Ez a kép úgy önmagában bemutatja a politikának a néphez való alkalmazkodását. Természetesen nem kis iróniával fűszerezve. Nézzük meg a képet jobban. Egyértelműen leesik, hogy a fő téma egy 2D-s figura, aki tulajdonképpen tüntet egy 3. vagy esetleg egy magasabb számú dimenzióért. A tüntetése értelmetlen. A tüntetése eredménytelen lesz minden bizonnyal. A mai világban, a mostani Magyarországon az emberek kimennek tüntetni, de egy idő után megunják, ahogy fletó is mondta, és hazamennek. Kimennek gyakorolni az alkotmányos jogaikat, sokan némán nyílvánítják ki véleményüket, okan pedig ordibálva, mindenki a maga módszereivel. De hiába ordibálnak, hiába tüntetnek, a politika az egészre szarik, ahogy kell. Egyedül az érdekli a politikusokat, hogy megszavazzák őket, utána a lehető legtöbbet zsebre vágják, utána a lehető legrosszabb állapotba hozzák az országot, ha esetleg az ellenzék kerül legközelebb hatalomra, akkor legyen mit fikázni. Értelmetlen minden emberi véleménynyílvánítás, minden demokratikus szavazat, minden demokratikus többség, mert sokszor hát az egység dönt, a többség nyal című vígeposz működik. Persze always look on the bright side of life, de itt se a habos oldalát, se szaros oldalát nem lehet nézni az országnak, mert senkit sem érdekel. A nemtetszés, vagy a tetszés éppúgy nem érdekel senkit, mint ahogy az egyik szegedi utcában felfestett néma tüntető néma tüntetése, aki bár tudja, hogy nem lesz soha többé egy tizeddel sem több dimenziója, mégis kiáll és tüntet egy abszurd dolog ellen/-ért, és senkit sem érdekel, az élet megy tovább...