Nem, nem a legújabb történészeti, régészeti felfedezésről van szó, csupán az emberi műveletlenség egyik szélsőséges esetével állunk szembe. Ami önmagában még nem is akkora tragédia, hiszen ez így van rendjén: vannak okosabbak és vannak kevésbé azok (itt most nagyon visszafogtam magam, hogy nehogy más kifejezést használjak, de igény szerint behelyettesíthető a barmok, buták, vegetáló szarkupacok vagy ezek durvább változatai – keksz*). Kölcsönösen feltételezik egymást, mert az előbb említett (és sokféle jelzővel illethető) csoporthoz viszonyítva érnek többet az értelmesebbek. Ez tiszta. Mi akkor hát a bajom ezzel? Az, hogy felborult az egyensúly, és nem úgy működnek a dolgok, ahogy kellene. Az, hogy a buta emberek tömege ahelyett, hogy egy szakmát alaposan és becsületesen (!) kitanuljon, felsőoktatási babérokra tör! Egyetemek és főiskolák vannak megtömve ilyen emberekkel. Mert hát ugye a fejpénz miatt mindegy, hogy ki jön, csak meglegyen a maximális létszám, ami után a felsőoktatási intézmény bezsebelheti a maximális támogatást… És még az se számít, hogy azokra a szakokra, amelyekre felvesznek ennyi embert, egyáltalán szükség van-e (ld. a többszörösen túlképző, népszerűbb szakok)…

Így hát érdekesebbnél érdekesebb emberek kerülnek be a tudás „fellegváraiba”. Persze ott úgy viselkednek, mint a felsős osztálykirándulók egy unalmas múzeumlátogatáson: néha-néha körbenéznek (=bejárnak egy-egy előadásra), de igazából azt várják, mikor mehetnek már ki innen (=megkapják a diplomájukat és hurrá, már ők is értelmiségiek – a baj csak az, hogy az értelmiségi lét nem csak papír kérdése), hogy este jól berúgjanak (=hogy este jól berúgjanak – azért van, ami teljesen megegyezik). Már alapból azt sem értem, hogyan tették le az érettségit (bár most, hogy láttam az idei feladatsorokat, ez egy kicsit érthetőbb). És vajon az a tudásuk ér-e valamennyit, tudják-e a valóságban alkalmazni? Például mindenkinek kell történelemből is érettségiznie, mégis megtörténhetett a következő eset egy egyszerű, kreditgyűjtő tárgy vizsgáján: egy lány (vagy valami olyasmi…) „B” csoportot kapott, és a görögök kultúrájáról, technikatörténetéről, életmódjáról kellett írnia szabad esszét. Ő a következő címet adta neki: „A görög piramisok”. Szép kis esszé lehetett, kár, hogy nem tették közszemlére (akár tudományos forradalmat is elindíthatna…). De a magyar felsőoktatás sírva-nevetése még csak most jön: ÁTMENT 2-essel!!! [No comment] Ja, és megünnepelték a nagy eseményt, ahol szerényen közölte, hogy piszok rossz témát kapott, de szerencsére sokat tudott rizsázni…Ezaaaz, ilyen emberekre van szükség a magyar felsőoktatásban, a tudományos életben, cégek vezérkaraiban, a közigazgatási hierarchia magasabb beosztásaiban stb…

A kulturpubertások parkolópályázási jelenségéről már írtam, itt csak annyit hivatkoznék, hogy teljesen fölösleges és ártalmas, hogy az ide nem illő egyének diplomát szerezzenek. Miért nem maradnak otthon, és sajátítják el a családi szerepeket (ezért lesznek pocsék házastársak, szülők stb). Vagy kapcsolódjanak be a munka világába, úgyis annyi hiányszakma van (azoknak legalább csak el kell sajátítani a fogásait, és művelni azt). Vagy ma már ciki valódi szakmákat űzni, amire tényleg szükség van (pl. fodrász, eladó, kertész, pék, cipész…)? Ma már trendi valami túlbonyolított szakon diplomát szerezni, és azzal elmenni fodrásznak, eladónak, kertésznek… Mert csak a legjobbak művelhetik választott hivatásukat, legalábbis remélem (tudom, tudom az ismeretség, kapcsolatok, protekció…)

Persze az ilyen emberek (?) általában nem is akarnak a választott szakukon továbbdolgozni. Megszerzik a diplomát (valahogy…), aztán elmennek valami hülye cég területi képviselőjének, stb. De ezen ne csodálkozzunk, amikor a pályaválasztási indokok között ilyenek szerepelnek: itt alacsony volt a ponthatár; a faterom azt ígérte, vesz egy kocsit, ha valahova felvesznek; mittudomén; anyám mondta… (hátaztakeservesmindenit! Éljen a hivatástudat!). A viselkedésükre pedig azt az indokot adják, hogy egyszer egyetemista az ember (ha-ha, lájflónglörning van, öcsi! Egyébként meg nem kellene, hogy általános dolog legyen az emberek életében az egyetem/főiskola. Ez csak pár ember kiváltsága, akik a legalkalmasabbak erre.), egyszer van ilyen szabad élete (Tudod mit? Maradj is szabad ember, nehogy egy szegény gyereknek ilyen apja/anyja legyen, aki 30-40 évesen is visszasírja a bulizós időket, és sajnálkozik, hogy már nem szabad ember!). Szerintem meg egyébként a szabadság az mindig felelősséggel is jár (ha szabad vagyok, becsüljem ezt meg, és tudjak alkotó módon dönteni, választani az előttem álló utak közül…ha már egyszer szabad vagyok…)

Mottó: „Mindenki a saját teljesítménye alapján ítéltessék meg!”

1. ábra

A képen Hutkai Brigitta, Miss Universitas 2007 látható. A legszebb (?) és
legokosabb (!) hallgató és két udvarhölgye egy interjú során azon vihogtak, hogy nem ment nekik az IQ-teszt, ezért összedugták a fejüket, és titokban közösen oldották meg…

Személyes megjegyzés: Na ez az a kép, amit ha meglátok, elmegy a kedvem az egész magyar felsőoktatástól…