A nagy port kavart, és elhíresült cikkem („A magyarságtudat-nélküliségemről”) kommentjei közt kibontakozó vitában több hozzászólásomban hozzáfűztem a bejegyzésemhez, kiegészítettem azt. A negativ.blog.hu szerkesztőjének (mocsokdream) kérésére egy külön posztban összefoglalom a fontosabbnak vélt hozzászólásaimat, hogy teljesebb legyen a kép (és újabb vitákra adjon okot…). FIGYELEM!!!! Ez a bejegyzés nem önmagában értendő, hanem szorosan kapcsolódik az előzőhöz. Aki azt nem olvasta volna, most tegye meg! Én pedig pontokba szedve közlöm a véleményeimet:
0, Bevezető:
Próbáltam végiggondolni a kritikákat, és sokban találtam hasznosítható ötletet. Volt, ahol én tévedtem, vagy csak nem fejtettem ki tisztán a véleményem. Volt olyan is, ami személyes és szubjektív a véleményem, és más másképp gondolkodik erről. Miért ne lehetne többféleképpen hozzáállni egy-egy részlethez? Miért hiszik azt olyan sokan, hogy csak az ő véleményük az igaz, a szent, a kinyilatkoztatott Igazság?? Ha én elfogadok más nézőpontokat, esetleg kulturáltan vitázok velük, miért nem vagy képes te is erre?
Közben rájöttem: a téma túl személyes, nagyon sokan személyesen érintettek benne, és mindenkit berögzült érzelmek vezérelnek (igen, egy picit engem is!!). Ezért sosem fogjuk egymást meggyőzni. De ne is ez legyen a cél, és főleg ne olyan „vadhungarista” szitkozódással, mint ami itt van. Természetesen, akit felháborít a cikk tartalma, vagy a személyem, ontsa csak magából a villámait. A tett és a gondolat jellemez minden embert (és nem a származása, rassza vagy a születése előtt eldőlt dolgok).
Egyébként ez a cikk alapgondolata is. Néha muszáj újból elolvasnom a bejegyzésem, mert egyesek annyira kiforgatják a tartalmát, hogy olyat is beleképzelnek, ami nincs is benne. Sőt! Én egy szóval sem állítom, hogy bajom lenne a magyarokkal általában (bár rengeteg pocsék magyarral igen), hogy nem vagyok büszke rájuk, hogy keveset érnek. Csupán azt próbálom kifejteni, hogy nem többek, mint bárki más, csak azért, mert magyarok (avagy mert gondolatilag és eszmeileg elkötelezettek ilyen magasztos fogalomnak, mint „haza”). Sokféle ember van. Persze nem egyenlők mind… Ez hazugság lenne. De nem is születésünktől függ, mennyit érünk, hanem attól, hogy utána hogyan bánunk az értékes és egyetlen emberi életünkkel. Ez az én szubjektív véleményem…
Hogy miért támadnak oly sokan? Mert túláltalánosítanak, sztereotipizálnak engem. Egyfajta kulcsinger egy-két szavam, ami azonnal agressziót vált ki belőlük (végig se gondolják a kérdést). Ez szinte az állati ösztönök szintjével egyezik meg (stimulus-response, inger-válasz).
HANGSÚLYOZOM, EZ AZ OLDAL EGYES KÉRDÉSEK KULTURÁLT VÉGIGGONDOLÁSÁRÓL ÉS MEGVITATÁSÁRÓL SZÓL!!!!
Nem próbáljuk meg másokra ráerőltetni a gondolatunkat. Sőt, örülünk, ha valaki rávilágít a kérdés egyéb nézőpontjaira.
Mint ahogy teszik itt sokan, akiknek köszönet ezért a nyitott és elfogadó kapcsolatáért. Nekik ajánlom, hogy olvasgassák a többi cikkünket is, és szálljanak be a vitába. Szükség van rátok!
I, Politikai függetlenségemről:
Már elmondtam többször is, de úgy látszik, még párszor szükségem van rá. NEM vagyok elkötelezve semmilyen politikai eszme iránt, a gondolataimat nem határozza meg egy párt ideológiája sem (sokaknál viszont a kedvenc pártjuk tévében vagy személyesen hallott beszédeit olvasom vissza). Igaza van annak, aki azt mondja, hogy nincs a cikkben egyedi vonás, hiszen mások is gondolkodhatnak így (ettől ez még nem pártpolitika, kedves észlények, akik nem értik meg a sorok elsődleges jelentését sem!!). De az én véleményem, ami olvasmányaim, látott élményeim, személyes beszélgetéseim után levont következtetésekből áll össze. És könyörgöm, ne keressünk benne aktuálpolitikát, hiszen itt általánosabb kérdésekről van szó.
