…- Akár ezt is mondhatnánk, de mire alapoznánk ezt? Lenne értelme? Jobb lett volna nekünk Koppánnyal? Hatalmas vitákat vált ki még ma is a több, mint ezer éve történt esemény. Komoly történészek is egymásnak esnek ebben a témában. Nézzük meg az akkori viszonyokat!
---------------------------------------------------------------------------------------
1) István:
Eltelt száz év, és még mindig nem rendeződtek a viszonyok. Istvánnak az a koncepciója, hogy mivel mindenki a kereszténység útjára tévedt, ezért a mi országunk fejlődése is biztosítva lenne, ha csatlakoznánk ehhez. Önálló törzsi törvények uralják a világot. Ezt kell rendszerbe szedni. Természetesen a nép eddigi szokásait ez igazában szétzúzza, tehát csak véresen teheti meg az általa elképzelt rendszer megszilárdítását. Az „ellenzék” pedig ezt nyugodtan kihasználja. Istvánt azért tartjuk nagyra, azért tartjuk a magyarok egyik legnagyobb emberének, mert ezt a ma ismert rendszert meg tudta teremteni, igaz véres eszközökkel.
2) Koppány:
Koppány az ősmagyar, az akkori magyar erények képviselője. Csupán azt szeretné, hogy az eddig megszokott törzsi rendszert megtartsa. Igaz, hogy tulajdonképpen a nyugati kultúra ellen harcol, ami előbb vagy utóbb bekebelezett volna minket is, de az ősi törvényeket, a hagyományokat, a szokásokat, az ősi rendszert akarta megtartani. Szabadságot akart a népnek, nem holmi mástól való függést.
Eredmény: EZ
Nos akkor szemben áll egymással a változást sürgető István és a konzervatív Koppány. István gyakorlatilag a történelemre alapuló magyarság-tudatot el akarja törölni, ugyanis egy olyan gyökeres változtatást akar eszközölni, hogy az gyakorlatilag mindent megváltoztat. Koppány a változást mellőzni akarja. Végül István nyert, és Koppány négyfelé kényszerült. Most már tudjuk, hogy István jól döntött a társadalmi, politikai ügyekben, mert látjuk, hogy a történelem úgy alakult, hogy a keresztény Európa nem viselte volna el a pogány Magyarországot. De akkoriban ez egy borzasztóan nagy rizikófaktorral rendelkező döntés volt. Teljesen máshogy is alakulhatott volna az egész történelem, és mi van akkor, ha megszívjuk? Így is sokszor megszívtuk már, de most arra gondolok, hogy a társadalmi berendezettségünk nem került az istváni fordulattal nagy veszélybe. István kezében volt egy nép és az ország sorsa, és ezzel játszott. Hát nem nagy kegyetlenségre vall? Egy ország jövőjéről ilyen kockázatos döntéssel dönteni merő vakmerőség. Mellesleg ha a népet egészként fogjuk fel, akkor elég szabadságkorlátozott lett a többi néphez képest.
Még egyszer: A végeredmény akkor kétséges volt.
Ha így nézzük a dolgot, akkor tulajdonképpen kialakul két magyarságkép. Van egy istvánelőtti, és van egy istvánutáni. A különbség az alapvető magyar kultúra megváltozásában van. Arra vagyok kíváncsi, hogy akik nagymagyarságukban hisznek, azok hogy vélekednek erről a kérdéskörről, mert szerintem igen nehéz felfogni ezt a két szinte ellentétes magyarságot. De nyílván a legkézenfekvőbb a hozzánk közelebbit előnyben részesíteni, mert ezt ismerjük, a másikat kevésbé. Ha a közös történelmünkre hivatkozunk a magyarságtudatunkban, akkor érdekes a kérdés. Most akkor a magyar az pogány is meg vallásos is? Egyszerre vagyunk vandálok és értelmes polgárok? Persze nem... Ezért szerintem maga a magyar egy igen abszurd, paradox fogalom.