„Miért nem pozitív?” – kaptuk már többször az ehhez hasonló kérdéseket a negativ.blog.hu oldal kapcsán. Ezért úgy érzem, én is egy kis magyarázattal tartozom (illett volna nekem is az első cikkeim között egyfajta „árszpoétikát” írnom). Szóval miért is kell negatívnak lennünk?

Azért, mert a pozitív jóval életképtelenebb a negatívnál. A pozitív ember kényelmesen hátradől a foteljában (van neki nem is egy!), és mindennel megelégedve nincs már mit tennie, csak nosztalgiázik a szép dolgokon és ellágyul a Jó látványától. Ő a Jón élősködik, nem tesz érte semmit. Éppen ezért felületes, kritika nélküli gondolkodása percről percre egyre jobban rozsdásodik, és ez egyenesen vezet az értelmetlen vegetálásáig.

Ezzel szemben a negatív ember fel-alá járkál a sötét szobájában, ahol nincsenek kényelmes fotelok (nem tudna a tükörbe nézni, ha egyszer is beleülne egy ilyenbe). Nyitott és érzékeny a világ, az emberek és saját maga minden rezdülésének, minden problémájának a felfogására. Ő sosem elégszik meg a jelenlegivel, tudja, hogy az lehetne jobb is. A tragédiája pedig az, hogy azt is tudja, hogy nem lesz jobb, de Sziszüphoszként mégis éjjel-nappal próbál ez ellen tenni valamit. Tevékenykedik, ez a lényege a negatív embernek: felismeri a problémát (ez minden újításnak, jobbításnak az alapja) és alkalomadtán tesz is ellene valamit (ha mást nem, leírja a hibákat, hogy más is foglalkozzon a kérdéssel). Ő a Jót szolgálja, és tesz is érte valamit: ő teszi le a Jó újjáépíthetőségének az alapjait. Lehet, hogy a munkálatokat nem ő végzi, de egyfajta magasrendű ellenőrként felügyeli azt. Így lesz a negatív emberből konstruktivista. Az is lehet, hogy egész életén át vért izzadva dolgozik (el is felejt elaludni, álmodni), és mégsem készül el a nagy építmény. De úgyis jönnek vízfejű pozitívok, akiknek ez is jó lesz. Szépen belakják és hagyják tönkremenni az építményt. Aztán egyszer egy kósza negatív vándor átutazóban észreveszi a problémát, letelepszik, és az egész életét rászánja a felújításra. És így tovább, és így tovább….

Összefoglalva:
A pozitív: passzív, élősködő, megelégszik a silánnyal is, langyos, lusta, nem gondolkodik
A negatív: aktív, építő, mindig jobbat akar, hideg is – meleg is, lelkes és kitartó, gondolkodik

Megjegyzés (2007.07.17.): Mivel erős asszociációs szálak vannak mindenki agyában a negatív-pesszimista-depressziós-morgolódós stb. fogalmak között, ezért felhívom a figyelmet arra, hogy el kell vonatkoztatnunk ettől. Mivel kozmikus nagyságokról beszélek, átfogóan értem a negatív gondokodást (nem apró kis döntésekben, hanem a világhoz való hozzáállásban), nem pedig az egyszerű hétköznapi viselkedésünkben (hangsúlyozom: itt viselkedést-nem-befolyásoló gondolkodásról van szó). Mindennapi életünkben törekedni kell a harmóniára, észrevenni a kis csodákat stb. Ez így van! De valahol mélyen ennek a negatív gondolkodás az alapja (és ez csak látszatellentéthez vezet, aminek az oka a fent említett megkövesedett képzettársítás: az embereket összezavarja, hogy egy kellemes állapotnak valami negatív dolog legyen az előfeltétele). Ezeket mindenki gondolja még át!