Nem is olyan régen láttam a 300 című filmet, amelyet egy barátom ajánlott. Szükség is volt az ajánlásra, mert másképp meg sem néztem volna. Teljesen korrekt történet, teljesen jó megoldások. Nekem nagyon tetszett főleg ez az agyoneffektelt látványvilág. Kicsit elgondolkoztam a film után. Ilyen kérdések fogalmazódtak meg bennem: Mit is jelent hősnek lenni? Hogyan lehet valaki hős? Ma miért nem születnek hősök?
Kérdést önmagában talán nem is lehet megválaszolni, ezért bátorkodom egy kicsit oknyomozásba kezdeni, hogy gyakorlatilag kielemezzem a hős jellemzőit. Mindenekelőtt ott kell kezdenem, hogy létezik filozófiai körökben a szubjektum és az objektum. Talán mindenki tudja, hogy mit jelent ez a két kifejezés. Nem meglepő kijelentés, hogy objektív értelemben mindig csak a dolgokról beszélünk, szubjektív értelemben pedig meglepő módon a szubjektumról, tehát a szubjektivitás a dolog. A hős tulajdonképpen egy filozófiai probléma, amit így filozófiailag kell megválaszolnunk, hogy értelmet nyerjen a „Miért van az, hogy olyan kevesen váltak hősként halhatatlanná, ha egyszer minden korban voltak hősök?” kérdés. Ezen belül is egy szubjektív probléma ugyanis az emberek elméjében él a hős emléke, mindenki érezheti, hogy a hőst nem a róla elnevezett ház, a róla készült szobor vagy könyv jelenti, hanem egy az emberek elméjében élő eleven kép, még akkor is, ha sosem látták az illetőt. Egy szubjektív probléma nem a dologra, hanem magára a szubjektumra vonatkozik. Egy hősnek vannak kritériumai, ezt talán nem kell részletezni. Egy hősnek van egy saját értékrendje, ami szerint cselekszik, van egy gondolati struktúrája, ami egészben van átgondolva, és egészben alkot egy teljes logikai egységet. Tehát felmerül a kérdés, hogy ezt a teljességet a szubjektum el tudja-e fogadni. Ez a kérdés annál is inkább egyértelmű, hogy egy normális emberszámba vehető egyén esetében a szubjektum parancsol tulajdonképpen az objektumnak. Ez rögtön egyértelművé válik, ha rájövünk arra, hogy a gondolkodás késztet minket cselekvésre, illetve az irányítja a cselekedeteinket. Így már érthető is lehet a dolog. Ha szubjektíven fogadunk el valamit, akkor azok vagyunk mi, mert az én lényegéhez kapcsolódik a szubjektum által elfogadott dolog. Jelen esetben hősből is csak akkor lesz valaki, ha az általa elképzelt erényrendszert szubjektíven, a szubjektumához kapcsolódóan el tudja fogadni. Az erényrendszernek pedig teljesnek, és mondanom sem kell, hogy erényesnek kell lennie. Ez egy kritérium, de ettől még nem lesz valaki hős, mert ezt el tudja érni bárki a világon, aki foglalkozik magával. Egy belső emberség szükséges, ami az erényrendszerben megfogalmazott értékeket képviseli. Ha valakit hősnek tekintenek, és a hősnek tekintett egyén nem képes szubjektíve azonosulni a hősisséggel, csak objektíve akarja elfogadni, akkor csupán nagyképűségről, nagyzolásról, nagypofájúságról van szó. Mondanom sem kell, hogy ezek negatív jelzők egy emberre nézve. Az előbb említett szubjektum-objektum hierarchia lényege a döntés. A szubjektum dönt, nem az objektum. A hős kritériumainak elsajátítása a szubjektum feladata. Egy fantasztikus tett is hozzátartozik a hős eszméjéhez. Általában a hősök olyan tettek visznek végbe, amiket más emberek nem vagy nem nagyon tudnának megtenni. Az objektum képviseli a szubjektumot.
Magyarra fordítva a dolgot (, hogy mindenki értse), és átfordítva a 300-ra. A mai világban nincsenek olyan kis különleges csoportok, akiknek vannak erényeik, akik ki tudnak tartani az elveik mellett, és szubjektíven magukévá tudják tenni az elveket, azt az eszmerendszert, amiben hisznek. Ez az egész pedig a tettben teljesül ki, hogy 300 spártai katona a vérét adja becsületéért. A mai világban kihalóban van a becsület fogalma. A mai világban a hős nem létezik, vagy ha létezik is, akkor senki sem tud róla, mert ma már nem az egyéni eredményekről, az egyéni érdemekről szól a világ, hanem a csoportokról, akikben nem egyének vannak, hanem tagok. Az emberi hátteret nehéz elérni, igazi tettek pedig nem léteznek, mert átértékelődött minden. De nem is kell foglalkozni az én érthetetlen hősképemmel, mert manapság új hőseink vannak, akik gyökeresen ellentétei az itt megismert, talán valódi hősképnek. This is Sparta!!!
