A tudomány ártalmas és felesleges
2007.06.20. 11:44 | mocsokdream | 2 komment
1) Ez az első pont nem lesz újdonság annak, aki egy kicsit is foglalkozott már az evolúcióval. A tudomány fejlődése kiszolgálja az embereket, bizonyos biztonsági szférát ad. Amint már említettem korábbi írásomban, ha valakit kiszolgálnak, az a valaki egyszerűsödik, egy fokkal primitívebb lesz. De ez csak akkor igaz, ha a kiszolgálás állandóvá válik, és ha még nem csinálta meg egyszer legalább az életében az adott ember. A kiszolgálás egyszerűsít, specializál minket. Kevesebb területen leszünk otthon az életben. Itt jön a képbe az evolúció: Ha fokozatosan primitívebb, egyszerűbb lesz az ember, ha a jelenlegi helyzetet figyelembe véve mindenre meglesz a szükséges reakciója, ha már a választás kényszere csak egy elemre korlátozódhat, akkor bekövetkezhet az evolúció természetes szelekciójának nevezett eseménye. Ugyanis minél jobban specializálódott egy faj az adott környezetéhez, annál inkább nagyobb a valószínűsége, hogy olyan természeti változás következik be, ami a faj legtöbb szervezet nem visel el, azaz elpusztul. A tudomány, ahogy már említettem, ezt a specializálódást egészíti ki. Miért is kutatunk, ha hosszútávon veszélyt jelent ez számunkra? A válasz igen egyszerű: A jobb életszínvonal miatt. De ez rossz. De ezt a pórnépnek nem lehet megmagyarázni, mert ők csak a saját érdekeikre gondolnak. Nem foglalkoznak azzal, hogy ez a személyes életük leegyszerűsödésével jár, azaz elértéktelenedésével. De valakinek ez kell, és ezt szolgálja ki a tudomány.
2) Most vizsgáljuk meg azt, hogy miért jó a kutatónak, hogy kutathat. A válasz igen egyszerű, még ha sokszor el is vakítja a kutatót, semmire. Ez azért is érdekes kijelentés, mert én magam is néhanapján kutatással foglalkozom. De valljuk be ez egy meglepő kijelentés. Általában egy valamire való kutatónak van egy érdeklődési területe, amit részletesen elemezget, vizsgálgat. Sokszor elgondolkozok azon, amikor én mint kutató gondolkodok egyes problémákon, hogy minden mindennel összefügg. Nehéz azt a szeletet kivágni ebből a területből, amit teljesen racionálisan a végtelen kutatgatás esélye nélkül, lehet szemlélni. Szerintem lehetetlen is. Mert oké mondjuk sejtbiológus vagyok, értem hogyan működnek a sejtek a mikroszkópos szinten, de fogalmam sincs a fehérjék funkciójáról, a különféle vegyületeknek nem tudoma szerepét a sejtben. Csak pár fontos mozzanatot ismerek, mindent nem. A helyzet az, hogy a tudósok a részleteket külön-külön ismerik, de egybe nem. Mert az lehetetlen lenne. ezt könyű is belátni. Miért érdekes az a kis rész, amit vizsgálunk, ha úgy is tudjuk, hogy az egészet sosem fogjuk felfogni, megérteni? Márpedig az ember sajátja, hogy mindig a teljességre törekszik. Ez akárhogy is jelenik meg egy-egy kutatóban, de mindig van arra esély, hogy kutató lekileg összezuhanjon. Itt jegyezném meg, hogy a legtöbb tudós a 4 történelmi egyház valamelyikéhez tartozik, és komolyan is hisz benne. Igazuk is van, ha nem akarnak meghalni idegösszeroppanásban...
A fentiek végiggondolásából az derül ki, hogy a tudomány gyakorlatilag egy tök felesleges dolog. Miért is műveljük? Hobbi? Pénzkeresési lehetőség? Érdekesség? A társadalom kiszolgálása? Nem tudni, de az biztos, hogy felesleges és ártalmas...
Címkék: tudomány világ pesszimizmus
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Jocó 2007.07.23. 04:39:39
No de nézzük az érvelést konkrétan:
1) Ez egy óriási melléfogás. Az lehet, hogy az egyes emberek kevésbé lesznek életképesek, de az emberiség túlélési esélyei egyre nőnek. A tudomány révén az emberek megélhetnek a világűrben, a tengerek mélyén, etc. A tudománynak köszönhetően az ember ma valamennyi kontinensen jelen van és ha fogadást kellene kötni, hogy melyik földi faj marad fenn legtovább, én az emberre fogadnék.
2) Ez az érv a téma szempontjából irreleváns szerintem. Kit érdekel, hogy az adott foglalkozás művelője milyen motivációval rendelkezik? Miért kovács a kovács? Miért pék a pék? Miért pap a pap? Szerintem teljesen parttalan ezen gondolkodni. Ugyanakkor kiváncsi vagyok, milyen forrásból tudod, hogy a kutatók nagy része vallásos, illetve ha ez mégis igaz, akkor a kutatók mely rétegéről van szó.
Nem hinném, hogy a vallás megnyugtató válaszokat tud adni egy olyan elmének, mely megfelelő adag szkepticizmussal rendelkezik és hajlandó gondolkodni.
Szerintem a tudomány az egyetlen korrekt módja, hogy megismerjük mindazt, ami körülöttünk van.
1. A legalapvetőbb ellenvetés ezzel szemben, hogy vajon mi haszna van a megismerésnek. De ha igy gondolod, mondj egy dolgot, aminek haszna van.
2. A megismerésnek vannak egyéb módjai is, többek között a vallásos. De ne mondja senki, hogy évszázadokkal-évezredekkel ezelőtt élt eleink moráljai, világmagyarázatai, illetve néhány próféta transzban született gondolatai felsőbbrendűek a tudományos módszer által csiszolt elméleteknél.
mocsokdream · http://negativ.blog.hu/ 2007.07.23. 15:31:49
Előre leszögelem, hogy ez a kis írás pusztán elméleti. Próbáltam leírni egy olyan ember szemszögéből, aki mindent tisztán materialistán néz. Egy gondolati játék, és szerintem nem voltam szubjektív.
1) Itt írod, hogy melléfogás. Túlélési esélyek nőnek. Hát élőhelymennyiségben, fajtában nőnek, de nemcsak erről szól a tudomány. A fogadás meg érdekes dolog, bevallom az volt a legérdekesebb számomra, és meglepő volt, hogy az emberre saccoltál, mert én pont annak a pártján vagyok, hogy az ember a legéletképtelenebb. Nézzünk egy baktériumot. Elméletileg több baktériumfaj van a világon, mint ahány ember. A baktérium pedig iszonyatosan okos lény, vagy hát szaknyelven prokarióta. Én rájuk fogadnék.
2) Nos szerintem eme bejegyzésem elején ezt megmagyaráztam.
Vallásosság? Szerencsémre nagyon sok ilyen kutatóval, professzorral, stb találkoztam már életemben, illetve előadását hallottam. Mindegyiknél volt olyan érzésem, hogy vallásos. De ez az én tapasztalatom. Adatokat nem tudok pontosan, de valamilyen tanulmányt olvastam régebben.
De jogosnak érzem a kíváncsiságot, mert hát a kutató mindig nagyon ateistának tűnik...
Köszönöm a kommentet és sok sikert a kutatói pályához, ahol majd elképzelhető. hogy találkozunk!
üdv
mocsokdream