Nem is konformitásból, és szolgaságból írtam le a sorokat (főleg nem megrendelésre – ezt az ötlettelenséget…). Ha annyira a divatos irányzatokat követném, nem mertem volna megírni ezeket a gondolatokat, mert nem akarnék kilógni akármelyik sorból sem (akkor próbálnék féreg módjára mindenkihez alkalmazkodni). Ebbe nem gondolt bele a kedves kritizáló??
II, Élősködő vagyok-e? Miért nem költözöm el?
Szomorúan olvasom egyes sorok között, hogy nemkívánatosnak tartanak az országban (egyesek ennél tovább mennek – ki akarnak irtani a világból). Nehogy azt higgyétek, hogy az egérlyukamban bujkálva, csak „kóros daganat vagyok az országon”. A magyar államot fogom szolgálni (függetlenül a vezetésétől). A munkámmal és a civil értékteremtő tevékenységemmel is. Persze szándékomon kívül, ugyanis az egyes egyénekért akarok tenni, de hát ugye ezzel az államnak is jót teszek. Ráadásul ez egyfajta szerződés is. Én is adok (munkám, adóm, energiám, szakmai értékeim) az államnak, és cserébe kapok vissza földet, nyelvet, biztonságot, feladatátvállalást. Ezért nem élősködöm rajta. Állampolgár vagyok (és ezen a ponton tudok úgy tartozni egy 10 millió fős csoporthoz, mint egy nagyobb munkahelyhez). Én teszek érte valamit, építem, jobbítom. Így lesz jobb ez az ország (úgy gondolom, én jobban építem, mint azok, akik csak vádolgatnak engem azzal, hogy én bomlasztom az ország épülését. Ez hülyeség!!). Lehet, hogy önző szándékból teszek bármi jót is, és egyesek szemszögéből igaz az is, hogy erkölcsileg demoralizálom az országot. Amennyiben az az erkölcsök netovábbja, hogy nemzeti öntudattal cselekszem. Na, én pont ebben nem hiszek. Én általánosabb emberi értékek alapján akarok tevékenykedni.
III, Az értékekről:
Külön blogbejegyzést érdemelne a kérdés, itt csak annyit említek, hogy tévednek azok, akik azzal érvelnek, hogy minden értéket elutasítok, nem tudok a családhoz kötődni. Ők olvassák el még egyszer a cikket, és ne azt lássák, amit látni szeretnének, hanem ami le van írva!! Ugyanis kifejtettem, hogy a család, a munka, a szerelem, a barátság, a hobbi, a gondolkodás mind-mind alapvető érték, amik nélkül nem lehet teljes életet élni! Én általános emberi értékek szerint élek, persze van magyar érték is ebben (ez is része az egyetemes értékeknek, hiszen abból fakad, esetleg specializálja azt). Én azt nézem, mi az érték, nem azt, hogy az magyar vagy univerzális-e. Bár ez is szubjektív dolog, kinek mi az érték. Egy biztos: akik ezt hangoztatják (mármint, hogy szarok a magyar kultúrára), nézzék meg az írásukat, mennyire értékes magyarsággal fogalmazták meg. Na ez a szégyen, öcsém, hogy amíg te engem szidsz, és végiggondolatlanul magyarság-ellenességgel vádolsz, én jobban tisztelem a nyelvünket, mint te. Nem szarok mindenre, ami magyar, csak nem tartom többre más dolgoknál. Nem ennek a faktornak az I/O állása dönti el bárminek az értékét. Nem tudod ezt fölfogni???
IV, Sztereotipizálok-e én is?
Igen, sajnos. De hogy ne tenném azt, amikor kételkedő ötleteim papírra vetésére azzal reagálnak a „vadhungaristák”, hogy megfenyegetnek (különböző oldalakon már gyűlnek a vadak, s karmukat élesítik). Éljen Magyarország! Éljen az ilyen hülye magyarok által felvázolt ideális állam! Megfélemlítés és agresszió? Hmmm…Szép volt fiúk/lányok!
V, Kell-e bárkihez is kötődni?
