhogy ismerik a motiváció fontosságát, ezért érteni fogják, miért adok mindenkinek ötöst").

A gond az, hogy nagyon rossz képességű hallgatók vannak ilyen szakokon....

sipike78 · http://www.szabolcsswift.hu 2009.05.11. 17:21:13

A tanítónénik megkértek, hogy ebből meg abból tartsak a kicsiknek előadással egybekötött könyv- és könyvhasználati órát. Felénk ennek kezd hagyománya lenni, elég sűrűn volt hozzá szerencsém. :)

A cigányoknál egy az egyben felmutatható az antikulturális öröklődés. Aki más mond, hazudik.

Egy hónapja egyik legnevesebb olvasászociológusunk is alátámasztotta ezt, saját fülemmel hallottam. De tapasztaltam is, mert néhány velem egyidős egykori hőzöngő bukott szamárnak nek már tanítottam a gyerekét. (Ők, ugye, nem 30-40 között vállalják az elsőt...)
Persze, van ellenpélda is, de nem az a jellemző.

De erről ennyit, részemről lezártam a témát.

keksz* · http://negativ.blog.hu 2009.05.12. 12:07:24

Az jó, ha van ilyen program már alsósoknak (bár nem értem, hogy a tanítónénik maguk miért nem tudják átadni a gyerekeknek a kapcsolódó attitűdöket)...

Gondolom Nagy Attila vagy Gereben Ferenc kutatásaira célzol. Valóban nagy az öröklődés, de ez nem genetikai kérdés, hanem környezeti! Szóval ez azért van, mert eredendően más a kultúrájuk (az is kultúra, csak más), és ennek ellenére rájuk akarják erőltetni azt, amit még a magyar gyerekek sem fogadnak be szívesen...

Szerencsére volt már ellenpéldám is. Felsősöknek vezettem önképzőkört, és egy intézetis cigányfiú is idekeveredett a Gagarin utcából :-) Három gumibelsőmbe került, de rá tudtam venni, hogy dolgozzon velünk. Persze azóta máshova került, és múltkor láttam, hogy a közös munkánk ellenére ugyanúgy züllik tovább :-(