Kati odarohan Gáborhoz az iskolaudvaron. Nyolcévesforma gyerekek éppen a szünetben pihengetnek a friss levegőn. Néhány gyerek szaladgál, fogócskázik, de a legtöbben csak üldögélnek egyedül.
-Gyere labdázni! Most kaptam az új labdámat.
-Most nincs kedvem.
-De gyere már, annyira szeretnék veled játszani.
-Na jó megyek.
Elsétálnak. Labdázgatnak. Közben Kati mesél, de Gábor nem nagyon figyel rá.
-... és tegnap, amikor a bátyám festette az ablakot, véletlenül a fehér festék helyett a kékkel kezdte el festeni...
Gábor hallgatta a történeteket egymás után. Üres volt a tekintete, nem figyelt a lányra. A történetek végén alig érthetően csak ennyit nyögött ki, de ebben benne volt mindaz, amit érzett, vagy nem érzett. Ebben benne volt, hogy valami nincs rendben a világban:
-LOL.