Az tény, hogy az ember társas lény, de ne feledjük, hogy egyének között óriási eltérések lehetnek a kötődéseket illetően. De hová érezzék magukat tartozónak? Nagyon kényes kérdés, hiszen nem muszáj valahová is tartozni (amit referenciacsoportként magunkra vonatkoztatunk). Persze egészen más kérdés a csoport-tagság. Hiszen csoportoknak állandóan tagja vagyunk, kölcsönös függőségben vagyunk, hat a viselkedésünkre (család, munkahely, érdeklődési kiscsoportok, utazóközösség…). Ezek olyan emberek, akik valós kapcsolatban állnak egymással. Itt én is úgy gondolom, hogy alkotó módon kell élnünk, kerülni a konfliktust, kedvesnek lenni a másikkal, segíteni neki stb. Még a lokálpatriotizmus is belefér, hiszen valódi kapcsolat van még egy kisváros lakói között is (bár a legideálisabb helyzet egy falu, ahol tényleg tudom magam odavalónak, hasznosnak érezni). Itt fizikailag tartozunk valahová. Ha pedig eszmeileg akarunk tartozni valahova, akkor az csakis ennyire univerzális csoport lehet, mint „emberek”. A kettő közötti nemzet nekem valahogy túl lagymatag.
Az eszmerendszer és világnézet alatt nem politikai eszméket értek, hanem emberi értékeket. Olyan értékeket, amelyek összeköt(het)nek két embert. És itt jutunk el az én személyes érzésemhez: én csak két ember között tudok igazi kötődést érezni. Két ember, akik egymást választják (nagyon fontos!) azok közül, akikkel lehetséges ez. A szerelem és a barátság. Nekem is jó másokkal lennem. Valódi kapcsolat okozhat csak testvériségérzést, nem pedig távoli közös rokonság (az csak az ember fejében van).
VI, A kiválasztott képek:
Nem kell keresni összefüggést a két kép között (persze mi nem fogjuk bakanccsal megrugdosni azt, aki talál). Két külön bekezdéshez tartoznak (igaz, ugyanahhoz a cikkhez). A második kép csak egyszerű illusztrálás azokról, akikről abban a részben beszélek. Kényesebb az első kép, több leszólás is jött azért. Azzal csak azt akartam sugallni, hogy hova vezethet az ilyen gondolkodás, mint a túlzott magyarságtudat. Az egy gondolatnyi továbbvillantása a tárgyalt téma lehetséges következményeinek. Ennyi, nem több (nem magyarokat akartam ábrázolni, csak egy általános jelenséget – jobb lett volna időben és térben távolabbi képet választanom…)
VII, Individualista vagyok-e?
Igen, szerencsére. Tudom, hogy egységben kellene lennie a személyes és társadalmi életemnek. Mindkét oldal veszélyes: vagy falanszterben élünk (túlzott szocializáció), vagy túl anarchista világban (túlzott individualizáció). Tisztelet annak, aki a kettőt egyensúlyban tudja tartani, én személyiségemből fakadóan nem vagyok erre képes. Önző és egyénközpontú vagyok. Ez az oka a magyarságtudat-nélküliségemnek is. De ez véd meg mindenféle kollektív bűn elkövetésétől. Én minden embert egyesével vizsgálok meg, próbálom nem elítélni magamban a csoporttagsága alapján. Ez kellően fejlett gondolat, szerintem. Az erre képes embereknek viszont kötelességük magukat minél tökéletesebbre fejleszteni, és a kialakult tudását az emberiség javára bocsátani (a legnagyobb zsenik, filozófusok, művészek közt is dominálnak a szélsőségesen individualisták). A felsőbbrendűségi tudat fogalmával viszont ne dobálózzon senki, mert elég veszélyes. De ha már ismét a kritikánál tartok: ha ennyire túlindividualizáltnak tartotok, akkor ez hogy illeszthető össze azzal a politikai irányzattal, amelyik a társadalom közös építését tűzi ki célul (márpedig ezzel is alaptalanul vádoltok)?
Megjegyzés: itt letiltottuk a kommenteket, folytassa mindenki az előző cikknél. Köszönöm! S mivel ez a téma csak egy volt azok közül, ami foglalkoztat bennünket, így holnap már teljesen új területre evezünk át. Viszont senki ne hagyja abba a kommentelést! Folytassuk itt is és a többi cikkben is a kulturált vitázást, beszélgetést!
Olvassátok a negativ.blog.hu –t!!!
