Mit jelent a halál a „valaki” számára?
A közösség számára a halál egy veszteséget jelent. De a mai világban valóban veszteséget jelent? Senkit nem érdekel a másik ember halála. Heidegger mondja azt, hogy amíg a halál más emberrel történik, addig mindig csak a másik ember haláláról beszélünk. Ha esetleg a mi halálunk vagy a rokonunk halálával kellene szembe néznünk, akkor egy pillanat alatt sajátunknak érezzük a dolgot, és a hirtelen számunkra semleges halál valóságossá, negatív dologgá válik. Eddig a heideggeri filozófia. Kicsit így érzi az ember, nyugodtan haljon meg bárki bárhol, az engem nem érdekel, de ha meghal a rokonom, akkor meg mindenkinek a kurva anyját. A gyilkosság is egy elfogadott dolog lett. Legfeljebb annyit mondunk róla, hogy „hogy tehetett ilyet?”. Ha valaki a halottal bármilyen kapcsolatban állt, az még többnyire veszteségként fogja fel a dolgot. Azért mondom többnyire, mert például valakit hidegen hagy a brazil gyerekek legyilkolása.
Az egyén számára a halál egy félelmet kelt, ha nem tudja elfogadni a dolgot. A legtöbb ember nem attól fél, hogy mi lesz a halál után, mert az majd kiderül, hanem attól fél, hogy itt kell hagynia az egész világot, minden szerettét, mindent, amit alkotott a világban. A számára is a veszteség a fontos. A saját életünket legtöbbször a sajátunknak érezzük. Ez hülye mondat, de így kell kijelenteni, hogy még egy fontosabb tartalommal bírjon. A mi életünk a sajátunk, nem másé. Ha ezt elveszik tőlünk, akkor a hozzánk legközelebb álló dologtól fosztanak meg minket. Az élet mindenki számára egy érzés. Mindenki számára más érzés.
Mit jelent egy gyilkos számára a halál?
Elvenni mástól az életet. A gyilkosságtól legtöbbször az ember valami jobb dolgot remél. Szerez pénzt, nem buktatja le a barátját stb… Ilyenkor nem gondolja át, hogy mit jelent az, hogy ölni. Az elsődleges cél érdekli, hogy milyen áron, az nem érdekes. Elképzelhető, hogy a cselekedet után tudatosul benne, hogy ölt. Elvett egy olyan dolgot, ami nem az övé, amit már nem tud visszaadni. Nem tudom milyen érzés lehet, mert még nem öltem.
Tételezzük fel a klasszikus Bűn és bűnhődésben megírt esetet, ahol Rogya egy olyan embert öl meg, aki megérdemli. És kíváncsi arra, hogy mi játszódik le a lelkében, ha szerinte jogosan cselekszik. Aki olvasta a regényt, az minden bizonnyal megérti ezt az esetet. Én most ezt az esetet gondolom tovább. Mi történik bennem, akkor ha egy olyan embert ölök meg, aki tegyük fel semmiféleképpen nem érdemelné meg a halált, és engem smmilyen cél sem vezérelne, csak az, hogy megismerjem a gyilkosság érzését. Én annak a híve vagyok, hogy át kell élni ahhoz, hogy véleményt alkothasson az ember. Ilyennek tartom a gyilkosságot is. Ezt a kérdést csak az tudná megmagyarázni, aki már így ölt. De ezekről az emberekről nem kapunk információt, mert a rendőrség, meg a bíróság rögtön életfogytiglanra ítéli őket, mondván, hogy teljesen céltalan volt a tettük. Ha valaki csak a napi bevételért ölt, azt lehet, hogy egyszer kiengedik a börtönből, mert hát meg volt a gyilkosságra az indoka. Aki ok nélkül öl, annak pedig nincs. Bizonyára vannak olyan emberek, akiket az ölés érzése érdekelt, és meg is tették azt. Bizonyára börtönben csücsülnek, vagy meg is ölték őket. Ők ismerik azt az érzést. Jól tudom, hogy valószínűleg sosem fogok embert ölni, de rettentően űz a kíváncsiság, hogy milyen ölni, és az ráadásul bosszant, hogy vannak olyan emberek, igaz csak kevesen, akik mindenféle cél nélkül öltek, és ők tudják, amit én nem. Nem fogok ölni, de ölni szeretnék!
