Mostanában nagyon felkapott ügy az otthonszülés. Nos lényegében ebben az esetben arról van szó, hogy a szülő(k) valamilyen indíttatásból kifolyólag nem egy kórházi szobában, nem is egy magánrendelői helyiségben hozzák világra gyermeküket. Nyílván azért érdekes ez számunkra, illetve a legtöbb ember számára, mert a megszokottól eltérő, nem szokványos eseményről van szó, és hát különlegesnek érzik az emberek, vagy legalábbis több figyelmet szentelnek rá, mert más.
Eme kis írásban egy véleményt látunk az otthonszülés mellett. Gyorsan nézzük is meg, hogy mire alapozódik a vélemény. Ha ezt a rövid kis írást végigolvassuk, rögtön látjuk, hogy semmire. Semmi olyanra, ami esetleg döntően embereket győzne meg. Az egyedüli „érv”:
„Talán ha majd nem anyagi és egyéb számtalan érdek kerül előtérbe ha majd az emberek megértik mit jelent a szabadság és ennek tiszteletben tartása, a másik Nem nem korlátozása, a lehetőségek kiterjesztése egy másabb és tágasabb térben és ha a nők végre megtanulnának nem félni és bízni önmagukban inkább mint ezerféle ember ezerféle véleményében ha az ember végre ismerné önmagát és az eredetét akkor talán lehetne itt erről érdemben beszélni.”
Az érv az emberi szabadság oldalán egy bizonyos hit valamilyen futurisztikus misztikumban. Ti.: Hol beszélünk a másik nem korlátozásáról? (Nyílván a nőkre gondol. Így is mindenki ott szül, ahol szeretne. A sok ellenvélemény nem korlátozást jelent.) Az ember eredetének megismerése? Az emberi önmegismerése?
Tehát annak, aki ezt írta, van hite. Ezzel semmi baj sem lenne, mindenkinek van, és kell hogy legyen hite. Azzal sincs semmi baj, hogy mindenkinek saját véleményt kell formálnia, nem pedig „ezerféle ember ezerféle véleményét” tenni a magáévá. De van benne egy logikai ugrás, amit egyszerűen nem lehet megfejteni. Akkor érthetjük meg csak az az ő érvelését, ha végre megismernénk önmagunkat és az eredetünket. Magyarul: Ez az emberi rohadtul felsőbbrendűnek érzi magát, és rohadtul nem hajlandó semmilyen ellenvéleményt még meghallgatni sem, mert mi még nem értük el az ő szintjét. Az egészben ez a misztikum: „S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság!"” Akárcsak Vörösmarty ő is körülbelül ebben hisz. Tehát olyan dologban, ami nem lesz. Majd szóljatok, ha mindenkinek ugyanaz lesz a véleménye…
De nem szabad elfelejtenünk, hogy tiszteletben kellene tartani mások véleményét, mások hozzáállását a dolgokhoz. A hit az egy tiszteletbeli dolog, és mindenkinek megvan a sajátja. A hit nem magyarázható, nem logikus, és nem tudni, hogy valójában mi van mögötte. Ezért az én reakcióm erre a véleményre ebben a formában, ahogy leírtam, teljesen jogtalan. De ugyanakkor nem szabad még azt sem elfelejtenünk, hogy itt egy ember hite nemcsak a saját életére hat, hanem az otthonszülés esetében legalább még egyre. És ez a plusz egy nem más, mint a gyermek. A szülés esetében az anya dönt, viszont a saját komfortérzete, hite mellett a gyermek érdekeit is szem előtt kell tartania. Mindezt pedig úgy kell megtennie, hogy ne szubjektív, a hite mellett érvelő indoka legyen, hanem a gyerek szempontjait figyelembe vevő. Fontos dolog a hit, ezt elismerem, de van a véleményem szerint egy még fontosabb dolog, ami a szeretet. Nyílvánvaló, hogy a leendő anya a legjobbat szeretné a gyermekének, és a hite szerint a legtöbbet szeretné neki nyújtani, de ebben az esetben az egészség a legfontosabb dolog. Mert a születéssel az újszülött belekerül ebbe a világba, de még nem tud kommunikálni, az egyetlen „kommunikációs képessége”, hogy meg lehet vizsgálni. Az állapotjelző pedig az egészség. Bármilyen is a hite egy várandós asszonynak, bárhol szeretné is megszülni gyermekét, át kell váltania objektív szemléletmódra, ami jelen esetben a statisztikai adatok figyelembevételét jelenti. A statisztikai adatok pedig az egészséges, komplikációmentes szülésekre vonatkozzanak. A sikeres szülés utáni nevelésnél pedig hasonló kérdések is felvetődhetnek, de az már nem tartozik ebbe a problémakörbe.
Aki otthon akar szülni, az jól gondolja át ezeket, és csak utána döntsön!